Páros Kintorna

A Páros Kintorna ezennel visszatér rendes nyári szabadságáról, és folytatja bejegyzéseit. Mielőtt azonban még holnap Panna első sorai olvashatóvá válnának, elmesélem, hogy mi az a mofetta. Lehet, hogy ti, nyájas olvasók, tudjátok, nekem még a szó sem mondott semmit. Nemhogy a mögötte lévő büdös, de megdöbbentően hatásos belbecs.

Erdélyben jártam a szeretteimmel. Barátunk fogadott, és vele töltöttünk egy elképesztő hetet, Lázárfalván, 20 kilométerre Csíkszeredától. Kezdjük az alapcsodával. Az ember megérkezik, és elkezd kisimulni a homloka. Komolyan! Érezhető, ahogy simul. Eltűnik a görcs, és kitisztul az agy. Kiülsz a verandára, jobbra hatalmas zöld hegyek és völgyek, balra még harsogóbb zöld hegyek és völgyek. Elgondolkozol azon, hogy egyáltalán elindulj-e valahová. Hiszen ott vagy, ahol lenned kell!

Ezt láttam a tornácról, ha jobbra néztem!

A gyerek megjelenik az ajtóban, a kezében három lej, elindul a szomszédba tejért. Az ott lakó néni már várja, aki a fiam kedvéért „Virágnak” nevezte el a sűrű, zsíros tejet adó bocit. Elbeszélget Virággal és lakótársaival, a kecskével, a birkákkal, a nyuszikkal. A néni döbbenten meséli, hogy tavaly volt Lázárfalván egy magyar színésznő. Átjött hozzá, és mondta, hogy neki szüksége lenne egy liter 0,1 százalékos tejre. „Érti ezt maga? Mi csak néztünk, még a szomszédokat is megkérdeztem. De miféle tej az, amiben nincsen zsír? És ki akar olyat inni?”

Ezt meg akkor láttam a tornácról, ha balra néztem!

Lázárfalva maga a nyugalom szigete! Az ember gyalogol a csodálatos házak között öt percig, és máris a Nyírfürdőnél találja magát. Először a mofettába ütközöm bele, majd jön a bórvizes strand, az iszapfürdő, és a borvizes forrás. A mofetta hivatalos vulkáni utótevékenységhez kötődő, főleg szén-dioxidból álló gázfeltörés. Olasz szó, amely a latin mephitis szóból (bűzös kipárolgás) származik. A helyiek egyszerűen fordítják a mofetta szót. Azt kérdezik: „jössz a büdös gödörbe?” És persze jövök. A mofetta ugyanis izgalmas, közösségi hely. Mellettem két idős erdélyi úr, akik kitanítanak. Az emberfia fog egy öngyújtót, meggyújtja, és fejmagasságból elindítja a lábunk irányába. Amikor az öngyújtó elalszik, onnantól már olyan koncentrációban támad a gáz, ami rosszullétet, majd rossz véget okoz. Tehát vigyázni kell. Az ember ücsörög a mofettában, eszmét cserél, közben alulról elkezd melegedni a test. Először a nemi szervek, aztán a lábak. Csodálatos és furcsa érzés. És jobb lesz a közérzet. Azt mondják a mozgásszervezi bajokat profin orvosolja a mofetta. Akkor jön a következő varázslat. Befogom az orromat, vékonyajkúra szorítom a számat, becsukom a szemeim. Lehajolok a komolyan koncentrált gázfelhőbe. Aztán pillogok néhányat. Csípi a szemet, mint a rossznyavalya. És közben tisztítja a könnycsatornákat. Tuti, mert nagyon könnyezem. Nehéz kijönni a mofettából.

Na Pannám, ilyenben még biztosan nem voltál...

Akkor eszerint lehet, hogy jó a xilit, de inkább nem. Nem csoda, hogy össze vagyok zavarodva. 

Most mi a jó és mi a rossz? Melyik ártalmas, melyik nem? Valószínűleg egy helyes út van: egyszerűen nem kell zabálni, kerülni kell a készételeket meg  a zacskós cuccokat és az édes üdítőket.

