Páros Kintorna

Írjuk már a blogot egy-két hónapja. Sok mindent elolvastunk, sok mindenről írtunk. Elhatároztuk, hogy tudományosan, nagy fogadalmak nélkül haladunk előre. Mint a nagyok…

És megy? Persze, hogy nem megy. Meg kell adni a kereteket. Ez van! Senki sem olyan tudatos, hogy csak úgy… hoz egy döntést, és onnantól az van… Na jó! Lehet, hogy valaki ennyire tudatos, de én nem!

Jönnek a keretek! Eldöntöttem mit szeretnék, mennyi időt szánok rá, és milyen módszerekkel jutok el a szeretvényeimhez. (Tudom, hogy semmi értelme a szeretvény szónak, de nekem tetszik!)

A CÉLOM:

Elérni az egészséges testsúlyom. Megnéztem, hogy az internet szerint az én magasságomhoz mennyi az ideális „tömegem”, és az jött ki, hogy 71 kg. Ennyi voltam 17 évesen. Soha azóta. Nem vagyok benne biztos, hogy ez számomra még egyszer az életben elérhető, de megpróbálom. Ha nem lesz belőle több, mint 74-75 kg, azért nem leszek boldogtalan. Megszabadulok a túlzott viszcerális zsírtól, rendbe hozom a haskörfogatom, a vérnyomásom, a cukorértékeim.

Most azt gondolom, hogy ezek már a súlycsökkenéstől rendbe jönnek, de majd meglátjuk… Szembeszállok az állandó felső légúti problémáimmal. A folytonos arcüreggyulladásommal, az orrpolipokkal, a fülem dugulásával. Nekirontok az allergiámnak és az asztmámnak. Hány ennyi lenne a kitűzött célom…

AZ IDŐPONT:

amikor zárszámadásra szánom magam, és döntök a folytatásról, vagy a stagnálásról, esetleg az orrlógató elkullogásról: 2014. december 19.

Jó ez az időpont, mert nem köthető semmihez, és ezért majd emiatt lesz fontos az életünkben ez a nap! Mit szólsz hozzá Panna?

A MÓDSZEREK:

Az alapok:

e-fit – elektro fitness tréning

arasys – szintén elektromos stimuláció az alapja, izgalmas gépezet a haskörfogatom és a viszcerális zsírértékeim rendbetételére

intervall edzések – gyalogosan és kerékpárral

paleolit táplálkozás -  vannak vele kapcsolatos kétségeim, de egyszer már bejött nekem, és most úgy döntöttem, hogy ezúttal folyamatosan kontrollálom a hatásait a szervezetemre.

A kiegészítők:

Ezek folyamatosan bővülnek. Szerdán például elmegyek fülakupunktúrára. Állítólag eléggé fájdalmas, viszont a szenvedélyeimmel tudnak kezdeni valamit ezek a szurkáló tűk. Kevésbé leszek éhes, és nem akarok majd állandóan zabálni.

Most te jössz Panna! Lássuk a vállalásokat! Bár erre nem emlékezhetsz, de egy becsületes szocialista brigádnak – és brigádtagnak – mindig voltak vállalásai, amiért az év vége felé meg lehetett szerezni a kiváló szocialista brigád kitüntetést! Vagy lehettél kiváló dolgozó! (Úgy november hetedike táján!) Ne vonogasd a vállad, 2000 forintot adtak minden brigádtagnak. Abból le lehetett rendezni az egész karácsonyt! A kiváló dolgozó meg háromezret kapott!

A sonka-tojás-fehér kenyér vonatkozásában nem sok sikerem volt idén. Nem lesz rövid történet, bírd ki!

Egy ideje nincs szaglásom. Néhány éve polipok támadtak az orromra. Egyszer már műtéti úton eltávolították őket, de ezek a kedves srácok ragaszkodnak hozzám és visszatértek! A doktor úr szerint lassan érek meg egy következő műtétre, de szerintem meg nem annyira. Sőt, egyáltalán nincs kedvem hozzá. Kitartok ameddig csak lehetséges.

