Páros Kintorna

Dr. Molnár Zsolttal két éve találkoztam először. Az a fajta ember, akire oda kell figyelni. Mindig gondolkodik, mindig érvel, mindig olvas, mindig fejlődik. Egyedien étkezik. Nyers tojással, lazacolajjal, frissen kifogott keszegekkel. No meg ír. Az utóbbi két évben például két új könyvet.

Változtattál bármit is az életmódodon az utóbbi két évben?

Talán annyit, hogy még több nyers dolgot eszem. Nyers halat, tojást, egyéb dolgokat. Fantasztikusan vagyok, ahogy eddig. Gabona, tej nincs, olyasmit sem eszem, amiben lehet, hogy van. Sok zsírt fogyasztok. Szeretem a marhanyelvet kacsazsírral, libatöpörtyűvel. Az energiabevitelem 60-70 százaléka telített zsír.

Hogy eszed a zsírt? Hidegen? Melegíted?

Ahogy jön. A száraz húsokat kerülöm. Megeszem, ha muszáj. Inkább egy jó kis oldalas vagy agyvelő. A tojásból is inkább a sárgáját kedvelem. Preferálom a zsiradékot, le is fogytam, bár ez nyilván sokak számára ellentmondásnak tűnik. Ennek egy titka van. A gyorsan felszívódó szénhidrátmennyiségemet nullára vittem. Rizs, kenyér, kukorica, bab és társai nincsenek az étrendemben. A hurkából nyilván nem kotorászom ki a rizsszemeket, de tudatosan nem eszem ilyesmit. Gyümölcsöt korlátozottan szoktam fogyasztani. Ennek nincs egészségügyi oka. Egyszerűen szeretem. Édesszájú vagyok.

Ez a rizs sokaknál még mindig kiveri a biztosítékot. Ázsiában elég sokan rizsen élnek. Néhányan úgy száz évig is...

Igen, ez igaz. De ezek az emberek általában egy-két marék rizst esznek meg egy nap alatt, és közben dolgoznak látástól Mikulásig. Ha valaki ezt bevállalja, nagyon egészséges lesz, lehet utánozni. Hiába lesz a rizsből cukor, a rengeteg fizikai munka ezt a cukrot problémamentesen az izmokba építi. De ha valaki ezt a rizsmennyiséget csak köretnek fogyasztja, és utána irodai munkát végez, hosszan nézegetheti az inzulinszintjét. Tehát nem a szénhidráttal van a baj. Az életmóddal és a folyamatos bőséggel. Nem mozgunk, helyette programszerűen zabálunk. Ha a természeti népek találtak egy kaptárnyi mézet, azt megették. Aztán a méz elfogyott, és nem volt arra módjuk, hogy leszaladjanak a hipermarketbe másikért. Én a koplalásban is hiszek egyébként, de ezt már meséltem.

Tehát ha valaki sokat mozog, ehet szénhidrátot?

Igen, annak kevesebb baja lesz. Durva mennyiségű szénhidrátbevitelt azonban még egy testépítőnek sem javasolnék.

Volt valami egészségügyi problémád az utóbbi két évben?

Egyszer egy nyers vadkacsatojást megettem, lett belőle hányás, hasmenés.

Azt mondják, hogy a kacsatojás nagyon gyakran szalmonellás. Mikor gyerek voltam, kacsatojás használatáért több cukrász is kapott letöltendőt.

Mondjuk azt, hogy leteszteltem, mit bírok. Hát ezt nem. Annyira lementem, hogy infúziót kellett magamba kötnöm, hogy ne száradjak ki. Két napig tartott és antibiotikum nélkül gyógyult. A szervezetem némi segítséggel leküzdötte a dolgot. Harmadik nap már dolgoztam.

Jól tudom, hogy a szalmonella nem a tojásban van, hanem a tojás héján telepszik meg?

Igen. Ha megfürdeted a tojást forró, zubogó vízben 10 másodpercig, akkor nyers marad és teljesen biztonságossá válik. Mindegy, leteszteltem mit bírok, tanultam belőle. Egy vacsorát azonban most is lerendezek horgászás közben a tóparton, három kifogott keszeggel. Lepikkelyezem, megeszem. Laktató, és kiadja a valódi ízeit. Kicsit másképpen élek, mint az átlagemberek. Nincs egészséges gyümölcsnap, meg ilyenek. Volt nálam egy hölgy, aki egy nagyon egészséges gyümölcsnapon megevett két kiló szőlőt. A szőlőnek 18% a cukortartalma, úgyhogy az én nagyon egészséges ismerősöm 36 dkg cukorral lett gazdagabb. Ez már minden hivatalos előírást meghalad.

Mostanában újra egyre többször kerül elő a sajtóban, hogy a paleolit hülyeség…

Sokszor rájönnek még erre. Ha egy ideig nem születik meg egy új cikk, már hiányzik.

Sőt, több szénhidrátot kell enni.

Olvastam, na ez okleveles baromság. Mondjuk a háttérben anyagi motívumok is mozoghatnak. Az a baj, hogy manapság 1 millió kilokalóriát lehet levenni 600 négyzetméter termőföldről ha szénhidrátban kapom meg. Ha ugyanezt fehérjében próbálom, ehhez 70 ezer négyzetméter kell. Ez több, mint a százszorosa. Kisebb a kitermelhető mennyiség, meg a haszon is.

Mi a véleményed Charley bácsi történetéről, amely a Paleolit magazinban jelent meg? Mennyire fontos az egészséges vázizomzat?

Teljesen hiteles, ez így van. A izomzat fontos, a kollagén is fontos. De én nem szeretek futni, edzeni. A kedvenc sportjaim a horgászás és a sakk.

Nagyon szorgalmas vagy. Két könyvet is írtál az utóbbi két évben. Egyet a kutyákról.

Igen, gondolatébresztőnek szánom. A kutya genetikai állománya még mindig csak 3 ezrelékben különbözik a farkasétól. A farkas vadászik, húst és zsírt eszik. A kutyatápok 90 százalékban növényi eredetűek. Nem véletlen, hogy a kutyák már ugyanazokban a civilizációs betegségekben szenvednek, mint az emberek. Magas a vérnyomásuk, cukorbetegek, 40 százalékuk daganatos beteg.

Ezt most itt el tudtad mondani 5 mondatban. Ez a könyv meg 245 oldal.

Azért van még benne néhány dolog. Felsorolom a méreganyagokat. A krónikus betegségeket. Ezek okozzák a halálozások többségét. Embernél, kutyánál egyaránt. Nézd meg az allergiákat. Svédországban az emberek halfehérje allergiások. Magyarországon a kutyák többsége csirkehús allergiás. Amerikában rengeteg ember nem viseli el a mogyoróvajat. Az okok pedig egyszerűek. Ha az embernek áteresztenek a belei, és a normálisnál nagyobb fehérjeegységek jutnak át a bélfalon, arra leszel allergiás, amiből a legtöbbet viszel be. Minden autoimmun betegséget lehet provokálni egy kis szivárgó bélszindrómával és rossz emésztéssel. Az emberek minimum 8 százaléka autoimmun pajzsmirigy problémás. Látod, már nem is a kutyákról beszélek.

Paleosokk! Írtál egyet embereknek is. Azt hittem, a paleóról nincs már mit írni. Nagyon sok a könyv ebben a témában...

De ez más. Egy dolog van nagyon kidomborítva benne, a bél hármas egysége. Bélhám, -flóra és az immunrendszer szerepe. Ennek a működése szerintem teljesen egységes. Próbáltam közérthetően leírni, remélem sikerült. Ha ez a három jól működik és jól kommunikál, akkor sokáig egészségesek lehetünk. Szerintem tudok újat mondani. Az utolsó fejezetet például nem láttam még senkinél. Elindulok a nagyszülők, szülők felelősségétől, és eljutok a gyerekeinkig. A petesejt nemcsak genetikai anyagot ad át nekünk, hanem sok-sok sejtszervecskét. A megtermékenyítés után egy perccel már fehérjeszintézis is megfigyelhető. Aztán megszületik a gyerek. Mi és hogyan kerül az anyatejbe? Nem árt, ha tudjuk, hogy mennyit tudunk segíteni vagy ártani az új generációknak.

Hogyan terjeszted a könyveid?

Nem foglalkozom ezzel túl sokat. A Líra boltjaiban megtalálható. Néhány paleo szakboltban. A Vitactivában. Meg nálam. Nincs kedvem, időm ezzel foglalkozni. Amit így eladok, az visszahozza a nyomás költségeit. Van miből megélnem, a könyveimet azért írom, mert el akarom mondani a tapasztalataim. Ja… a kutyás könyvem például az Állatorvosi egyetem könyvesboltjában is kapható.

Gondolom az sem egy bevásárlóközpontban van?

Nem hát. De nekem ez így jó. A lényeg: a táplálkozás megváltoztatásával a betegségeink minimum 70 százaléka gyógyítható. Mondjuk a többi 30 százalék sem kevés, tehát nem írnám le az orvosokat, a gyógyszeripart. De sokat tehetünk magunkért. Segíteni akarok!

Akkor megpróbálok én is segíteni. Leírom, hol lehet a könyvedet kapni.

Annak azért örülök.

Líra boltok, Lőrinc piac, Köki Paleo bolt, Ehetemm üzletek, a Paleocentrum weboldalán, valamint a Vitactiva egészségklubban.

„Nem fogok mániákusan bogyókat kapkodni, egészségesen eszem, és minden rendben lesz”, mondja az én kedves barátom, aki szerint minden csak a profitról szól. A gyógyszeripar extrájáról, amit ő egy nagy nyavalyát fog megfizetni. Aztán megragad egy Idaredet – remélem figyelitek a szavak roppanós dallamát –, és teátrálisan beleharap.

Nem kezdem el neki magyarázni, hogy ez az Idared már nem az az Idared, amit az őseink is fogyasztottak…

Egyrészt azért nem, mert az Idaredet az utóbbi 25 évben nemesítették. A nemesítés pedig nem a tápanyagtartalomról szól. Inkább a méretről, a szépségről, a viszontagságok jó tűréséről, a nagy termésátlagokról.

Másrészt meg azért sem, mert az anyaföldünkben sem az a tápanyagtartalom található, mint akár harminc évvel ezelőtt. Ennek oka pedig a földek túlhasználata, meg a műtrágyázás.

