I don't wanna go to rehab, I say, no, no, no.... énekelte Amy Winehouse, talán a papájának. Szerencsére nem hasonlítok Amy-re, nem vagyok drogos, nem vagyok súlyos alkoholista és még hangom sincs. Viszont nem akarta, hogy változás történjen vele.
Én ebben látom a keserves fogyókúrázás, a folytonos jojózás kulcsát. Vagyunk valamilyenek, aztán valaminek a hatására (megijedünk, betegek leszünk, tetszeni akarunk, stb.) megszületik az elhatározás a fejünkben, hogy megcsináljuk. Ez engem kicsit, tisztelet a kívételnek, arra emlékeztet, amikor már összekoszolódott a lakás és kénytelenek vagyunk nagytakarítani. Megcsináljuk, mert muszáj, aztán megint minden csupa porcica lesz.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ezek ideiglenes dolgok. Összekapjuk magunkat, aztán megint szélnek eresztjük az akaratot.
Nekem ilyen a Weight Watchers is, sok híresség, pl. Sarah hercegnő, Kirstie Alley, rendszeresen visszatérnek hozzá, mert le akarnak fogyni és mert a cég fizet nekik egy rahedli pénzt, hogy az arcukat adják a program sikerességéhez. Sikeres is, csak most már sokadszor :)
Folyton-folyvást pontokat számolni, az nekem sem menne. De talán azért jó, hogy ilyen sokféle diéta létezik (és itt senki ne gondoljon olyan diétákra, amik esetleg veszélyesek lehetnek az egészségre) mert mindenki találhat olyat, ami valamiért működik nála, amit ért, amit szeret csinálni. Én még nem találtam ilyet.
Továbbra is lényegében a mértékletességben hiszek. Nem kell sokat zabálni, este semmiképp, lehetőleg kevés cukrot kell enni (vettem is nyírfacukrot tegnap a hipermarketben), pihenni kell és sportolni. Szerintem ha ezek megvannak, nagy baj nem lehet.
Most csak az a gond, hogy reggelizzek vagy tornázzak?