A szaglásom elment, és az utóbbi három évben csak egyszer, egy rövid időre tért vissza. Pechemre éppen egy nyilvános wc-ben végeztem a dolgomat, és akkor rájöttem, hogy a többi érkező miért hagyja el villámgyorsan a helyiséget. Rosszul lettem, émelyegtem, kirohantam a szabadba. Elindultam egy virág felé, hogy illatokat orozzak, de mire odaértem, újra érzéketlenné váltam. Ezzel a szomorú történettel most megadtam a bejegyzésem alaphangulatát.

Ha az embernek nincs szaglása, akkor előbb-utóbb úgy érzi, hogy a illatok nem is olyan fontosak. Ezt hívják énvédelemnek.

Húsvétkor ki akartam tenni magamért. Elmentem a piacra, vettem házi tojást, tormát, és kaptam ajándékba egy szép darab sonkát. Este hazavittem, a sonkát tudományos alapon megfőztem, a levében keményítettem meg a tojásokat. Lereszeltem a tormát, elkészítettem az ecetes levet. Még egy kis nyírfacukrot is tettem bele, hiszen nyitott vagyok az újra és az egészségre.

A párom megérkezett, és az ajtóban csak ennyit mondott: “hú, de furcsa szag van?” Aztán, mint egy jó vadászkopó elindult a forrás felé. Megtalálta a sonkás lábasom, beleszagolt, és azt mondta: “figyelj, ez a sonka romlott. Ugye nem ettél belőle?” Összeomlottam. Szaglás nélkül eléggé kiszolgáltatott az ember. Mosolyogva kaphatok gázmérgezést, és habozás nélkül beleeszek mindenféle romlott ételbe. Szomorú, igaz?!

A Húsvétról ne is beszélgessünk többet. Inkább az egészségünkről.

Egy ideje írjuk ezt a blogot. Itt az ideje, hogy célokat és módszereket válasszunk. Üljünk össze, és hozzunk döntéseket! Mit gondolsz?

Szia Gábor,

Rég láttalak. El sem tudom képzelni, milyen sovány lehetsz már. Vagy a húsvéti sonka-tojás-fehér kenyér kicsit rontott a számokon? Egy picit bizonyára, de én érzem rajtad az elszántságot!

Most éppen ebédelés után járok, egy nappal az ünnep után de egy nappal az iskola folytatás előtt. Ez a lógó orrú kedd, ami tisztára olyan, mint a hétfő, már ontja rám a tennivalókat, Közben a szomszéd kislánnyal kiegészült gyerekseregből árad a jókedv és az energia. Ülök a kanapén, a csíkos plédbe tekerve és aludnék. Meg picit fázom is. Nem aludtam valami jól, mert este megettem egy csomó csokiba mártott csipsz-nek kinéző izét. Felettébb finom volt. Arra az öt percre, aztán egész éjjel nem sikerült jól aludnom. 

Ma is átfutott rajtam a csoki gondolata, ami nem nehéz ennyi csokitojás, csokinyúl, csokibarika, csoki ez-meg-az közepén. Míg a gyerekek szánkóznak a kanapé párnán a lépcsőkön, a kutya meg rágja a neon rózsaszín labdáját, én arra gondolok, hogy a zabálásnak szerencsére vége. Pár nap és megint visszaáll a rend, és nem fog fájni a gyomrom. 

A gyors evés átka. Tudjuk, hogy nem szabad gyorsan enni, mert azt hívják zabálásnak, és ha lassan eszünk, még az ízeket is jobban élvezhetjük, ami végülis az indok, hogy miért eszünk annyit. Ördögi kör, mondhatom. Pedig ha lassan eszünk, nem is eszünk annyit, mert van ideje a gyomrunknak jelezni, hogy köszi, most jóllaktam, nem kérek többet. Ezt kéne megvárni.