A túlzott használatot nem kell megmagyarázni, mindenki látja. A műtrágya pedig a nácik szerint a zsidók, mások szerint a mindenféle nációjú haszonleső tőkések találmánya. De olyanok is akadnak, akik szerint ez a zsidózás, tőkésblablázás marhaság, ha nem műtrágyáznánk, nem tudnánk eltartani azt a rengeteg embert, akik szép folyamatosan potyognak lefelé a földre. Ha pedig arról is írnék, hogy ez miért történik, a bejegyzés nem arról szólna, hogy muszáj pótolni a hiányzó tápanyagokat! És sehol se találom a 18-as karikát, amit ki kéne tennem, ha változtatnék a témán.

Na... akkor most meggyőzöm a maradék tamáskodókat. Merthogy ilyenkor meg az jön, hogy ki mondta, hogy nincs meg a megfelelő tápanyagmennyiség a zöldségekben, gyümölcsökben?

Természetesen senki se mondta… Ezt ugyanis meg lehet mérni. Folyamatosan mérik is a gyümölcsök, zöldségek tápanyagtartalmát.

Csak egy-két példa: a mai almában körülbelül 70 százalékkal kevesebb a C-vitamin, mint az 1985-ösben. Na most akkor el lehet képzelni, hogy Dugovics Titusz micsoda almákat ehetett, mielőtt magával rántotta a törököt a nándorfehérvári vár fokáról. Persze ez is csak akkor lenne igaz, ha Dugovics Titusz legendája nem azért született volna meg, hogy az 1820-as években egy Dugovics Imre nevű úriember igazolja nemesi származását. Na tessék, már megint nem a hiányzó tápanyagok pótlásáról beszélek…

Tehát… egy amerikai orvos szerint (ideírhatnám a nevét, de itt úgysem ismeri senki, az orvos meg nem sértődik meg, hogy nem írtam ki a nevét, mert nem olvas-beszél magyarul) ma tízszer annyi gyümölcsöt és zöldséget kell ennünk, hogy ugyanannyi vitaminhoz és ásványi anyaghoz jussunk, mint 40-50 évvel ezelőtt. De ki a nyavalyának van kedve 10-szer annyi zöldséget és gyümölcsöt enni? Ráadásul akkor a fruktóz mennyiségét is a 10-szeresére emelnénk a szervezetünkben, ami meg a legnagyobb hiba lenne, amit elkövethetünk.

Tehát mondjuk ki együtt drága barátaim: A HIÁNYZÓ TÁPANYAGOKAT NEM LEHET EGÉSZSÉGES TÁPLÁLKOZÁSSAL SZÁZ SZÁZALÉKOSAN MEGSZEREZNI!

Na erről fogok a következő hetekben írni. Segítségemre lesznek a téma szakértői, orvosok, dietetikusok! Ti is segíthettek drága olvasók! Írjátok meg, ti hogyan pótoljátok a hiányzó tápanyagokat!

A Paleolit magazinban, az idei évfolyam második számában találtunk egy cikket, amely az 1919-ben született Charles Marin Eugsterről szól. Egy békebeli fogorvosról, aki talán még pedálhajtású fúróval kezdte el az ipart valahol Londonban. Ebben persze nem lehetünk biztosak, hiszen nem vagyunk a múlt század fogorvosi műszerparkjának ismerői, de a fúrógépe valahogy így nézhetett ki. Aki ezek után visszasírja a békeidőket, nem normális.

Charley bácsi fiatal korában evezett, de ez nem egy nagy hír, amikor az ember fiatal, általában sportol valamit. Aztán bedarálta a praxis és a magánélet. Megházasodott, született két fia, Svájcba költözött, és elindította magánpraxisát. Jött a megszokás. Munka, család, gyerekek, biztos megélhetés.

Charley bácsi a hatvanas évei elején kapott észbe. Éppen megváltozásra készül a világ, ő meg csak petyhüd és petyhüd? Újra előkapta az evezőket. Hetente hatszor napi egy órát edzve társával sorra nyerte a korosztályos páros evezősversenyeket. Így is eltelt húsz év, de hiába a sok szorgalom, az izmok elfogytak. A szakmát sem felejtette el, egy fogászati hírlevelet állított össze, de aztán rájött arra, hogy ez a tevékenység maga a dögunalom. Végül is mit ér a hírlevél, ha az ember nem hallja a hörgést a keze alól?

82 évesen mindent abbahagyott – mozgást és hírlevelet –, és úgy döntött, hogy talán az élete ennyi lehetett. De a sok befektetett munka mégsem múlhatott el nyom nélkül, mert a szervezete úgy döntött, nem akar még leállni. Aztán 85 évesen Charles Marin Eugster megállt a tükör előtt, és úgy látta, hogy a túloldalon valami rettentő furcsa, öreg bácsi áll, aki egyáltalán nem hasonlít rá.

Ekkor meghozta a döntést. Vissza fogja szerezni az izmait. 87 évesen csatlakozott egy testépítő klubhoz, személyi edzőt fogadott és gyúrni kezdett. Az edzések első évében 13 kilót adott le, miközben bicepszeket növesztett. Azóta heti 3-4 edzésen vesz részt, a többi napokon vízisízik, úszik és evez. 95 éves korában megdöntötte a 60 és a 200 méteres síkfutás világcsúcsát a 95 év felettiek kategóriájában. (Mondjuk kíváncsi lennék hányan álltak a rajtköveken? Arra is, hogy guggolásból indult-e a rajt?) De félre az iróniával. Hatalmas teljesítmény!

Szabad idejében az időskori testedzés és táplálkozás szakirodalmát bújja. Reggelire friss gyümölcsöt eszik, edzés után bedob egy proteinitalt, kerüli az édességeket és az alkoholt. Fokozottan fogyaszt fehérjét, D-vitamin, leucint.

„Arról győződtem meg, hogy a zsír és a hús, amit gyakran úgy tekintenek, mint kerülendőket, nagyon bevált nekem. De alig tudok találni zsíros ételeket, mindegyik zsírszegény. Azt gondolom, ez az egyik oka annak, hogy az USA-ban olyan sok az elhízott ember. Amikor azt mondják nekem, hogy a zsír és a hús veszélyes, akkor azt kérdem: miért a jelenlegi étrend milyen eredményekhez vezetett?”

Jöjjenek a rossz hírek hosszas pihenés után áhítozóknak. Charley bácsi a hasi hízás mellett a nyugdíj intézetet tartja legnagyobb ellenségének! „A testünk vadászó-gyűjtögető test, arra van tervezve, hogy fizikai aktivitást végezzünk. A vadászó-gyűjtögetőkhöz hasonlóan nekünk is komoly gyakorlatokat kell végrehajtanunk. Úgy becsülik, hogy ennek a modern megfelelője naponta 20 km gyaloglás, vagy futás. Teljesen mást eszünk, mint amire a testünk ki lett találva. Egy vadászó-gyűjtögető nem megy nyugdíjba. Ezért a nyugdíjba vonulás idegen az embertől”.

Charley bácsi az idős korosztályhoz is szól: „Ne hagyjátok magatokat leselejtezni, dolgozzatok, amíg tudtok, kezdjetek el tanulni, kezdjetek el sportolni! Kezdhetek el élni!”



A történet igazi sikersztori, de észre kell vennünk az egyediségében rejlő buktatókat is. Először is: Charley bácsi nagyon jó pillanatban kapott észbe. Fiatalon sportosan élt, ezzel megadta az alapokat. Nyilván később sem volt teljesen tunya, a hatvanas éveitől pedig újra komolyan sportolt, s ekkor még nem volt túlzottan leromolva a szervezete. Így amikor a nyolcvanas évei közepén erősíteni kezdett, megvoltak az alapjai. Emellett jó adottságai és szerencséje is volt. Vagyis: ha valaki 85 évesen múltbéli alapok nélkül vág a teljes életmódváltásba, nagy bajba kerülhet.

Azt gondoljuk, hogy ha valaki az angol fogorvos nyomába akar eredni, nem árt, ha előtte egy modern szemléletű orvossal alaposan kivizsgáltatja magát, aki nem azt mondja neki, hogy „XY” néni/bácsi, örüljön, hogy ilyen szép hosszú élete volt. Pihenjen sokat, vegye be a gyógyszereit, mindig, ugyanabban az időben. Erre koncentráljon! Este hat óra, piros kapszula, 8, félbetört fehér vérhígító, 9, zöld bogyó. Ilyen orvosoktól cikcakkban meneküljünk! Olyan orvos kell, aki megnézi, mire képes az illető most, és átgondolt változtatásokra biztatja a betegét, amit felelősségteljesen lekövet. Mindezt ésszel teszi. Ezzel elkerülhetik a régi viccet: A „csodadoktor” fogadja a beteget. Mi a panasza? Nagyon da-da-dadogok kérem szépen. Ráteszi a kezét… mától nem dadogsz! Ki a következő? Jó napot kívánok! Már alig tudok járni, mankóval bicegek… Dobd el mankódat, és járj! Most pedig távozzatok! (Kintről iszonyú puffanás) Mi történt? (Kintről) A sán-sán-sánta csúnyán el-elesett! Tehát olyan orvos kell, aki gyógyítani akar, és a népi gyógymódok mellett a legújabb vívmányokat is ismeri.

Aztán kell egy jó táplálkozással foglalkozó szakember, és egy olyan edző, aki pontosan érzi a határokat. Persze ilyenek vannak! Tipp! Találjuk meg őket, és kezdjünk el időben másképpen élni! Sikerülhet, hiszen van rá élő példa! Charley bácsi! Ja... és hogy miért az utolsó előtti reményünk? Ha az utolsó reményünk egy 97 éves testépítő, akkor nagy lenne a baj :)

de sosem merted megkérdezni, mondaná Woody Allen, de őt a szex sokkal jobban érdekelte, mint a viszcerális zsír. Ebben nagy szerepet játszhatott, hogy a híres komikuson sosem volt egy csepp túlsúly sem. Igaz, az izom is ritka vendég volt a testénél, de ez már egy másik történet.