Ezt egészen magas fokon művelte egy amerikai család. Hosszas kínlódás után úgy döntöttek, kipróbálják, milyen az, ha egy egész évig nem esznek cukrot. EGY ÁRVA KOCKACUKROT SEM. Az Anya meg is írta egy szép égszínkék könyvben a tapasztalatokat.

Eve Schaub elárulta, hogy a kísérlet teljesen kiszámíthatatlanul felforgatta az életüket, és utólag visszatekintve, megérte, mert remekül érezte magát. Természetesen nem ment könnyen az átállás. Viszont meglepő egészségügyi eredményeket produkált az egész család. Sokkal kevesebbet voltak betegek, az emésztésük sokat javult és nem mozgott az energia szintjük fel-alá.

A könyv megjelenése után rengeteg kritikát kaptak. Schaub erre csak annyit felelt: „a könyvvel csak az a célom, hogy elkezdjük beszélgetni a cukorról”. 

2010-ben kezdtek el érdeklődni a cukor iránt, amikor megnézték Dr. Robert Lustig videóját, aki azt állítja, hogy a fruktóz méreg. 

A videó meggyőzte arról, hogy mindenben van cukor, elhízást és betegséget okoz, és alig néhányan vannak ezzel tisztában. Ezt az érvelést szó nélkül elfogadta. Valójában az győzte meg arról, hogy változnia kell, amikor megtudta, hogy a szervezet nem képes megkülönböztetni a ketchup-ben található magas fruktóz tartalmú kukoricaszirupot a nagymami gondosan megsütött melaszos sütijétől. Ez azt jelentette, hogy teljesen ki kellett iktatniuk a cukrot az életükből. „Nagyon nehéz volt a döntés. A cukor számomra a szeretet megtestesítője” – írja a könyvben. Aztán hirtelen ez az érzés egészen más irányt kezdett venni: „Lehet, hogy mindannyian a cukor rabjai vagyunk, és nem látjuk a cukor és romló egészségünk között a kapcsolódási pontot?”

A család nem volt túlsúlyos, és annak ellenére hogy mindennap ettek cukrot, betegek sem voltak. Az egy éves kísérlet ideje alatt havonta egyszer mindenki választhatott egy cukros édességet. Ezt be is tartották.

A Schaub család számára a cukormentesség a következőkre vonatkozott:

•          fehér vagy barna cukor
•          nádcukor
•          porcukor
•          magas fruktóz-tartalmú kukoricaszirup
•          melasz
•          juharszirup
•          méz
•          agave
•          mesterséges édesítők
•          gyümölcs levek

A család felfedezte, hogy fehér cukor helyett banánnal is lehet édesíteni, és sok receptben a barnacukrot ki tudták váltani apróra vágott datolyával. Az interneten rátaláltak a dextróz nevű kukorica-alapú cukorra, melyet egy fruktóz-mentesen élő család is fogyaszthat.

A könyvben azokról a társasági pillanatokról is szó esik, amikor egy családi összejövetel vagy közösségi adománygyűjtés során szinte számkivetettként tekintettek rájuk, amiért nemet mondtak a sütikre és cukorkákra. Számkivetettek voltak, de egészségesebbek. Az egy év alatt a korábbi 20 napi hiányzást 5 napra sikerült lecsökkenteni az iskolában, és egészségesebb volt az egész család ez alatt az idő alatt mint az előző három évben. Az energia szintjük sokkal magasabb és állandóbb volt, és a székletürítésük is rendszeresebbé vált.

Az egy éves kísérlet végén a család ismét visszatért a cukor fogyasztásához, de jóval kevesebbet fogyasztottak belőle, mint korábban. Sokkal érzékenyebbé váltak az édes ízek iránt, és kevésbé kívánták a cukros ételeket-italokat. Kizárólag különleges alkalmakkor fogyasztanak cukrot. „Ez a cukor valódi szerepe: kevés kell belőle és csak különleges alkalmakkor. A cukor egyszerűen mindenhol ott van, nem is tudjuk, hogy mennyit eszünk belőle nap mint nap.” 

Ha már előhoztad ezt a nyírfacukor kérdést, kicsit utánajártam. Tehát: minden nyírfacukor xilit, de nem minden xilit nyírfacukor. Mivel tudom, hogy ez olyan “Mátyáskirályos”, ezért kifejtem.