Már a látvány is rossz, a gyerekek most hámozzák le a csokitojások ezüstpapírját. 

Minden fogyni vágyó ember rémálma az ünnepi asztal. És ilyenkor mindig jönnek a kitalációk. Vegyük sorra ezeket:

1. kitaláció: a fogyókúrának jót tesz néha egy kis megszakítás. A szervezet hozzászokik a kevéskéhez, elkezd spórolni a kalóriákkal. És akkor jó a húsvéti sonka, meg a tojás. A sejtek azt hiszik, hogy vége a sokkolásnak, fellélegeznek, aztán hopp, jön a csalódás. A zsírsejtek mind a Dunába ugrálnak elkeseredésükben

2. kitaláció: A sonka jót tesz a fogyókúrának. Száraz hús.A tojás nem is kérdés. A torma pedig elégeti a zsírt. De a torkomat biztosan. Majd kevesebb kenyeret eszem. Mondjuk fehéret, mert az illik hozzá, és ha az ember össze nem illő dolgokat eszik, akkor nem fog fogyni

3. kitaláció: Mégse tehetem meg a családommal, hogy ott ülök az asztalnál és finnyázom az ételt. A családi asztal békessége pedig fontosabb, mint a fogyókúra

4. kitaláció: a sonka meg a tojás igazi paleolit ételek. A Szendi Gábortól még kitüntetést is kapok, ha jól bezabálok belőlük.

5. kitaláció: ezt a tortát most megeszem, és mindenkinek kuss legyen.

Azt hiszem ezekkel nem vettem el egyikünk kedvét sem a húsvéti zabálástól. Ezért inkább röviden elemzem a mai sonkákat és tojásokat. Kezdjük a nagyüzemi sonkával.

Először is gondolkozzunk el azon, hogyan kerülhet néhol egy kiló sonka 800 forint alatti összegbe? Ennyiért semmilyen disznóhúsféléből nem lehet egy kilót venni. Akkor mi lehet benne? Te atyaúristen! Arra már az arcizmom sem rándul meg, ha azt írják, hogy gyorspácolt a termék, amit a kosaramba teszek. Pedig ez azt jelenti, hogy tele van nyomva mindenféle adalékanyagokkal. Pácsóval készítették, ami felgyorsítja a folyamatokat, és be lehet dobni a műfüstöt is. Ez egyébként logikus. Ha nincs pácolva, minek füstölni. Egyértelmű.

Egy jó sonkát minimum egy évig kell érlelni. És itt azt a szót kell hangsúlyozni, hogy MINIMUM.

Jöjjön az eldöntendő kérdés: együnk egy kis darab egészséges, jó sonkát, vagy egy hatalmas darab kissé mérgezett maradékhúsokból összekötözött izét.

Térjünk át a tojásra, és egy személyes történetemre. Azt tudod, hogy Budától 30 kilométerre lakom... A szomszédaim – egy idős házaspár – nemcsak növényeket termesztenek, állatokat is tartanak. A Györgyi néni azt szokta csinálni, hogy elmegy, amikor erre a „termelőüzem” időpontot ad, és vásárol letojt tyúkokat. Itt most nem csúnyán beszélek, ez a nevük!

Ezek már nem tojnak egy ideje, és lehet belőlük potom pénzért vásárolni. A többi meg megy a levesbe – szó szerint. Az én szomszédom ilyenkor mindig hoz 10-12 tyúkot. Elmondom, hogy milyenek az érkező állatok. Ülnek az ól előtt, ilyet ugyanis még soha nem láttak.  Tolluk alig-alig, járni nem tudnak. Sokat lehet röhögni rajtuk, ahogy próbálnak lábra állni, keresik az egyensúlyt.