A lényeg az, hogy a viszcerális, vagyis zsigeri zsír egy meglehetősen kártékony önálló lény, vagy lénycsoport, ahogy éppen azt az ember elképzeli. A zsigeri zsírok megbújnak a testünkben és körülveszik a belső szerveket. Beborítják a májat, a szívet, a veséket és a hasnyálmirigyet, és az izmok közé is beékelődnek. Márványozottságot hoznak létre a zsírszövetben. Na de mi ezzel a gond, kérdezné a nyájas Olvasó?

Nagyon sok minden. Úgy kell elképzelni, ahogy ezt a tévéreklámokban látjuk, mikor a baktériumok gyűléseznek. Mindegyik komikusan gonosz feje van, és arról beszél, hogy mit fog művelni az emberi testtel. Ráadásul mindezt lengyelül… Nagyon durva!

Persze vannak magyar bacik is. Bár lehet, hogy nem is magyarok, csak szinkronizálták őket.

A lényeg az, hogy a viszcerális zsír – és ez sajnos nem vicc – önálló szervként viselkedik. Mintha a bacik folyamatosan gyűléseznének, közös döntéseket hoznának, és ezeket végre is hajtanák – természetesen a mi kárunkra. Olyan, mintha egy semleges zsírcsomó lenne, de ez a szövet rendkívül aktív, és méreganyagokat bocsát a vérbe. Köztük például stresszhormont is, tehát ha az embernek sokszor borús a hangulata, és gyűlöli az egész környezetét, elképzelhető, hogy mindezt a szervezetében megbúvó viszcerális zsír aknamunkája okozza.

Ha sokáig nagy mennyiségben fordul elő a szervezetünkben, hozzájárulhat a szívbetegség, a magyar vérnyomás, a diabetes, a metabolikus szindróma kialakulásához. De köze lehet az alvási zavarainkhoz is, sőt a rák bizonyos fajtáinak kialakulását is nagy erőszeretettel támogatja.

A zsigeri elhízás esélye a férfiaknál harminc után, a nőknél a menopauzát követően nő meg. És még egy rossz hír. A BMI, amit mindenki egy fontos mérőszámnak tart az elhízása mértékével kapcsolatban, a viszcerális zsír tekintetében semmilyen információval sem szolgál. Elképzelhető ugyanis, hogy a testünk BMI értéke csak némi túlsúlyra figyelmeztet, de közben a viszcerális zsír mennyisége kóros a szervezetünkben.

Az orvosok a viszcerális zsír elleni küzdelemben megosztottak. Egyesek szerint a viszcerális zsírtól valamilyen fogyókúrával és mozgással elég jó hatásfokkal meg lehet szabadulni. Mások szerint ezek a zsírcsomók nagyon ragaszkodnak hozzánk, nehezen indul-e a bomlásuk, és nagyon könnyen visszaszedhetőek. Komolyabb erőkifejtés szükségeltetik. Egyes orvosok szerint a zsírszegény étrend segít a viszcerális zsírmennyiségünk eltüntetésében, mások úgy gondolják, hogy a szénhidrát bevitelét kell minimalizálni.

Néhány tény azonban biztosra vezető.

1. A viszcerális zsír mennyisége manapság már a jobb mérlegekkel is megmérhető. Ha két számjegyű a mérőszám, gond van.
2. Fogyni, vagy életmódot váltani muszáj. Ennek módjában most nem foglalnék állást, alighanem mindenkinek meg kell találnia a saját útját, vagy segítő szakemberét.
3. Mozgás nélkül lehetetlen a dolog. Lusták, és értelmetlenül magyarázkodók (nekem erre nincs időm, mondják meg inkább, mit szedjek be a gyógyuláshoz), fogják fel, hogy a zsigeri zsírgömbjeik jelenleg is gyulladásban próbálják tartani a vastagbelük és az artériáik falát, támogató csapatokat küldenek a szív- és cukorbetegség kialakulásához. Emellett kortizolt is termelnek, miközben csökkentik az endorfinszintünket. Úgyhogy a hangulatunk is lassan a béka feneke alatt landol.

Egyszerű és izzadtságmentes gyógymód erre nincs, ne hagyják becsapni magukat. A Vitactiva Egészségklubban van egy gép, ami segít elindítani a folyamatot, megkönnyíti a beépült viszcerális zsírgömbök megbontását. Sok-sok egészségstúdió és edzőterem támogatja gépeivel és edzésprogramjaival az elhatározásainkat. De igazából a legfontosabb az életmódváltás (már a szót is utálom!), és a mozgás beiktatása.

Nem tudom, hogy születtek-e újévi fogadalmaid, nyájas Olvasó? Remélem igen. Persze ilyenkor mindig van egy-két szkeptikus hang, miszerint ezek a nagy megmondások általában beteljesítetlenül elsorvadnak. De mi van akkor, ha most nem? Ha tényleg ez lesz a legcsodálatosabb évünk életünkben? Ha megváltozunk testben és lélekben? Ha egymásra találunk a párunkkal, vagy ha nincs találunk. Miért ne történhetne így? Természetesen csak 2017-ig. Hiszen akkor is jöhet egy még csodálatosabb, frenetikusabb év. Legyünk már optimisták a mindenségit! És addig is kintornázzunk együtt nagyokat.

Ha valakit esetleg elfáraszt a kintorna hangja, itt egy dallamosabb változat. Énekelni sem rossz teli torokból:

Boldog Új Évet mindenkinek! Jöhetnek az új kalandok!

Egyszer interjút készítettem Lovasi Andrással, a Kispál és a borz frontemberével. Ő mondta, hogy a sztárrá válásnak megvannak az állomásai. Elkezdesz valamit, amit valamiért szeretnek a kortársaid. Te írod a műveket, a rajongók definiálják magukat. „Én abban különbözöm a többi embertől, hogy szeretem a Kispált. Nekik van igazuk. A többi ember béna.” Egyre több a rajongó. Túl sokan vannak. Már a szülők is dúdolják a dalokat. Már nem forradalmi kispálosnak lenni. Akkor jön egy csoport, és azt mondja, hogy a Kispál rossz. Bénák, kiégtek, hazugok. Még az is lehet, hogy ez igaz. De ők nem ezért mennek el. Hanem azért, mert különlegesek akarnak lenni. Keresnek egy új csapatot, amelyben hihetnek. Mintha Szendi Gáborral ugyanez történt volna. Ő írt először a paleolit életmódról. Akivel csak interjút készítettem, mindenki elmondta, hogy úgy kezdődött a változás, hogy olvasta a Szendit. Vagy találkozott a Szendivel. Aztán megjelentek a csoportok. A Szendi hirtelen már nem volt jó. A csoportok másfelé fordultak. Mindenki kitalálta az „igazi” paleót. Hiszen a Szendi pénzközpontú, nem orvos, hatalomvágyó stb. stb. Aztán sokaknál már ciki lett a paleó szó is. Elhasználódott. Kérdés, kik használták el? Szendi Gábor viszont nem változik. Olyan, amilyen. Különc. Nyakas. Nem mindig szimpatikus. De egyet nem lehet elvenni tőle. Ő a gondolkodó. Akinek a szavaira oda kéne figyelni. Mivel meg akarja könnyíteni az érdeklődők dolgát, új könyvet írt „Paleolit ismeretek haladóknak” címmel.                           

Miért kell egy könyv?

A blogomat befejeztem, viszont sok olyan kérdés került elő, amely válaszért kiáltott.

Miért hagytad abba?

Mert a régi paleósok között olyan hangulat alakult ki, amit már nem akartam elviselni. Kérdeztek tőlem, aztán amikor válaszoltam hisztérikusan reagáltak. Nem bírom az értelmetlen és igaztalan kommenteket. Érzékeny a lelkem, nem akarom, hogy nyers stílusban nekem támadjanak. Már ott tartottak, hogy én becsaptam őket. Meg hogy kötelességem válaszolni nekik. Hát azért némely válaszhoz idő kell. Ez a könyv a válasz. Emellett álpróféták is megjelentek a Facebookon, zavaros teóriákkal kezdték fertőzni, összezavarni a paleósokat.

De ha írsz egy cikket, azt még mindig sokan elolvassák…

Igaz, de ha fontos kérdésekről írok egy cikket, az hatásos egy hétig, aztán folytatódik minden ugyanúgy. Az internet kicsit olyan mint a szó, ami elszáll, a könyv meg az, ami megmarad.

Azt gondolod, hogy egy kinyomott könyv nagyobb súlyú, mint egy cikk az oldaladon?

Ebben biztos vagyok. Az emberek ráadásul gyakran eltévednek az interneten. A webszájtomon ott a keresőablak jól látható helyen, A-Z-ig tartalomjegyzékre mutató gombok vannak szintén jól látható helyen, mégis kevesen használják. Nagyon sokszor olyat kérdeznek tőlem levélben, amit kis utánakereséssel megtalálnának a cikkeimben.

Hát igen, ha beütöm a keresőbe, hogy paleo-ketogén, biztosan nem téged ad ki…

Az mondjuk nem baj, mert paleo-ketogén nincs, hacsak azt nem értjük alatta, hogy ketogén étrend esetén csak a paleóban elfogadott zsírokat és fehérjéket fogyasztjuk. De ez akkor is egy gyógyétrend, nem pedig normál táplálkozási mód. Nincs a világon olyan természeti nép, amely ketogén étrenden élne. Az eszkimók sincsenek ketózisban. A ketogén azért lett divatos, mert laikusként „tiszta” és „szigorú” táplálkozásnak tűnik. Aki gyógyulni akar, azt hiszi, ha „bekeményít”, akkor jobban fog gyógyulni. A ketogén nem a paleo „fokozása”. Valójában nem letisztult, hanem steril, emberidegen étrend.

Meddig egészséges a ketogén?

Az attól függ. Ha valaki epilepsziás, és választhat, hogy ketogén vagy status epilepticusban meghal, akkor hagyjuk a fenébe a mellékhatásokat. Nem érdekes. Ha valaki rákos, ugyanez a véleményem. Alzheimerben is fontosabb a szellemi képességek visszanyerése, mint a hátrányok. Igaz, a bélflórája úgy tönkremegy, mint a sicc, de ha majd meggyógyult, rendbe hozza magát.

A paleo-ketogén tönkreteszi a bélflórát?