A xilit egyfajta cukoralkohol. Nyírfából is előállítható, sőt, nagyon jó ötlet ebből előállítani, mert a fa nagy mennyiségben tartalmaz xilánt, amely sok-sok egységnyi xilózból épül fel. A sok-sok xilózból összepakolt cukrot lebontják. Na akkor lesz xilán, ezt redukálják, és máris megkaptuk a xilitet. Pofonegyszerű!

A xilitet egyébként sok mindenből elő lehet állítani. Van a gyümölcsökben is egy kevés, de elsősorban kukoricaszárból, már kipréselt cukornád továbbfeldolgozásából, és persze néha nyírfából is redukálják lefelé.

Tehát: a nyírfacukor csak azért ragadt a xilitre, mert jobban hangzik, mint a kukoricaszárcukor, vagy a kiherélt cukornádcukor.

Viszont: állítólag attól függ, hogy mennyire drága, hogy az anyag mennyire tiszta. Merthogy lehet szennyezett is, és ez felerősíti a mellékhatásokat, amelyek a következők: gyomorfájdalmak, hasmenés, fitymálás, kóros pénztárcaürülés.

A hasmenés, gyomorfájdalmak akkor jöhetnek, amikor túl sokat eszünk belőle, vagy nem kellő tisztaságú az anyag, amit beküldtünk. Sokan hosszú távú káros mellékhatásokat is emlegetnek, erre azonban klinikai tapasztalás nincs.

A fitymálás a felhasználás nehézségének szól. Nem váltja ki feltétlenül a krisztálycukrot, mert az élesztő nem bontja, és a dobostorta tetejére is marhaság ezt karamellizálni.

A kóros pénztárcaürülést sem kell magyarázni. A xilit nem olcsó mulatság. Ha meg olcsó, az a baj. Hát körülbelül ez a lényeg. Vagy a lényegnek az alapja.

Folytathatod az értekezést a cukorról…

Gyerekkoromban nem voltam nagy édességfaló, otthon alig volt csoki meg süti, általában csak a nagyszülőknél ettünk ilyesmit. Ráadásul majdnem mindig ugyanazt. Apai nagymamám nagyon jól csinálta a meggyes pitét és a bejglit, míg anyai nagyanyám a zserbót, az almás pitét és a női szeszélyt. Ha nagy ritkán megkínáltak csokival, egy pici kockával elvoltam egész nap.

A baj később kezdődött. Azt hiszem, először Amerikában ért utól az édességfalás. A cseresznyés pite. A banánhajó. A pekándiós pite. A key lime pite.  Minden sokkal édesebb volt, mint Magyarországon. Ott ismertem meg a most már minden szupermarket pénztárában várakozó csokis rudakat, mint a Bounty, a Twix, a Mars és a többiek. A szemem is látja, meg a statisztikák is ezt ordítják: lassan olyan dagadtak leszünk, mint a nagyfenekű amerikaiak. Ugyanolyan keveset mozgunk, ülünk az autókban, esszük a sok vackot reggeltől estig, non-stop.

Amikor egyszer rávettem magam egy fogyókúrás módszerre, szigorúan megtiltották a banán, szőlő, sárgarépa de még a paradicsom fogyasztását is. Lényegében uborkán és fejes salátán tengődtem, de meg is lett az eredménye! Pont jött a nyár, és sikerült egészen prezentálhatóra fogyasztanom magamat, még fehér ruhát is fel mertem venni a habtestemre.

Ahogy öregszik az ember, valahogy ez az inzulin meg vércukor dolog inogni kezd. Elkezd felkúszni szépen lassan. Na, itt kell vigyázni és a lehető leghamarabb odafigyelni, és megelőzni a bajt. Ezt pedig valójában egy hatásos módon lehet, ha igazán egészségesen kezdünk táplálkozni. Tudom, tök jó lenne egy séf, aki csak nekünk főz és bevásárol. Esetleg ki is fizeti a kaját, mert azért nem olcsó dolog a sok primőr zöldség. Persze, cigit venni is drága, meg alkoholt is, szóval, azért meg lehet oldani. Ja, sajnos az alkoholban is sok a cukor, szóval az is megy a kukába.