Aztán idővel megtalálják. Megismerik a kapirgálás élményét. Kinyílik a szívük és újra tojni kezdenek. Na ilyenkor a Györgyi néni az első 4-5 tojást szívfájdalom nélkül kivágja a kukába. Hadd ürüljön ki az állatból a rengeteg adalékanyag.

Remélem most elősegítettem, hogy húsvétkor is tudj visszafogottan étkezni. Sok locsolót kívánok ezzel a jó kis nyuszis videóval!

I don't wanna go to rehab, I say, no, no, no.... énekelte Amy Winehouse, talán a papájának. Szerencsére nem hasonlítok Amy-re, nem vagyok drogos, nem vagyok súlyos alkoholista és még hangom sincs. Viszont nem akarta, hogy változás történjen vele.

Én ebben látom a keserves fogyókúrázás, a folytonos jojózás kulcsát. Vagyunk valamilyenek, aztán valaminek a hatására (megijedünk, betegek leszünk, tetszeni akarunk, stb.) megszületik az elhatározás a fejünkben, hogy megcsináljuk. Ez engem kicsit, tisztelet a kívételnek, arra emlékeztet, amikor már összekoszolódott a lakás és kénytelenek vagyunk nagytakarítani. Megcsináljuk, mert muszáj, aztán megint minden csupa porcica lesz. 
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ezek ideiglenes dolgok. Összekapjuk magunkat, aztán megint szélnek eresztjük az akaratot. 

Nekem ilyen a Weight Watchers is, sok híresség, pl. Sarah hercegnő, Kirstie Alley, rendszeresen visszatérnek hozzá, mert le akarnak fogyni és mert a cég fizet nekik egy rahedli pénzt, hogy az arcukat adják a program sikerességéhez. Sikeres is, csak most már sokadszor :)

Folyton-folyvást pontokat számolni, az nekem sem menne. De talán azért jó, hogy ilyen sokféle diéta létezik (és itt senki ne gondoljon olyan diétákra, amik esetleg veszélyesek lehetnek az egészségre) mert mindenki találhat olyat, ami valamiért működik nála, amit ért, amit szeret csinálni. Én még nem találtam ilyet.

Továbbra is lényegében a mértékletességben hiszek. Nem kell sokat zabálni, este semmiképp, lehetőleg kevés cukrot kell enni (vettem is nyírfacukrot tegnap a hipermarketben), pihenni kell és sportolni. Szerintem ha ezek megvannak, nagy baj nem lehet.

Most csak az a gond, hogy reggelizzek vagy tornázzak?

Képzeld Panna, egy hétvégi összeröffenésen megismertem egy új fogyókúrás módszert. A másik pár – legjobb barátaink közé tartoznak – mindkét fele leadott néhány kilót. Még a tekintetükön is látszott, hogy sokkal jobban vannak saját magukkal. A pasinak egyértelműen jót is tett. Mi férfiak mindig a legférfiatlanabb helyekre szedjük a kilókat. Láthatatlanná válnak az izmaink, és nagyra növeljük a hasunkat. És bár már Mikszáth is megmondta, hogy bizonyos kor után egy férfit nem lehet komolyan venni, ha nincs hatalmas pocakja, ez manapság sajnos nem divat. Sőt, azt is állította, hogy ha egy úriember politikai pályára adja a fejét, és nincs igazi magyar hasa, azt még alispánnak sem szavazza meg a kutya se, mert tuti hazudik, de ez már nem igaz, nem kell ahhoz semmilyen has sem, viszont ez is mellékvágány, visszaterelem magam a témához…

 Ott tartottam, hogy a férfiúnak nagyon jót tett a fogyás. A párja már nehezebb kérdés. Ti nők ezt nehezen fogjátok fel, de a férfiak tetemes részének nincs problémája azzal, ha egy nőszemélyen van néhány kiló felesleg. Nem húsz kiló, hanem mondjuk 4-5. Van, akinek kimondottan jól áll. Ha a megfelelő helyekre szedi, ettől még nőiesebb lesz, olyan fognivalóvá válik, ha érted mire gondolok. Azt hiszem megint kezdek eltérni a témától…