A bélflóra tulajdonképpen egy bonyolult szerv, amelynek összetétele komoly hatással van az anyagcserére, az immunrendszerre, az idegrendszerre, és nyilván ezeken keresztül a hormonális működésekre is. Azok a fontos törzsek, amelyek korábban a rezisztens keményítők, rostok és egyéb vastagbélig eljutó anyagok emésztésére specializálódtak, elpusztulnak. A ketogén étrend úgy alakult ki, hogy annak idején valaki rájött, hogy az éhezés csökkenti az epilepsziás rohamok számát és intenzitását. Elkezdték vizsgálni mi történik koplalás esetén. Hát az, hogy az ember a saját zsírját égeti, és ketózisba kerül.  Tehát levonták a következtetést: ha az ember főként zsírt eszik, s fehérjét csak annyit, hogy a testfehérjéket lebontó folyamatokat ellensúlyozza, akkor létrejön az éhezés fiziológiai állapota. Már innen nézve sem állíthatjuk, hogy az éhezés, vagy az azt szimuláló étrend természetes volna hosszú időn át.

A könyvedben foglalkozol a cukorbetegséggel. Mostanában több helyen is olvastam, hogy egyes típusú cukorbetegséget gyógyítanak paleo-ketogénnel…

Én még olyat nem láttam, hogy valaki meggyógyította volna az egyes típusú cukorbetegséget. A tudomány mai állása szerint ez jelen pillanatban lehetetlen. Ha még vannak működő béta sejtek, amelyek termelnek inzulint, és ez elég ahhoz, hogy a máj által termelt cukrot eljuttassa a sejtekbe, akkor nulla vagy minimális szénhidrátbevitellel késleltetni lehet a külső inzulinpótlást. Ilyen esetet magam is ismertettem a paleomagazinban a British Merdical Journal nyomán. De az autoimmunfolyamatot egyelőre nem tudjuk leállítani. Akik ezt a „gyógyítást” hirdetik, leközölték egy beteg esetét, s bemutatták a beteg vércukorszintjének heti alakulását. A vércukorszint 7 és 10 között stabilizálódott. Ez a szint nem olyan magas, hogy látványos tüneteket okozna. De közben alattomban tönkremegy a beteg veséje és az érrendszere. A szülők mindent megtesznek, ha egy orvos azt mondja nekik, hogy a gyerekük meggyógyítható. Mindenki ki van ábrándulva az orvoslásból, és el akarják hinni a csodát. De nem az a gyógyulás, ha még nem kell inzulint pótolni, hanem az, ha egészséges táplálkozás mellett, értem ez alatt a lowcarbot, ami sok növényt is tartalmaz, normál tartományban van a vércukorszint.

Mi van a kettes típusúval?

Az orvosok a kettes típusú cukorbetegségre is azt mondják, hogy nem lehet meggyógyítani, pedig azt az esetek 95 százalékában egy hét alatt rendbe lehet hozni. Nem kell ehhez csodadoktornak lenni. Ha az a probléma, hogy túl sok szénhidrátot fogyasztasz, és a hasnyálmirigyed az inzulinrezisztenciád miatt nem győzi az iramot, akkor van megoldás: csökkentsd le a szénhidrátbevételt, és elég lesz az inzulin. Ilyen egyszerű!

Túl egyszerűen hangzik. Nem hangzik tudománynak.

1995-ben jelent meg egy háromszáz esetet ismertető tanulmány. Nem diabetológusok írták, hanem gyomorszűkítő műtétet végző sebészek. A betegek többsége cukorbeteg volt, vagy már az előszobájában voltak. A műtét után egy héttel mindenki meggyógyult a cukorbetegségéből. Volt egy olyan beteg is, akinél nem sikerült az operáció, mert nem bírta ki, hogy ne egyen a műtét előtt. Kinyitották, látták a helyzetet, visszavarrták. De a többiekkel egy szobába tették, azt hitte, őt is megműtötték, és ő is rendbejött, mert csökkentett kalóriájú ételt kapott. Tehát nem a műtét számított, hanem a kevesebb kalória. 2013-ban volt egy újabb nagy vizsgálat. Egy anyagcserét kutató MRI központ végezte. Olyan cukorbetegeket toboroztak, akik 800 kalória bevitelét vállalták naponta. Mindegyik meggyógyult. A központban egy külön telefonvonalat kellett létesíteni, annyi hívás jött. Rengeteg ember rendbejött.

Akkor miért vagyunk tele cukorbetegekkel?

Kialakult a nyugati típusú étrend, a közegészségügy, az orvoslás, s ezen belül a diabetológia is, ragaszkodnak hozzá, hogy ez az egészséges, embernek való étrend. Az azonban nem lehet egészséges étrend, amelytől a magyar emberek 60%-a elhízott, s 10-15%-a cukorbeteg lett. Senkinek nem érdeke megbolygatni a kialakult státusz quót. Az ipart, a mezőgazdaságot, az emberek fejét, az orvostudományi elméleteket, stb. nem lehet egyik napról a másikra átállítani. Persze, vannak paleósok közt is olyanok, akik panaszkodnak a cukrukra. sokszor kapok levelet, hogy „paleózok, mégis magas a cukrom”. Ilyenkor visszakérdezek: hány éves, hány kiló, milyen előtörténete van, és főként: mit is ért paleo alatt. Mert lehet, hogy félreértésben él, túlsúlyos, inzulinrezisztenciája van, és falja az édes gyümölcsöket és a paleo sütiket, de azt hiszi, ő paleózik.

És akkor arról még nem is beszéltünk, aki téged, meg Önmagát is becsapja…

Ilyenek is vannak, persze. De a könyv azokról is szól, akik tényleg betartják a szabályokat, és mégsem tudnak lefogyni és a cukorbetegségük sem gyógyul meg, csak javul. Itt epigenetikai hatásokról van szó. Akik túlsúllyal, vagy túl kis súllyal születnek, fokozottan veszélyeztetettek. Két kiló alatt és három és fél kiló felett nagyon figyelnie kell a felnövekvőnek. Ha túl kicsi a magzat, kicsi a veséje és a hasnyálmirigye is. A teste megnő, de kicsi vesével, hasnyálmiriggyel, és kevés bétasejttel rendelkezik. Ha ugyanúgy táplálkozik, mint bármely normális súllyal született társa, akkor veszélyben van.

A koraszülötteknek kisebbek a szervei?

Én a vesének és a hasnyálmirigynek néztem utána, a többiben nem vagyok biztos, de gondolom a többi szervre is igaz.

Ezek a szervek miért nem nőnek a testtel együtt?

A magzati életben alakul ki, hogy hány nefronból áll egy vese. A szerv megnő, de a nefronszáma nem változik. Ha valaki úgy táplálkozik, mint normál szervekkel született társai, akkor a nefronjai iszonyú erővel dolgoznak húsz-harminc évig. Aztán kimerülnek, és elkezdenek elpusztulni. Ez a hasnyálmirigyre is igaz. Lehet, hogy ez az ember észbe kap, amikor megkapja a cukorbetegséget, és elkezd másképpen táplálkozni. De sajnos nem biztos, hogy időben kapcsolt. Elképzelhető, hogy már nem tudja elérni az egészséges tartományt.

Akkor te most üzensz a koraszülött babát világra hozó anyukáknak?
Igen, és azoknak is üzenek, akik most tervezik a teherbeesést. Jó lenne, ha az anyukák normál testsúllyal vágnának neki a gyermekszülésnek. A túlsúlyos anyuka általában túlsúlyos babát hoz világra. A babák szervezete arra áll rá, hogy nagy kalóriamennyiséggel éljenek.

A könyvednek az a címe, paleo ismeretek haladóknak. Ezzel csökkented a könyv olvasótáborát.

A kezdők nyilván ne ezzel a könyvvel kezdjék el a paleo megismerését. A könyv azoknak szól, akik már paleóztak, paleóznak, és kérdéseik lettek. Ha valaki elolvassa, például megismerkedik azzal, miként szól bele felnőttkori egészségébe az epigenetika, de sok más felmerülő kérdést is alaposan körüljárok, pl. a kortizol, kávé, maglisztek örökzöld kérdéseit. Az olvasóim meg fogják érteni, hogy a paleolit életmód csak egy része az egészségüknek. Nem felejthetik el mit kaptak a szüleiktől, és milyen károkat okozott esetleg szervezetükben a 30-50 évi nyugati táplálkozás.

Nem bírom ki, hogy ne kérdezzek rá, mi lett a Norbival való együttműködéseddel?

Folyik tovább a tanulságok figyelembevételével.

Mondd el a tanulságokat…

Norbinak nagyon sok híve és nagyon sok ellensége van. Ha tetszik, ha nem, neki tényleg vannak eszméi. Ha nem lennének, nem az egészségből akarna meggazdagodni. Annyi másból is lehetne. Van benne népnevelő attitűd. Viszont az ellensége is számos. Ez irigységből és előítéletességből fakad. A paleósok közt rengeteg ember van, aki hozta magával az előítéleteit. Ezzel meg kell küzdenie.

De ez már az elején is látható volt…

Igen, erre elvileg fel is volt készülve. Én is fel voltam készülve, és a kommentekből azt láttam, hogy nagyon sokan bíznak bennem, a döntésemben, megértették, hogy ez a paleónak egy lehetőség lehet a terjedésre. Másokból pedig előtört a világgal szembeni sértettségük, keserűségük, csalódottságuk. Bocs, de ez annyira közhelyes, gyerekesen felhánytorgatni sosem létezett ideákat, ami az illetőnek is csak akkor jut eszébe, amikor másokon számon kérheti. Sokakban él egy rejtett antikapitalizmus.

Nem vált be a szövetség?

Ez hosszú távú kapcsolat, korai mérleget vonni. Nagy siker, hogy a Teletál megújította paleomenüjét, és lelkesen dolgozik a paleo terjesztésén. Sokan elfelejtik, hogy ez is az Update nyúlványa. Sok nehézséggel kell megküzdeni, a fejlesztés, a rentábilis termelés, a logisztikai számos kérdést vet fel, ami megoldásra vár.

Térjünk vissza a könyvre… Manapság nagyon nehéz hitelesnek lenni. A közösségi média mindenkinek lehetőséget ad a publikálásra. Bárki leírhat bármit… Honnan tudom, hogy ki beszél igazat? Egy átlagember kinek higgyen?

Nincsen rá recept. Az információözön olyan, mint a dzsungelben élni. Aki képes felismerni a veszélyt, meg tudja különböztetni az ellenségtől a barátot, a mérgezőt az ehetőtől, az a túlélő. Az lesz a túlélő, aki az információáradatból ki tudja szelektálni a számára hasznos információt.