Egy ideje azt érzem, a cukrot száműzni kell az életemből. Csak az ebéd utáni leküzdhetetlen cukor utáni vágyat kell legyűrni, a többi már simán megy. Csakhogy ott vannak a rejtett cukrok. Majdnem minden ételben van rejtett cukor, kivéve azt, amit mi saját magunk állítunk elő és tudjuk, mit tettünk bele. A cukrot különböző álnéveken rejtik el az ételekben italokban, ami nagyon trükkös, viszont egészen hatásos, mert vesszük, mint a ....cukrot.

Aztán ott vannak a jó cukrok. Legalábbis sokan azt képzeljük, hogy ha mézzel isszuk a teát, az egészségesebb. Ha barna színű cukrot veszünk, azzal jobbat teszünk a szervezetünkkel. Vagy ez is csak maláta, amit előszeretettel használnak a pékségek, ha teljes kiörlésű készítményeket akarnak ránk sózni? Piszok drága, tehát biztosan nagyszerű dolog a nyírfacukor. Tényleg van ennyi nyírfa? Vagy ez is egy átverés? Én személy szerint fázom a cukorpótló, mesterséges édesítőktől. Az olyan lehet, mint a jilk paszta, ami felpuffasztja a piskótatésztát a cukrászdákban. Tisztelet a kivételnek.

Hamarosan folytatom, de ha van hozzáfűznivalód, ne kíméld magad...

Ha most Mikes Kelemen lennék, úgy kezdeném a bejegyzést, hogy „Édes néném!” De mivel soha nem voltam Rodostón, maradok a „Szia Panna!” unalmas, de működő megszólításnál.

Szerintem közel járok a megoldáshoz. Le fogok fogyni, és olyan izmos leszek, hogy magam is megbánom. A célom felé rögös út vezet. Úgy kezdődött, hogy 112-ről visszacsúsztam 115-re.

De aztán jött Fruzsi, összevissza szurkálta a fülemet, ettől eléggé elment az étvágyam. És Hesnának köszönhetően felfedeztem a ketogén-paleolit táplálkozási módszert. Na erről fogok neked a következő bejegyzéseimben írni. Meg fogsz döbbenni!

De még mielőtt nekikezdenék, kicsiny és kicsinyes értekezést küldök neked a tojásról. (Mostanában elég sok ilyet eszek!) Tehát: a tojást megszámozzák, ezt mindenki tudja. A nullás biotojás, az egyes kapirgálós tyúktól ered, a kettes már tömegtermelés, de nem annyira tömeges. A tyúk még tud lépni néhányat, és összejár a haverokkal. A hármas, ketreces tartásban kiküzdött tojás, boldogtalan tyúk alsó fertályából. Na, most próbáld követni az értekezésem…

Elgondolkodtam azon, mitől boldog egy tyúk? Fogalmunk sincs. Egyáltalán, mit jelent a tyúk számára a boldogság? Hiszen lehet, hogy a tyúk egyáltalán nem gondolkodik. De az is lehet, hogy mindegyik egy Einstein, de kissé mások a szempontjaik.

Most megpróbálom emberfejjel átgondolni a dolgot. Nullás: kiengednek kapirgálni, meg enni, de ha megpróbálok kicsit kóborolni, és beleenni mindenféle nem bio cuccba, azonnal lenyomnak egyet a seprűvel. A fene se akar állandó megfigyelés közepette ebédelni. Biztosan boldogtalan lennék.

Egyes… kapirgálós tyúk, szabad tartás. Kiengednek a gazosba, és nem törődik velem senki. Nálunk a szomszéd néni is ezt teszi. Néha felénk is áthajtja őket, aminek én örülök, mert nem kell füvet nyírni. Vagy gazt, ez szabadon választott. Egész napos meló, és semmi minőségi kaja. Ráadásul bármikor feltűnhet egy kóbor, éhes kutya, és lehet dergázni. Meg várni a szomszéd bácsit a lapáttal. Kettes… tömegtartás, de nem ketreces. Nem tudom. Úgy élni, mint egy Omega koncerten. És mindenkivel küszködni a mindennapi betevőért. Közben megy a duma, hogy ez nem olyan rossz. És akkor most tegyem bele testem-lelkem a sárgájába. Csak azért, mert nem zárnak be. Baromi jó.