Tehát: meg is kérdeztem tőlük, mi ez a módszer. Nos, egy új őrület, a Weight Watchers. Óriási divat Európában, klubok alakulnak, az emberek lejárnak, pontokról beszélgetnek, kitüntetéseket osztogatnak egymásnak, ha valaki ügyesen, eredményesen használja ezt a diétát. Úgy kell elképzelned a dolgot – ha még nem ismernéd –, hogy minden étel kap egy bizonyos pontszámot. És innentől nagyon egyszerű a képlet. Beírod az alábbi kalkulátorba a nemed, súlyod, magasságod, életkorod, aktivitási szinted, illetve azt, hogy mennyit szeretnél fogyni, és a rendszer azonnal megmondja, hogy hány pontnak megfelelő ételt küldhetsz be egy nap és öt étkezés alatt, és mennyi idő kell majd a kívánt súly eléréséhez. Az öt étkezés itt nagyon fontos, tehát nem teheted meg, hogy az egész pontszámot begyűröd este, mikor hazamész, mert akkor hamarosan a kórházban találod magad.

http://www.healthyweightforum.org/eng/calculators/ww-points-allowed/

Értem a dolgot. Végighallgattam, hogy milyen jó ez nekik. Számolgatnak, eszegetnek. A férfi még azt is megteszi, hogy beküld egy-egy sor csokit (a régi egész tábla helyett). Az alkohol már kevéssé fér bele, a cupákos kaják még neccközelibbek. És még játékos is az élet. Az ember súlyoz, lemond, és dőzsöl, ha úgy alakul.

Nekem mégis vannak problémáim. Talán ugyanazok, amiket eddig is szajkóztam. Persze, ha az ember kevesebbet eszik, akkor fogy, itt nincsenek problémák. Megint az a kérdés, hogy honnan és miből? Ez a módszer újra a modern ember ügyes találmánya, hogy kijátssza a természetet, azt azonban nem lehet megtréfálni. Ha nincs mozgás a programban, akkor elkezdi a folyadékháztartást piszkálni, és megdézsmálja az izomzatot is.

Azt sem látom magam előtt, hogy egy ember a hátralévő életében pontokat számolgat. Megkínáltam a barátaim egy pohár borral, és láttam, hogy fejben azt számolgatják, belefér vagy nem. Aztán nem fért bele. Később persze igen, de néha lehet kicsapongani, én is tudom. Csak nekem hosszú távon életidegen ez az éveket átívelő számolgatás. Te mit gondolsz?

Szia Gábor!

Sose voltam nagy André Rieu rajongó, de nagyon ügyesen és kedvesen felvezette korunk egyik nagy színészét és korai munkáját. Szerintem kevesen tudtuk, hogy Sir Anthony Hopkins ilyesmivel is foglalkozott. Arra meg végképp nem gondoltunk, hogy ilyen romantikus beállítottságú ember ez a hirtelen haragú walesi színészóriás, és fiatalon valcerben utazik.

Magyaros kritikával illetve azt mondanám, ha nem ő a Bárányok hallgatnak, akkor nincs valcer ott Bécsben. A felesége volt nagyon megható. Törölgette a könnyeit. El tudom képzelni, hogy ő támogatta a férjét, hogy keresse meg Rieu-t, és teljesüljön a nagy álma, még mielőtt túl késő. Nekem ezért volt megható. Olvastam, hogy a felesége unszolására kezdett el mozogni és ledobni néhány kilót. Előtte sokkal súlyosabb volt. Hiába, a nők :)

Milyen könnyű Hopkins bécsi valceres szereplésétől eljutni a fogyókúráig, látod?