Azért vannak hiteles emberek…

Ez sem egyszerű kérdés. A szociálpszichológia kutatja, hogy mi a hiteles közlés, ki a hiteles közlő. De amit kutatnak, azt mások fel is használják. A hitelesség csak egy stílus, egy megjelenés, de azzal élhet bárki. Egy biztos: Hogy ki a hiteles, azt nem attól fogod megtudni, aki közli az infót, mert ő abban érdekelt, hogy Te hitelesnek lásd. Ezért én soha nem bizonygatom az igazamat, mert az sehova nem vezet. Én információt szolgáltatok, természetesen igyekszem logikusan, érthetően, tudományosan alátámasztva, tehát ellenőrizhetőn közölni. De kívülről nézve ez is csak egy máz, egy fegyverzet a hitelesség elérésére.  Majd jön a fogyasztó, és megannyi módja van az ellenőrzésre, de ez már az ő élettapasztalatain is múlik.

 Az a baj, hogy ahhoz, hogy igazad legyen, nem kell szimpatikusnak lenned…

Nem bizony! Tudod mit… Keményen fogalmazok… Ha a te oldaladról nézem… a te bajod, ha nem tudod kitalálni, hogy kinek higgyél. Ez cinikusan hangzik, de ezzel csak azt mondom, hogy a mémek versenyében végülis a befogadó dönti el, melyik mém tetszik neki. Mondjuk, van egy rákbeteg, aki mindenkit megkérdez, hogy mitől fog meggyógyulni. Az egyik azt mondja, hogy addig masszírozom ügyesen a talpad, amíg visszafejlődik a daganat. A másik: én adok B17-et meg csodaporokat. A harmadik – ez én is lehetnék akár – deutérium csökkentett vizet, D vitamint, omega-3-at, kurkumint és ketogén táplálkozást ajánl. Szerintem ettől meggyógyulhat, de mindenkinek egy élete van, nagy a kockázat, hogy mire tegye fel az életét.  A lényeg: neki kell meghozni a döntést. És utána nincs kire mutogatni, a bőréről van szó.

Amúgy sincs könnyű helyzetben, aki kitalált valamit. Előbb-utóbb úgyis rásütik, hogy mindent csak a pénzért csinál

Ez elkerülhetetlen. Ez az a bizonyos antikapitalista szemlélet, amit említettem. Volt, aki leiratkozott a hírlevelemről, mert reklámok vannak benne. Abba nem gondol bele, hogy miből tartanám fenn a tárhelyet, a hírlevélküldő szolgáltatást, miből fizetném a fordításokat, stb. Vagy jogdíjat kapok a könyveim után? Igen, ez teszi lehetővé, hogy megírhattam őket. Amikor egy ilyen ember áhítattal néz egy Rembradtot, az nem jut eszébe, hogy az egész kultúra csak azért lehet, mert voltak, akik fizettek a képért, a regényért, a versért. De van ennek egy másik oldala is. Ha valaki elkezdi hirdetni a paleót, de nem csinál paleó üzemeket, nem kereskedik paleotermékekkel, az a hitelesség egyik jele lehet. Mert készen áll bármikor visszavonni egy nézetét, mert nem áll a raktárban 20 tonna valami, amiről éppen kiderült valami rossz. A hitelességet támasztja alá az is, hogy milyen irodalomra hivatkozik valaki, kiragadott eredményeket idéz, vagy trendeket. Sokat segít az is, ha van már felgyűlt tapasztalat, gyógyult esetek, vagy mint a paleo esetében, rá lehet mutatni a természeti népekre.

Ez már nem az átlagember gondolkodása…

Lehet, én csak mondom, hogy mit érdemes megnézni.

Nagy kérdés, hogy mi a gyógyulás, és mi nem… Mondtam egy ismerősömnek, hogy ismertem olyat, aki meggyógyult a cukorbetegségből. Erre ő azt mondta, hogy az nem gyógyult meg, hiszen ha szénhidrátot eszik, visszatér a betegség.

És? Ne haragudj, de ez az ismerősöd hülye. Ilyen alapon az antibiotikum sem gyógyít meg senkit. Hiszen meggyógyulsz, aztán jön a következő járvány, és újra megbetegszel. Mire érv ez? Az életmód okozta betegséget meggyógyítja az életmód megváltoztatása, de ha visszatérsz a régi életmódra, ismét ugyanazt fogja okozni neked a helytelen életmód.

Te meg nem szeretsz vitatkozni…

Az értelmes vita előre viszi a dolgokat, de az álvitákat, a szavak kifacsarását, az öncélú győzni akarást, a vita szabályainak felrúgását nem viselem el.  És utálom, ha sértegetnek. Szeretem, ha szeretnek, de ez nem akadályoz meg abban, hogy kikezdjek poros paradigmákat.

Szabó Zoltán orvos-természetgyógyász megjárta a hadak útját. Dolgozott szülész-nőgyógyászként. Menedzserként. Vezetőként az egészségügyben. Mégsem találta meg a helyét. Talán azért, mert nem bírta elviselni a nagy rendszerek tehetetlenségét. Azt, hogy sokat beszélünk, és kevés dolog történik. A Vitactiva Egészségklubban találkoztunk…

Gondolom mindig orvos akartál lenni?

Egyáltalán nem szerettem volna orvos lenni. Rengeteg hivatás érdekelt. Nem tudtam elköteleződni. A zoológiától a régészetig, a csillagászattól a tengerkutatásig minden. Az ember egyáltalán nem.

Hogyan változott ez meg benned?

Erre a mai napig pontosan emlékszem. Édesapámmal ültünk a tűzhely mellett. Beszélgettünk. Elmondtam neki az aggályaimat. Hogy nem találom az utamat. Zseniálisan megérezte, hogy az érveket emberhez kell kötni. Orvos barátok példáját felhozva egyre jobban beleéltem magam a szerepbe. A beszélgetés végére már orvos akartam lenni.

Édesapád orvos?

Nem. A nagyapám öccse volt orvos, Ilosvay Géza. A János kórházban dolgozott belgyógyászként. Majd ha egyszer lesz időm, utánanézek a sorsának, mert úgy tudom, kalandos élete volt. Édesapám – Köntös Szabó Zoltán – egyébként író. A könyvei Kolozsváron jelentek meg. Mikor áttelepültünk Magyarországra, újra el kellett fogadtatnia magát. Ez már nem sikerült úgy, mint fiatalon, a szülőföldjén. Az a baj, hogy ha egy fát nem csemeteként ültetsz át, nem lesznek már igazi, szép ágai. Apám, akit a harmincas évei derekán téptek ki a szülőföldből, végigharcolta az átültetést. Újrakezdte az életét. S bár nem tudott az otthonihoz hasonló írói pályát befutni, le a kalappal előtte! Nagyon becsülöm a teljesítményéért.

Neked könnyen ment a beilleszkedés?

Én általános iskolás voltam, pont időben érkeztem. Hoztam a saját gyökereimet, de nyitott voltam minden újra is. Beilleszkedtem. A hétköznapokban nem érzem az erdélyiségemet, de néha nagyon előjön.

Gondolom, a táj hiányzik. A levegő illata…

Amíg éltek a nagyszüleim, gyakrabban jártunk haza. Mostanában ez már ritkábban történik. De legutóbb a családommal együtt mentem. Megmutattam a három gyerekemnek honnan jöttünk.

Felvételiztél az orvosira…

Harmadszorra fel is vettek. Az érettségi évében még felkészületlen voltam. A következő évben már csak egy pont hiányzott. Harmadikra egy sem.

Volt gondolatod, hogy merre szakosodsz?

Itt édesanyám hatása érvényesült. Ő asszisztensként dolgozott Kolozsváron. Volt egy nagyon kedves főnöke. Bálint főorvosnak hívták. Egy klasszikus, régi vágású professzor, aki fedhetetlen szakmai tisztasággal viszonyult mindenhez. Miatta akartam gyerekgyógyász lenni. Aztán ahogy előrehaladtam a stúdiumokban, elkezdtem azt látni, hogy a gyerekkori betegségek újszülött korban alakulnak ki. sőt még előtte is. Eljutottam a szülészet-nőgyógyászathoz.

Ezek szerint a legfontosabb időszaknak az első éveket tartod…

Nem feltétlenül, bár természetesen az is fontos. A betegségek ugyanis gyakran nem a születés után alakulnak ki. Sokat számít a fogantatás is. A terhesség időszaka. Sőt, a terhesség előtti időszak is meghatározó lehet. A felkészülési periódus. A női szervezet lelki, egészségi állapota a fogantatás pillanatában nagyon fontos.

Mikor kell felkészülni egy gyerek vállalására?

Nehéz kérdés. Ez egy folyamatos felkészülés. A pubertástól a fogantatásig. Ez akkor is így van, ha ezt sokan fel sem fogják. A szülők felelőssége itt addig tart, hogy át kell adniuk a gyermekeiknek az igényt a magas egészségkultúrára. Ez azonban csak a kezdet. Egy gyereket vállaló embernek a felnőtt életét is felelősségteljesen kell élnie. Ha valaki így él, nem kell felkészülnie semmire.

Ennyire kevés ember tudatos…

Ez így van. De a célokat ki kell tűzni. Aztán azokat meg kell közelíteni. Minél jobban.

Elvégezted az egyetemet…

Igen, és elmentem Szikszóra. Ott kezdtem az orvosi pályámat. Nagyon jó közösségbe kerültem, remek tanárokkal. Jó emlékeim vannak.

Akkor miért jöttél el Szikszóról?

Azért egy probléma végigkísérte a kezdő éveimet. Alkalmam volt arra, hogy Hollandiában azonosuljak egy világszínvonalú, européer szülészet-nőgyógyászattal. Megismertem egy nagyon más szülészetet. Nagyon más nőgyógyászatot. Sajnos olyan példát láttam, ami simán követhető. Mégsem történnek lépések. Fészkelődtem a korlátok között, amit a magyar egészségügy valósága nyújtott. Hamar elindultam az alternatív gyógyítás irányába.

Hogyan kezdődött?