Marad a vége, a ketreces tartás. Az csirkefiát becsukják egy ketrecbe. Mozgás semmi. Adnak valami kaját, ami nagyon káros, és felfúj, de finom. Naponta tojok, ha kell, ha nem. Mit mondjak… Nem is rossz…

Legalábbis jobb, mint csirkének lenni. Azt hiszem, most ebbe belegabalyodtam. De a kérdés  kérdés marad? Mitől lehet boldog egy tyúk? És eldöntheti ezt egy ember, hogy egy tyúk boldog, vagy sem?

Amikor az ember akupunktúra kapcsán hét darab tűt kap a füle különböző pontjaira, a következő gondolatokkal lép ki a szabadba… Első gondolat: kicsit sajog. Második: rákkendroll arc vagyok. 7 fülbevaló, holott soha egy sem volt. Ez már döfi. Harmadik gondolat: Mostantól nem kívánom majd annyira az evés misztériumát. Már csak azt nem tudom, örülök ennek igazán vagy nem.

Aztán teltek-múltak a napok, és egyre több időt töltöttem azzal, hogy azt néztem, megvannak-e a tűim? És erről kérdezgettem a környezetemet is. „Figyelj, megvannak a tűim? Hány tűt keressek? Hetet. 1,2,3, 4, várjál (ekkor megáll az emberben az ütő) 5, 6… én csak hatot látok. Nem látod a hetediket? Várjál… Ja, itt van elbújva, bocs.” Aztán eljön a nap, amikor eltűnik egy, aztán a második, majd a harmadik, és így tovább…

Viszont elmesélem mit éreztem. Valamitől nyugodtabb lettem. Azt nem tudom, hogy kevésbé leszek-e allergiás, mert én parlagfüves vagyok, és csak augusztusban homályosul el a tekintetem. Viszont nem lettem kevésbé éhes. Csak lelkiismeretfurdalásom lett. Az se rossz!

A fene, de sok csoki van azon a kakaós csigán! Megveszem… Nem megnyomom a fülemben a tűt. Basszus, de fáj. És milyen sok csoki van azon a kakaós csigán… Nehogy már tovább hízzak, plusz még a fülem is fájjon. Inkább nem veszem meg. Tehát… a dolog, még ha nem is egyszerűen, de nekem is működik.

A tűk kiestek, visszamentem Fruzsihoz. Elmagyarázta, hogy mi a probléma, és mi lesz most…

Itt pedig megnézhetitek, mi történt…

Most ez van. Kicsit olyan, mintha valami súlyos bőrbetegség támadta volna meg a fülemet, és a nyavalya tudja, milyen dolgok lapulnak a ragtapaszok alatt. Viszont ez nem esik ki. Szorgalmasan nyomkodom, és figyelem a hatást.

Valamelyik nap tévét néztem és beleszaladtam Hesna Bábel című műsorába. Jó az a műsor! Olyan, amilyennek és a bulvárt elképzelem. Nincsenek benne mélyreható elemzések, inkább szórakoztatóan, gondolatébresztően felvetnek problémákat. Az adás, amit megnéztem az étkezésről szólt. Csatolom az előzetesét.

Na erről fogok legközelebb írni. Csak még jobban utánajárok.

Miután elolvastam fájdalmas szösszeneted a fülakupunktúráról, úgy éreztem, itt az ideje, hogy én is valamilyen célzott testszerkezettel kapcsolatos tevékenységet végezzek.

Szerencsére pont elutaztunk a családdal wellness hétvégézni, ami alapból nem tartozik a kedvenc mutatványaim közé, mert soha nem hozott lázba a sok emberrel zajló közös medencézés. Egy dolog viszont annál inkább, a masszázs. Abba az embercsoportba tartozom, akik egészen jól viselnék, ha minden áldott nap valaki megmasszírozná a talpukat, hátukat, fejüket. Ehhez persze meg kéne nyernem az ötöslottót, de ha egyszer sikerül, esküszöm, lesz egy saját masszőröm. Néha kölcsönadom, ha igényled. Ilyet is tud majd...