No de volt egy kérdésed. Úgy láttam, megelőztem az olvasóinkat, senki nem válaszolta még meg a találós kérdésedet. Persze hogy láttam, mi van a képen! Aki elég sokáig nézi a videót, egyszer csak mutatnak néhány színesre festett fából készült figurát, és ők bizony egy KINTORNA szereplői!!! 

Milyen szép is az, amikor eredeti jelentésében élvezhetjük, nem pedig nyögünk a teremben, a nehéz gyakorlatok súlya alatt :) 

Arra is kíváncsi voltál, mit főzök a karcsúság jegyében a hétvégére. Van egy jó és egy rossz hírem. Végre szereztem egy irtó kedves szappankészítő mestertől kókuszvajat, és mostantól azzal főzök. A rossz hír pedig az, hogy sok gyerek lesz nálunk a hétvégén, és rántott húst eszünk. Én majd odaadom a bundát a kutyának :(

Szia Panna! Jön a hétvége! Írd majd meg, mit készítettél a családnak ebédre. Hadd lássam, mit gondolkodtál ki az életmódváltás jegyében. De addig is egy találos kérdés. Ezen a videón azt láthatod (ha még nem láttad), ahogy Anthony Hopkins 50 éve írt keringőjét Bécsben eljátssza Andre Rieu a zenekarával. Megható! És nem érzem, hogy marketingtevékenység lenne a hátterében. Ennek a két embernek semmi szüksége önreklámra. A videó igazi ereje: két nagyszerű művész és gondolataik találkozása csodaszép kulisszák előtt. Na de a kérdésem: miért került fel ez a videó a blogunkra. A válasz egyszerű, ha végignézted az anyagot. Remélem egyik olvasónk sem előz meg a válasszal…

Ha áttáncoltad az estét, akkor a helyzet egészen jó. Velem nem táncol a kedvesem. Valahogy soha nincs kedve. És sokat nevet, ha mással táncolok. Szerinte vicces. Ezt a két dolgot ügyesen összekötöttem az agyamban. Nincs kedve táncolni, viszont sokat nevet. Nem rajtam nevet… velem nevet. Kár, hogy én nem nevetek… hogy egy klasszikus filmes poénnal fejezzem be ezt a gondolatot.

A mozgásom fejlődéséhez hozzájárul, hogy Jenő fiam szépen spórol, és összegyűjtött négyezer forintot. Nyilván most azt kérdezed, hogy mi köze az én gyermekem spórolási szokásainak a mozgáskultúrámhoz. Nagyon is sok!

A négyezer forintból vásárolt egy igazi focilabdát. Ez a következőképpen nézett ki. Bementünk az áruházba, és leszedette velem az összes labdát a tárlókról. Nagy áruház, sok labda! Hamarosan ott álltam cirka 35 bőr gyűrűjében. És akkor a sportos nőkről még nem is beszéltem… Most hogy átestem azon a mondaton, ami után feljelenthet számtalan nőszervezet szexizmus vádjával, folytatom a sztorit… Feltűnt egy biztonsági őr, és mellénk állt. Majd fél óra múlva távozott. Levette, hogy nem tolvajok vagyunk, hanem megfontoltak.

A gyerek valamennyi labdát hosszan pattogtatta, először egyenként, aztán kettesével. Összevetette az egyes labdák tulajdonságait. Némelyiket vezette a sorok között, a vásárlók szétrebbentek, elugráltak, ahogy az illendő. Egyre szűkült a kör. Aztán maradt négy labda. Itt már nekem is részt kellett vennem a tesztelésben. Együtt vezettük a labdát! Nekem a sportcipők sora jutott. Sportolni vágyó vásárlók kapkodták a lábukat, nehogy elrontsák a tesztünk eredményét. És miután senki sem emlegette idős édesanyámat, végtelenül boldog voltam.