Interjúztam például Geréb Ágnesnél is. Ő akkor a Napházzal és az otthonszüléssel jól közelítette a holland modellt. Azzal a különbséggel, hogy Hollandiában magas egészségkultúra és logisztika működött.

Geréb Ágnesnek az volt a tragédiája, hogy olyan rendszert akart kiépíteni, amelynek itthon nem voltak meg az alapjai?

Egyértelműen. Fiatal orvosként nem is vállaltam fel azt a rizikót, amellyel az ő tevékenysége járt. Az otthonszülés helyett elkezdtem alkalmazni a szelíd szülést. Nem otthoni környezetben, de minél kevesebb technikai és gyógyszeres beavatkozással végigvinni a szülést. Talán ha nem lettem volna annyira fiatal, végig tudtam volna vinni a gondolataim. De akkor még nem volt esélyem. Kiszálltam. A vesszőfutásom, amit a magyar egészségügyben járok, valahonnan innen indult. Visszajöttem Budapestre.

Ebben az időben még nem hemzsegtek a nőgyógyász állások Budapesten…

Nekem sem lett szülészállásom. Ügyeltem, mentőztem. Aztán elmentem a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjába, hogy megtanuljam, hogyan nyúlhatok egyes betokosodott rendszerekhez. Itt kaptam egy ösztöndíjat Olaszországba. A mester-képzés arról szólt, hogyan működik a nemzetközi egészségügy. Milyen példák vannak a világban arra, hogy lehet jó egészségügyi rendszereket üzemeltetni? Utána visszamentem az Egészségügyi Menedzserképző Központba, ahol három évig az Egészségügyi Menedzser MSc-program vezetőjekéntként dolgoztam.

Mikor kaptad meg a lehetőséget, hogy gyakorlatban is kipróbáld a tanultakat?

2009-ben lettem az Országos Vérellátó Szolgálat általános főigazgató-helyettese. Négy évig töltöttem be a pozíciót. Itt is sokat tanultam. Olyan dolgokat, amelyek az élet minden területén fontosak. Tudok 1-3-30-500 ember előtt beszélni. Vitatkozni, érvelni. Alapokban járult hozzá ez az időszak ahhoz, ahogy ma gondolkodom.

Azt volt a feladatod, hogy ha valakinek vér kell, akkor legyen… ha le akarom egyszerűsíteni…

A hőskorban valóban ez volt a feladat. Manapság már nem csak a vér, hanem a csontvelői őssejt és az egyes átültetendő szervek is ide tartoznak. Ebben már nagy európai integráció zajlik. A cél, hogy a betegeknek minél hamarabb donort találjunk. Emellett az OVSZ-nél van a csontvelői donor regiszter is. Ez is egy hatalmas nemzetközi hálózat.

Milyen volt fent lenni?

Megtanultam, hogy nem túl erős az integrálódó képességem. Itt is kilógtam a sorból. Azt gondolná az ember, hogy egy országos hatáskörű intézmény élén óriási dolgokat lehet csinálni. Hatni lehet a rendszerre. Sajnos a rendszer tehetetlensége hatalmas. A változás pedig nem pozícióktól függ. Az egészségügyért felelős államtitkár, vagy a miniszter sem tud könnyen, gyorsan változtatni. Ha pedig kapkod, szörnyű hibákat követhet el. Vezetőként azt lehet megtanulni, mit, miért nem lehet. Ha egy rosszul, bürokratikusan működő rendszerbe nyúlsz, akkor egzisztenciák dőlnek, a változtatást a többi terület nem tudja követni. Ha mindig tüzet kell oltani, ott nem lehet tervezni, középtávon gondolkodni. Az egészségügyben hosszú évtizedek óta permanens tűzoltás folyik. Nem tudom a gyógyírt. Évtizedek alatt nagy bölcsességgel ki lehet várni, hogy mozduljon a rendszer, de nem nekem. Én egyfajta változtatást tudtam végrehajtani. Beadtam a felmondásom.

Mit tettél ezután?

Elkezdtem orvos-természetgyógyászként rendelni. A változtatást egy orvos-beteg viszonyon a legkönnyebb elkezdeni.

Hogyan lettél természetgyógyász?

Már fiatal orvosként is tudtam, hogy az akadémiai orvoslás számtalan kérdésre nem tudja a választ. A mai napig azt gondolom, hogy azon túl, hogy van egy diagnózis és arra egy terápiás protokoll, azon kívül egy páciens még számtalan dolgot tehet, amivel segítheti a folyamatot. Az akadémiai orvoslásnak erre a munkára nincsen ideje. Nekem sem volt, amikor osztályos orvosként dolgoztam. Viszont így a terápia sokszor nem tudott eléggé hatásos lenni. Az ortodox orvostudomány gyerekbetegsége, hogy nem képes kilépni abból a paradigmából, hogy az orvoslás az egy hightech varázslás műszerekkel. Ebben a csillogásban semmit sem ér Semmelweis üzenete, hogy kezet kellene mosni. Vagy Alice Stewart gondolata, hogy nem kellene terhes anyukákat röntgenezni. Lehurrogták őket. Túl egyszerű gondolatok ezek, nem szofisztikáltak. Pedig erre fel kell hívnunk a figyelmet. Most persze nem azt mondom, hogy nem kell a hightech, a műszer. Kell az is. De előtte még számtalan lépést tehetünk.

Újra iskolába jártál?

Igen, elmentem az ETI-be. Iskolába járni sosem szégyen, sőt. A természetgyógyászat előnye és hátránya egyben, hogy azt mondja, „virágozzék száz virág”. Előnye, hogy nagyon kreatív, hátránya, hogy nehezen standardizálható, és néha parttalan innovációval, beláthatatlan minőségben történnek dolgok, amelyekről senki nem mond semmit. Mégis javaslom minden orvos kollégámnak, hogy végezze el a képzést, nem hosszú a stúdium. Viszont rendkívül tanulságos. Az orvosi munkát kiegészíti és talán a szemléletét is megváltoztatja. Például felhívja a figyelmet arra, hogy a lelki tényezőket a helyén kezelni. A lélekkel a hivatalos orvostudomány egyáltalán nem foglalkozik. Úgy tűnik, mintha az ember csak egy gép lenne, amelyen csavarokat kell meghúzni, és néha meg kell olajozni. A betegségek kialakulásában a lelki tényezők figyelembevétele nagyon fontos lenne.

Igen, de a lélek kissé megfoghatatlan…

Főleg, ha nem foglalkozunk vele. Elvittem a lányaimat búvárkodni. Milyen érdekes? Amikor a víz felszínén úszunk egy csodálatos világ tárul elénk. De ha lebukunk egy szemüveggel a víz alá, egy másik, ugyanolyan érdekes világot találunk. Új kérdésekkel, új válaszokkal.

Akkor most végleg távoztál a hivatalos orvoslás világából?

Egy időre mindenképpen. Van egy magánpraxison. És dolgozom a Vitactiva Egészségklub kötelékében, mint szakmai vezető. Ami most nagyon hiányzik, a jó alapellátás. Szintézis a beteg körül. Rengeteg vizsgálat történik. Mindenki tele van papírokkal, zárójelentésekkel. Van egy csomó adat, mindenki végignézi a saját lehetőségei szerint, de a végeredmény nem kielégítő. Nagyon sok duplikált vizsgálat van. Céltalanul elvégzett vizsgálatok történnek. Sokszor ez nem a kollégák hibája. Néha a karmester hiányzik, aki összerendezi ezt a rengeteg adatot, gondolatot. És akkor még nem nyúltunk a páciens testéhez és lelkéhez. Egy daganatos beteget elindítunk a hivatalos úton. De közben hagyjuk, hogy az életén ne változtasson semmit. Majd változtat a kemoterápia…

Akkor te karmester vagy a Vitactiva Egészségklubban?

Igyekszem az lenni. Egy beteggel akkor vagyok a legőszintébb, ha elmondom, mit tennék az ő helyében. Van, aki 16 féle gyógyszert szed be. Ezeket különböző kollégák írták fel neki, mindenki a legjobb tudása szerint. De vajon ki nézte meg azt, hogy ezek a gyógyszerek hogyan hatnak egymásra? Néha még azt is lehetetlen végigolvasni, hogy egy gyógyszernek milyen mellékhatásai vannak.

Egy orvos hibázhat is…

Hiszen ember. Ezért nem árt némi kontroll. De én már annak is örülnék, ha az orvos-beteg viszony alapja újra a tájékozott beleegyezés lenne. Az emberek nem értik a saját állapotukat, a saját zárójelentéseiket. Nem is segít nekik senki abban, hogy ez megváltozzon.

Tehát a Vitactivában mindenki megértheti a saját állapotát…

Ennél azért többet akarunk. Közösen szeretnénk gondolkodni a betegekkel. A betegség mindig egy komplex folyamat. Valószínűleg nincs rendben a testünk. Ehhez hozzá kéne nyúlni. Nincs rendben a lelkünk. Ezt sem szabad elfelejteni. Közben a betegséget is kezelni kell. Aztán ha rendbejöttünk, a jóllétet meg is kell őrizni. Tehát így viselkedünk. Végignézzük a hozzánk érkezők összes eddig lezajlott és a jelenleg is zajló betegségeit. Beállítjuk a táplálkozását. A mozgását. Elküldjük a megfelelő vizsgálatokra. A lelke gyógyítását sem felejtjük el.

Erre sokan azt fogják mondani, hogy az egészség drága…
A betegség a legköltségesebb dolog a világon. Nem tudom, hogy ki mennyit költ a büdzséjéből gyógyszerekre? Szerintem rengeteget.

Szóval akkor fel kell venni a búvárszemüveget, és le a víz alá…

Bizony, nem kell félni az ismeretlentől. Meg az ismerttől sem. Sokan csodálkoznak mennyi gyulladásos betegségen esnek át, és közben tele a szájuk lyukas fogakkal. Akinek bármi problémája van azzal, hogy belefényképezzenek a szájába, az sokat elárul az egészségkultúráról. Nem tudunk aludni, nem tudunk szeretkezni. Folyamatosan erodálódik az egészségünk, és úgy teszünk, mintha nem lennénk a betegségek kapujában.

Hogyan kezdjünk a változáshoz?

Mondok egy jó tesztet. Írjuk fel az összes testi és lelki problémánkat, amelyek a betegségek melegágyai lehetnek, és próbáljuk meg kipipálni, melyekkel foglalkozunk érdemben. Meg fogunk lepődni, milyen állapotban van az egészségünk.