Szóval, amint lehetett, odacsoszogtam a wellness részleghez és megrendeltem magamnak egy menedzser masszázst. Menedzser ugyan nem vagyok, de a stressz, idegeskedés, merev vállizmok nálam is előfordulnak, gondoltam, jót fog tenni a közelgő migrénemnek is, mert akkor már nagyon gyülekeztek az esőfelhők, ami akár kiváltó ok is lehet nálam. Szépen lassan leolvadtak rólam a gócok, göröngyök, fájások, és 50 perc meg fél liter szőlőmagolaj után felfrissülve tértem vissza szeretteimhez.

A hely egyébként is mágikus erővel bír állítólag. Idézek is egy kiadványból, ami sajnos a bányászok számára létrehozott szanatóriumról szól: „A Mecsek északi oldalán elhelyezkedő Sikonda völgyben található szanatóriumunk. A völgy hőmérséklete 4-5 fokkal alacsonyabb, mint az átlaghőmérséklet. A nagy kiterjedésű erdők következtében a levegő relatív páratartalma magas, átlagosan 60-80%, tiszta, por- és füstmentes. 1929-ben a Földtani Intézet a forrás vizét gyógyvízzé nyilvánította. Mindezeknek köszönhetően minden környezeti körülmény optimális a gyógyulni vágyók számára.”

És tényleg, rengeteget sétáltunk a megnyugtató hatású erdőben, megnéztük a sűrűn egymásra épített erősen eklektikus stílusban megépített apró nyaralókat a mesterséges tó mentén, és békákat fogtunk, amik olyan picik voltak, mint a kisujjamon a köröm.

A hétvége gyorsan eltelt, és máris itt vannak a munkás hétköznapok, amit egy hirtelen benyelt kollektív vírus nehezít. Ilyenkor viszont a betegek maguktól is a természetes gyógymódok felé fordulnak, én például napok óta gyömbér teával gyógyítom a torkomat. Remélem, velem ellentétben kicsattansz az egészségtől! 

Eljött a fülszurkodás napja. Ülök a rendelőben. Elek Fruzsi, a doktornő kikérdez. Mondom, igyekszem. Az egészséggel kapcsolatban nem lehet igazat mondani. Panaszkodni kellemetlen. Lebecsülni a problémákat értelmetlen. Nekem legalábbis nehéz a saját bajaimról beszélni.

Persze az allergia szörnyen unalmas. Makacs, béna betegség. És mindig van. Nem megy el. Aztán jönnek a haverjai. Az asztma. Az állandó felsőlégúti panaszok. Az állandó kérdések a telefonban. „Beteg vagy? Be van dugulva az orrod, hallom!...”

Fruzsi végzett orvos, aki büszke a szakmájára, mégsem gyógyszerekkel akar teletömni. Az öt elem tanáról beszél. Mindig megnyugtat, ha egy egzakt tudomány művelője a természetet próbálja munkára fogni.

Le is rajzolta nekem az öt elem tan alapábráját. Bele a határidőnaplómba. Ilyen:

Na jó, azért ideteszem nyomtatva is:

Látjátok, minden mindennel összefügg. Fruzsi szerint nálam a víz elemmel van a baj. Ennek az elemnek a központi szerve a vese. Itt tárolódik a velünk született életenergia, amit a szüleinktől a fogantatáskor kapunk. Innen jön a tehetség, az ügyesség, amellyel az életünket éljük. Ez egy személyes, nagyszerű energia. Ebből valamennyien más mennyiséget és minőséget kapunk. És figyelem: ez az energia nem gyarapítható, csak beosztható. Ha jól élünk, nem pusztítjuk magunkban a tehetséget, a kreativitást, ha soha nem jutunk el addig, hogy úgy érezzük, már nincs dolgunk a földön, akkor ez az energia lassabban fogy el. Imádom az ilyen gondolatokat. Végtelenül pozitív, de figyelemre, mértéktartásra tanít. Nem nélkülözi az állandó megfontolást. Viszont ebben a dologban nincs egyenlőség. Valamennyien más energiamennyiséget kapunk. És ezt fel kell dolgozni. Akkor el tudjuk ismerni más tehetségét, zsenialitását. Mielőtt még tovább gondolkodhattam volna ezen, Fruzsi befejezettnek tekintette a beszélgetést...