Két óra múlva megszületett a győztes. Egy csodaszép, égszínkék labda, rajta „Brazil” felirattal. Nehezen fogant meg ez a labda, de most már a miénk. Azóta minden nap focizni szeretne a gyermek. Lelkesen megyek, ha vele vagyok. Nagyon jó! A fiam kizárólag kapásból szereti rúgni a labdát. Tehetséges! Komolyan mondom! Imádom… De mindenféle rossz helyzetben is bevállalja a kapáslövést, és akkor hosszan lehet szaladni a labda után, gödrökben kujtorogni, patakból horgászni.

Tudod mennyire jó és spontán mozgásforma ez? Nagyon egészséges! Nincs nagy hajtás, nincs nagy megterhelés. Viszont a kaland adott.

A mai ember mindent azonnal akar. Évekig nem mozog egy kanyit sem, aztán egyből halomra akarja terhelni magát. Majd írok neked a következményekről.

Inkább egy sztorival fejezem be, amit tegnap hallottam. Merthogy pozitív vagyok. Indult a Balaton átúszáson egy középkorú úr. Közepesen készült fel a megmérettetésre, de megfelelő adag önbizalommal rendelkezett. Mikor már egy órája letelt a megadott versenyidő, és az úriember még mindig a tó közepén nyomult szinte egy helyben, körbevették hajóikkal a sörre vágyó szervezők. Megpróbálták az urat kicsalni a vízből, de ő jól érezte magát. Aztán végül sikerült meggyőzni, és ekkor jött a meglepetés. Valahol olvasta ez a tudományos úriember, hogy be kell kenni magunkat a kihűlés megelőzésére. Ezt ő meg is tette. De valami jegesmedve zsírral vagy hasonlóval, ami után képtelen megragadni őt. Ahányszor megfogták, mindig kicsusszant a kezekből. Hosszan töprengtek, majd hoztak egy halászhálót, és az úriembert egyszerűen kimerték a vízből. Ott lettem volna, komolyan mondom…

Elég lehangoló posztot írtál, amit a végén megpróbáltál vidámabbá varázsolni a Monty Python örökzöld poénjaival. Sajnos, ez csak félig sikerült. Nehéz témát választottál: egyre kövérebb és betegebb a társadalom. Persze nemcsak a magyar, hanem úgy általában. 

Régen mennyit szidták az Amerikába látogató magyarok az amerikaiak fenék méreteit, hogy ott aztán mindenhová autóval mennek, annyit esznek, amennyi beléjük fér, mert egy árban mérik a svédasztalos ebédeket-vacsorákat, és csak tömik magukba az ócska élelmiszereket, a cukros üdítőket és a csipszeket. Ma már igazán nincs mit az amerikaiak szemére vetnünk, szépen utolértük őket. Mi is ugyanolyan keveset sportolunk, ha csak tehetjük, még a következő utcába is autóval megyünk, esszük a rossz hamburgereket, ócska csipszeket és toljuk magunkba a cukros üdítőket. Minden tele lett gyorséttermekkel, és a korábban egészségesebb alapanyagokat felváltotta az a sok furaság, ami rengeteg betűből és számból áll, dehogy nem tesz jót, az elég valószínű.

Nem tudom, régen milyen volt a tabló, ha ez ember kilátogatott a Palatinus-ra. De sejtem, hogy a mai állapotok sokkal rosszabbak. Nem nézünk ki olyan jól átlagban, mint a hetvenes években. És itt most nem a tartós sminkre meg a szilikon mellekre gondolok, hanem az átlag magyar testsúlyára és fizikai állapotára.

Sajnos ez ránk is vonatkozik. Ülünk a kocsiban, legalábbis én, sokat dolgozunk, rengeteg a stressz, és még több a csoki. Esszük a mű-kekszeket meg a kamu virslit. Jó sok fehér kenyérrel. Én persze már nem, mert győzött a teljeskiőrlésű, vagyis Évi, a dietetikus.

Zárásként megjegyzem, hogy a hétvégén táncoltam. Jobban ment, mint utoljára, ami elég régen volt.