Akkor a Vitactivából egy ilyen pipálós helyet akarsz csinálni?

Igen, itt ki fogjuk pipálni a betegségeket. Legalább olyan szintig, hogy tudjunk róluk, és tegyük, ami tehető ellenük.

László Judittal Enyingen találkoztam, egy órával a rendelési idő előtt. Odaérek. Tudom, hogy Enying város, de alig van mozgás. A parkoló melletti vendéglő csak két óra múlva nyit. Bent egy-két álmos fehérruhás készülődik. Kérdezősködöm. Információt adnak, kávét nem. Kávét akarok! Szemben egy kisbolt. Abban van automatás. Feldolgozom a látványt, megiszom. Judit megérkezik. Gyorsan beinvitál. Érzem rajta, hogy félig már rendel, de azért mesélni is van kedve.

Hosszú történet. 1981-ben végeztem. Azt gondoltam, hogy mindenkit röptében fogok meggyógyítani. Meg is gyógyult az összes krónikus beteg. 2 hónapra. Jó esetben háromra. Két év alatt rájöttem, hogy nem tudok meggyógyítani senkit. A krónikus betegségek idővel mindig győznek a gyógyszerek felett. Elkezdtem új utakat keresni. Jött 86-tól a pszichoterápia, az autogén tréning, a családterápia. Azok egyébként működnek. Most is azt gondolom, hogy nagyon fontos részei az egészségnek. A lélek mindig kezelendő.

Sokfelé dolgoztam. 10 évig Pesten, aztán Zalában, majd Fejér megyében. Mindenütt voltak hipnózis csoportjaim. Utána megismerkedtem a személyközpontú szemlélettel, amely Carl Rogers nevéhez fűződik. Ezt nem terápiának hívják. Abban segít, hogy mindenki megtalálja a saját útját. Azóta is azt gondolom, hogy mindenféle technikát lehet használni, ami segít az embereknek, de mindenki csak maga gyógyulhat meg. Ha neki szüksége van a betegségére, akkor ő beteg lesz. Ha a fene fenét eszik, akkor is. Ha az egyikből kigyógyítom, talál magának másikat.

Mindig is háziorvosként dolgoztál?        

Igen. Először 10 évig Pesten. Aztán megszületett a gyerekem. Úgy gondoltam, hogy a főváros alkalmatlan az egészséges gyermeknevelésre. Ráadásul négy óra alatt megfordult a rendelőben 100 ember. Ki kellett találni, hogy kinek próbálok gyógyszert adni, és kit vetkőztetek le. Ebből elegem lett. Ez nem gyógyítás, futószalag. Elmentem egy olyan körzetbe, ahova két kis falu tartozott, Zalaszentgyörgy és Kávás. Ott 500 betegem volt, és mindenre időm. Etettem az óvodásokat búzacsírával, szójával, mindenféle végtelenül egészséges termékkel. Rosszul vagyok, ha eszembe jut. Másfél év alatt elértem, hogy a falu kisboltja tele legyen általam egészségesnek gondolt termékekkel. Az óvodában vásároltattam laticeleket, és a kicsiket a földön altattam, ne menjen tönkre a gerincük azokon a rettenetes ágyakon, amiken addig aludtak. Addigra már valamennyien elindultak a gerincferdülés útján. Később jött  Zala, majd Fejér megyében Sárosd. Utána másfél évig Dunaújváros.

Mint régen a vándororvosok…

Nekem mindig az volt a fontos, hogy gyógyítsak. Édesapám 1900-ban született. Igazi háziorvos volt. Fogorvos, ha fájt, nőgyógyász, ha arra volt szükség, egészében nézte az embert. Gyógyított. Én is azt akartam. Ezért jött a pszichoterápia, természetgyógyászat, az aromaterápia, a flavonoidok. És a napkristály. Ha azt nem Magyarországon fejlesztik ki, már Nobel-díjat hozott volna a feltalálóinak.

Nem tudom, hogy az micsoda…

A növénynek azt a részét veszik ki, ahol a fotoszintézis zajlik. Abból alkotnak egy krisztálymagot, ezt napkollektorban felhizlalják. Konkrétan feltöltik napenergiával. Egy nagyon tiszta energiabomba. Olyan a rezgésszáma, mint az egészséges emberi testté. Ezért nem csak energiával tölt fel, hanem információt is hordoz. Visszafordíthatja a testünket az egészség felé. Napkristály termékekkel már nagyon sok csodát láttam.

Hogyan jött Enying?

Szerettem mentőzni. Nagy kaland és sok endorfin. Olyan, mint a kábítószer. Még Sárosdon dolgoztam, amikor szóltak, hogy Enyingen indul egy esetkocsi. Megkérdezték, van-e kedvem jönni. És volt. De Sárosd-Enying, az 80 kilométer. Túl sokat utaztam. Ezért idővel idejöttem dolgozni.

Most már csak azt nem értem, honnan jött a paleolit életmód…

15 éves voltam, amikor elkezdtem fogyókúrázni. 62 kilót nyomtam, pajzsmirigy alulműködéssel. Aztán lett egy pajzsmirigy túlműködésem forró göbökkel. Csaknem abba kellett hagynom az egyetemet. Megkezeltek. Akkor megint alulműködött. Meghíztam. Vizsgaidőszak alatt felpiszkáltam a pajzsmirigyemet a sok idegességgel, megint tudtam fogyni. Nem ettem. Lett egy refluxom.

Mindenből jött valami… Nyilván orvosként nem nézted tétlenül, ami történik…

30 évig fogyókúráztam. Mozgás, tojáskúra, testkontroll, kalóriaszámítás, minden játszott. Zsírbontó gyógyszereket nem szedtem. Olyat nem is írok senkinek. Nem egy embert kezeltem, aki ilyeneket szedett. Inkább 40 napos léböjt kúrát csináltam. Jó is volt. De minél többet fogytam, annál több jött vissza. 45 évesen kiszámoltam – 30 év alatt több mint 180 kilót fogytam 10-15 kilónként. A dolog szépséghibája, hogy közben híztam is kétszázegynéhány kilót. Akkor éppen visszafogytam 139 kilóra. Úgy döntöttem, ezt nem folytatom tovább. Pedig elvileg egészségesen táplálkoztam 1986 óta. A gyerekem születése miatt változtattam. Nálunk női ágon minden nő gömbölyű. Nem akartam, hogy ő is ezzel küzdjön egész életében. Anyám szerint a gyerekemből madarat csináltam, mert több magot evett, mint egy rigó. Nem ettünk húst. Fehér lisztet, fehér cukrot sem. Zöldségen, gyümölcsön, sajton, túrón éltünk, némi magam sütötte kenyérrel. Így sikerült eljutni 139 kilóig. Meg egy súlyos, kettes típusú cukorbetegségig. 200 egység inzulint szúrtam. 3x50 gyors, 50 lassú hatásúval volt 11 felett a hemoglobin a1c értékem. Mindent betartottam, amit a betegeimnek mondtam. És ebbe teljesen belebetegedtem. Olyan inzulin rezisztenciám volt, hogy a fal adta a másikat.

Mindehhez volt néhány állásod…

Mentőztem, hazaértem, a fáradtságtól elnyomott az álom. Felébredtem éjjel, megnéztem a cukrom, 17,8 volt. Beadtam az 50 gyors, 50 lassú hatású inzulint. Ittam egy pohár vizet. Egy óra múlva négy tized millimólt ment le. A vérnyomásom 150 per 100 volt. Pulzus 110-130 között. Bétablokkolót nem voltam hajlandó szedni. Vérnyomáscsökkentőt sem. Jól elvoltam a saját orvosaimmal.

Hogyan lehet ilyen zűrös egészséggel mentőzni?

A szívem olyan állapotban volt, hogy alig tudtam dolgozni. Mondjuk egy több emeletes ház tetejére hívták a mentőt. A fiúk már régen fent voltak a nagy táskával, EKG-val, oxigénnel. Én még a lépcsőn küzdöttem. Felértem, nekitámaszkodtam a falnak, és hiperventilláltam, hogy levegőt kapjak. Azért harcoltam, hogy ha beérek, meg tudjak szólalni. Én már nem élnék, ha nem találom meg a paleót.

Csoda, hogy nem voltál folyamatosan ágyban fekvő beteg…

81-ben kerültem ágyba lumbágóval. Azt mondták gerincsérvem van. Azóta fáj a hátam. Ehhez a betegséghez nagyon jól jött a sok búzacsíra és társai. Hétféle masszírozóm van. Csi, melegítős, rezgős, kocsiban használós, nyeles, mindenem van. Megtanultam elviselni a fájdalmat. El is kellett, mert allergiás voltam a fájdalomcsillapítókra, antibiotikumokra. Teljesen lepusztítottam magam. A hipnózis és az autogén tréning segített abban, hogy túléljem saját egészséges táplálkozásomat.

2011-re már teljesen kész voltam. Akkor jöttek a fehérvári orvosi napok. Az előadásokat Pados Gyula főorvos úr vezette fel. Ő fogyasztotta le a celebeket a nyolcvanas években, nagy volt a tekintélye. Felkonferálta Szendi Gábor előadását, aki mindennek ellent mondott, amit addig hallottam. Pados tanár a végén csak annyit mondott: „ugye mindannyian tudjuk, hogy a szérum koleszterinszint nem a bevitt koleszterintől, hanem az endogén, vagyis a saját szervezet által készített koleszterin anyagcserétől függ.” Ennyit mondott, ennyit mondhatott. Támogatott rendezvény volt ez a fehérvári orvosi napok.

Előtte nem is hallottál a paleolit életmódról?