A vesztőhelyen újabb információkat tudtam meg arról, hogy mi fog történnik pontosan.

És most ti is láthatjátok, mi történt igazából:

És most jöjjön egy ábrán, hogy mi történt pontosan:

Hát ez volt az én fülakupunktúrám története. Képzeljétek ennyi baromi sok megszúrható pont van az ember fülében:

Egy természetgyógyász ezek közül megszúrhat ötöt, egy orvos mind ezt a sokat. Még gyakran ők sem tudják, hogy melyik pont mit jelent. De utána tudnak nézni, és ez megnyugtató! És tudjátok mi történt azóta? Elkezdtek kiesni a tűim. De nagyon jó volt, hogy ott voltak. Nem tudom, miért volt jó, de tudom, hogy jó volt. Nyugodtabb voltam, jobban éreztem magam. Holnap visszaszúratom őket, és nem érdekel, hogy ki bosszant fel a placebo hatásról való kiselőadásával. Te jössz Panna!

Miután a fogadalmak megszülettek úgy döntöttem, mindenféle segítőket fogok alkalmazni, hogy végig tudjam csinálni a feladatokat. Vagyis, hogy lefogyjak, miközben egészséges leszek, és nem egy vékonyka emberi roncs. Rossz esetben kövérkés emberi roncs. Közben – mellesleg – sportossá válok. Ez olyan, mint egy orosz népmese eleje, nem? A vége pedig, hogy odajön maga Hagymácska, és csak annyit mond: Durák! Vagyis bolond (orosz tagozatos voltam!). A film megtekintését csak múltba révedőknek és kitartóknak ajánlom!

De higyjétek el, nem vagyok bolond, hiszek benne, hogy sikerülni fog. Elsősorban az evésmániámmal kell valamit kezdenem. És ebben az esetben nem célravezető, ha valami szerrel elmulasztják az éhségérzetem, ugyanis akkor is szoktam enni, ha nem vagyok éhes. Szenvedélyesen, kéjjel, hosszan eszem. Minél finomabbat, annál jobb. De a mennyiség sem mindegy.

Itt jön a képbe a fülakupunktúra, amely ezt a fajta állandó evéskényszert fékezheti meg.

Ha hiszitek, ha nem, a fülakupunktúrának történelme van, nem is rövid. Már az őskorban is volt akupunktúra. A barlangrajzokon éles kövekkel és halcsonttal szurkodnak gyógyító pontokat. Aztán a harcosok a csatatéren vették észre, hogy egy-két jó helyre érkező nyíl még segítette is az egyéb bajaik gyógyulását. Már csak a nyilat kellett túlélni valahogy. A fülakupunktúra atyját is nyilván fültövön lőtte egy trehányul célzó barbár. Az ókori kalózok azért hordtak arany fülbevalót, mert ez javította a látásukat, Hippokratész pedig a fül mögötti vénákon ejtett metszéseket, így gyógyítva a lábfájdalmat és az impotenciát. (Mondjuk ha az embernek vagdalják a fülét, mit számít egy kis impotencia? Törpe probléma.)

Aztán a rómaiak is jöttek. Galenus isiászt gyógyított fülön ejtett sebekkel. És így tovább. 1717-ben egy Antonio Maria Valsalva nevű olasz sebész és anatómus írt a fogfájás kezeléséről fülön ejtett sebek segítségével. Ez egyébként igaz. Fülakupunktúrával is foglalkozó orvos barátom Dr. Elek Fruzsina érzéstelenített már el olyan beteget, aki nem engedte meg, hogy a foghúzása előtt injekcióval tompítsák a fájdalmát. Most kihagyok pár évszázadot, nehogy elunjátok a bejegyzésem.

Az 1970-es évek elején egy kínai idegsebész észrevette, hogy a fülakupunktúra sokat segít az ópiátfüggők elvonási tüneteinek enyhítésében. Erre felfigyelt egy amerikai pszichiáter, Dr. Michael Smith, aki hosszan tanulmányozta a módszert, majd 1985-ben megalapította a NADA (Nemzeti Akupunktúrás Méregtelenítő Egyesület)-t, és kidolgozta a NADA protokollt, amelyet azóta is világszerte alkalmaznak.

Ez kell nekem. Valaki csökkentse az elvonási tüneteimet. Elmentem hát Fruzsihoz. Holnap folytatom videókkal. Most még csak egy képet csatolok, amelynek címe: Fruzsi a reménytelen eseteket is vállalja!

Május van, ülünk a napsütésben a Margitszigeten. Meglepő, mennyi embernek van ideje csütörtökön kora délután ücsörögni a fűben. A zenélő szökőkút vízes koreográfiája isteni, amikor magasra lő a víz, egy kicsit lespriccel minket is, ami kifejezetten jólesik a melegben. Aztán a kihangosítón elkezd bömbölni a Vuk, Miki Manó és a Micimackó a barátom.

Valahogy így éreztem magam, amikor kétezer forintból akartad lerendezni a karácsonyt. Ez annyira valószínű, mint az, hogy VALAHA 71 kiló leszel. Kétezer forintból legfeljebb 1971-ben lehetett lerendezni a karácsonyt, ráadásul karácsony előtt 5 nappal akarsz zárszámadni a szeretvényeidről. Sokkal komolyabb vállalás lenne január 5-e. Akkor más sorsa lenne talán a bejglinek meg a rántott halnak, vagy annak, amivel általában teletömjük magunkat ilyenkor. Javaslom az időpont átalakítását.

De bármennyire is halogatom, érzem a sürgetést, a most-már-tényleg-elég-a-dumából-csináljuk-meg-amit-akartunk-és-ne-beszéljünk-mellé késztetést. Barátom, igazad van. Most iszom egy citromos sört, mert még meleg van, és eszem néhány vajas linzert, ami itt virít előttem, és befejeztem. Bizony. Mostantól elmondom, hogy lesz. Mert bizony én is teszek vállalásokat. Előre tudom, milyen nehéz szakaszok is lesznek, amikor úgy ennék ezt meg azt, vagy egy kis fagyit, és semmi kedvem megmozdulni, pedig kell.

Lássuk be, én sem vagyok már mai csirke, akadnak kisebb-nagyobb tökéletlenségek, bosszantó problémák. Bár kövér nem vagyok, de feltett szándékom, hogy megfordítom a jelenlegi testzsír-izom arányt. Ezt a következő módon szeretném elérni: heti kétszer jógázom, heti egyszer aerobikozom, minden nap minimum fél órát sétáltatom a kutyát (kivéve ha esik J), a városban ahová csak tudok, gyalog megyek (ha nem esikJ). Kizárólag teljes kiőrlésű kenyeret eszem. Nem eszem semmit este 6 után. Vitaminokat és ásványi anyagokat szedek, tudatosan átgondolt-átvizsgált eredmények alapján.  És nem eszem cukrosat, meg édességet, meg desszertet, meg fagyit, meg csokit, meg vajas linzert. L

Legfontosabb küldetésem, hogy megerősítsem az immunrendszeremet, mert ezzel meggyőződésem, hogy egy sor problémám javulni fog, sőt, remélhetőleg meggyógyulok!

Van egy kis visszerem, migrénem, asztmám, rozáceám. A torna kiváló a visszérre, sőt, a fejfájás is jobb, ha rendszeresen mozgok. Az utóbbi kettő javítható az immunrendszerem és a fejem (gondolatok) helyes irányba fordításával. Sok minden fejben dől el, ha sikerül valamit egy kicsit átprogramoznunk, eltekernünk a fejünkben, már jó úton haladunk.

Hát, akkor Gábor, a fogadalmak. Kérlek, ne légy 71 kiló. Az valahogy nem neked való. Vajon hogy tudsz aludni a sok tűvel a füledben? Mit érzel, ha elmész egy pékség előtt? És ha kiváló dolgozók leszünk, most, 2014-ben mennyit kapunk karácsonyra?