Olvastam róla, de úgy gondoltam, hogy egy igazi marhaság. Az előadás után átgondoltam a dolgot. Még hozzáolvastam, és úgy döntöttem, hogy elkezdem. Ha én lefogyok szalonnával, akkor mindenki filigrán lesz.  Elkezdtem. Előtte elmentem a diabetológiára, mondtam, mire készülök. A diabetológus kolléga mondta, hogy ne hisz a divatdiétákban, szénhidrátra meg szükségem van. Jó… azért nekifogtam. Lassan fordultam ketózisba. Leesett a cukrom 3,9-re. Viszont fájtak az izmaim. És indulnom kellett rendelni. Elmentem enni. Fitnesz menü éppen nem volt. Hát rendeltem egy somlóit. Gondoltam sokkolok egyet, megnézem, mi történik. Csoki, piskóta, tejszín, ahogy kell. Az izomfájdalmaim elmúltak. Csak az a baj, hogy másnap 9 volt a cukrom, aztán 11, majd 13. Pedig nem pótoltam utána. Rájöttem, hogy nem a cukortól lehet a dolog. Hanem a tejtől. Felborult a cukoranyagcserém. Akárcsak a téliszalámitól, juhbeles virslitől, minden olyan felvágottól, amiben sok minden van a húson kívül. Akár tej is egyébként. Szóval sok mindent kipróbáltam. Egy évvel később már a felére csökkentettem az inzulint, úgy volt 6,3 az értékem. Mentem vissza a diabetológiára. Az orvos elismételte, hogy nem hisz a divatos diétákban. Mondtam, hogy inkább nézze az értékeimet. Nem zavarták a tények. Csak annyit kértem, hogy ha jön hozzájuk valaki, és elzárkózik az inzulintól, ajánlják neki a paleót. Elzárkózott.

Tavaszra eljutottam oda, hogy iszonyú sokat hipóztam. Rengeteg banánt ettem, ez a mentőzéshez passzol, könnyű megenni.  Másfél-két kiló is elfogyott. Mivel folyamatosan hipóztam, abbahagytam az inzulint. A gyümölcsevést is abbahagytam. Valamiért elkezdtem sokkal kevesebbet inni. Fél liter vizet ittam, miközben mindenkinek azt mondtam, hogy 2 litert kell naponta meginni. Később kiderült, hogy a rengeteg gyümölcs miatt kellett sok vizet innom.

Most hogyan étkezel?

Házi kolbász, sonka, szalonna, tojásrántotta, zöldségek.

Gyümölcsöt eszel?

Igen, de csökkentettem a mennyiségét. Arról nem tudok lemondani, nem is akarok.

Mit szoktál a betegeknek mondani?

Azzal kezdem, hogy kapsz egy olyan versenyautót, amire vágysz. Spéci benzinnel megy. Ha abba elkezdesz dízelüzemanyagot tölteni, mi történik? Persze tönkremegy. Akkor miért gondolod, hogy a te bármit magadba rakhatsz?

Vitaminok sem szedsz?

A vitaminok nagy része megtalálható a húsban. Például hő hatására a zöldségek elvesztik a C-vitamin tartalmukat. A máj nem.

Szendi Gábor a D-vitamint nagyon ajánlja…

Az kell. Meg az Omega 3 is.

Szeded?

Nem. Ez elég kellemetlen. Rossz a viszonyom a tablettákkal. A tengeri herkentyűket meg nem szeretem. Biztosan nem fogok lazacolajat inni.

A betegeiddel mit kezdtél?

Több száz beteg adatait írogatom. A terápiás előírások megmondják, kinek kell adni béta blokkolót, koleszterincsökkentőt. Felírom, ez benne van a protokollban. De elmondom, amit tudok. Orvosként törvény szerint kötelességem tájékoztatni. Mondjuk néha kellemetlen régi betegeimmel találkozni. Gyökeresen mást mondok most, mint akkoriban, mikor először találkoztunk. Hála istennek azért vannak betegeim. Nem kevesen.

Akkor te most életvitelszerűen paleós vagy?

Igen, szerintem ez az ember étkezési rendje. Az elmúlt néhány ezer évben a mitokondrium DNS szerkezete fél tized százalékot változott. Ott tartunk, ahol a vadászó, halászó, gyűjtögető ősember.

Vannak olyan emberek, akik viszolyognak a hústól. Azokkal mi lesz?

Az én lányom is olyan volt. Én neveltem ilyenre. Nem is volt soha olyan véreredménye, amelyben elég lenne a vas. Csak csirkemellet evett. Zöldkörettel. De amikor látta, hogy milyen eredményeim lettek, mennyit fogytam, mennyivel jobban vagyok, ő is elkezdte a paleót. Szép lassan szoktatom rá a húsra.  A zöldségfasírtba beledarálom a sült húst. Mindig egy kicsit többet. És hozom az étkezésébe a régi dolgokat. Mostanában evett életében először töpörtyűt.

Keresed még a határaidat?

Régebben sokkal jobban. Megettem egy sajtos pogácsát. Fájt a hátam. Na, az nem fér bele. Egy fél sós kiflit. Attól is. Na… akkor az se. Nagy élmény, hogy tudok mozogni. Régebben, ha valamit leejtettem, körülnéztem, ki fogja felvenni. Ha elestem, addig ott voltam, amíg valaki nem halászott fel. Ha le kellett térdelni a betegnél, volt ott két fiú, aki utána felszedett.

Tavaly szilveszterkor ügyeltem Polgárdiban. Kimentem az épület mellé, hogy megnézzem a tűzijátékot. Rosszul léptem, elestem. Felkeltem, visszamentem. Nevettem, na szépen kezdődik ez az év. És később rájöttem, hogy tényleg jól kezdődik. Fel tudok állni. Gondold el, ki hallotta volna meg a tűzijáték közben, hogy kiabálok.

Hol tartasz most, változik még az étkezésed, az életmódod?

Összeállt a fejemben a puzzle. Szédületesen tökéletesre vagyunk tervezve. El nem ronthatóan. De mi ezt is el tudjuk rontani. Annak idején, ha vége volt az ősznek, elfogytak a zöldek, a bogyók. Nem lehetett többé ilyesmihez jutni. Csak az állatok maradtak. Hús, zsír, bőr, velő, belsőségek. Ehhez az időszakhoz az inzulinnak van egy úgynevezett bázis inzulinszintje, ami az élethez elég.

No meg van egy leptin nevű hormonunk, ami sokkal több, mint a jóllakottság hormon. Ez jelzi, hogy eleget ettél, nem kell azonnal vadásznod. Közben a vékonybélben megállítja a felszívódást, ne éhezz meg túlságosan gyorsan. Amikor megérkezik a tavasz, a zöldségek, a növények, a szénhidrát hatására elkezdünk inzulint termelni. Az inzulin anabol, testépítő hormon. Lipolízisgátló, onnantól kezdve nincs zsírbontás. Ha több szénhidrátot eszünk, inzulin- és leptinrezisztenciánk lesz. Azt írja az obezitológia a praxisban szakkönyv: „észrevettük, hogy a magas vérnyomásos, metabol szindrómás betegeknek magas a leptinszintjük. Folynak a kutatások, hogy mitől.” Hát azért, mert szénhidrátot eszünk. Amikor jönnek a gyümölcsök, a fruktóz, az mindent felülír. Inzulinszintet emel, éhséghormont termel. Egyél még. Tessék hízni, mert ha télen jön az éhínség, lesz miből lefogyni. Csakhogy télen nincs éhínség.

És a tejről még nem is beszéltünk. A tej arra szolgál, hogy a kölyökből néhány hónap alatt életképes egyedet készítsen. Tele van inzulinnal, növekedési hormonnal. Gyorsan nőj nagyra! Tele van inzulinnal, növekedési hormonnal, növekedési faktorral. Azonkívül az A1 típusú tehén tejének savójában van egy bétalaktomorfin 7 nevű anyag, amely erőteljesen növeli az inzulinszintet. Azzal fogyókúráztam, ami hízó üzemmódba kapcsol.  

A betegeid nyitottak a paleolitra?

Mindenkinek elmondom. Aki kicsit is hajlik rá, azt meg is mérem. Ha elmondom 10-nek, abból 1-2 elkezdi. Ezek közül talán minden negyedik-ötödik meg is tartja. Az eredményeket nem tudom lemérni, mert akik csinálják, azok nem jönnek vissza. Nincs okuk rá, hogy hozzám járjanak. De ha mégis jönnek, akkor az ajtóból látom, hogy rendesen csinálja, vagy csak időszakosan. Volt olyan köztük, aki közszemérmet sértett, mert dohányzás közben leesett róla a gatya. A sikerek egyértelműek, de azért folyamatosan figyelem a hatást. Magamon és a betegeimen is.

Egy feltalálóról szól a következő bejegyzésem.  Egy igazi kritikusról, akinek csak a legjobb elfogadható. Ha a legjobb nincs meg, megcsinálja. Ilyen egyszerű ez az egész. Hozzá úgy néz ki, mint egy kedves rockrajongó. Love, peace. Halk szavak, tétova mozdulatok. A háttérben pedig penge ész és kérlelhetetlenség. Ő Szabó Gál Bence, a beszélgetőtársam.

Hogyan lettél feltalálóféle?

Én mindig, mindenben megtalálom a hibát. Ez elég idegesítő tulajdonság. De szerencsére mindig van javítási javaslatom.

Az is idegesítő…

Mit csináljak?

És hogyan jöttek az étrendkiegészítők?

Kamaszkoromban egyáltalán nem érdekelt az egészség. Fura is lett volna. Számítógép, autók, matematika, kémia. Matekszakra jártam. Ott nem én voltam a legjobb, úgyhogy kissé lanyhult az érdeklődésem. Nem voltam már akkor sem könnyű ember.

Hogyan táplálkoztál?

Reggel egy bögre Nesquik kakaó, este egy másik. Napközben egy üveg Cherry Coke, étkezés meg a McDonaldsban. Fiatal voltam, úgyhogy nem voltak komoly tüneteim. De bármennyire is fiatal voltam, észrevettem, hogy ez az életmód nincs rám jó hatással.

És miért pont gyógynövények?

Hát… hogy is mondjam… Kamaszként csak azok a növények érdekeltek, amik nem teljesen legálisak. Utánaolvastam ezeknek az anyagoknak. Mivel én mindenbe beleásom magam, megtaláltam az egészséges növényeket is. Elképedtem, hogy milyen hatásokat lehet elérni a gyógyhatásúakkal. Fellelkesültem, és elhatároztam, hogy olyan étrendkiegészítőket fogok vásárolni, amelyekkel karban tarthatom a családomat és önmagamat. Már akkor tudatos vásárló voltam. Körülnéztem a piacon és kevés jót találtam. Itthon szinte semmit.

Erre mondj egy példát…

Egy étrendkiegészítőnél nem elég, ha látod, mi van a dobozra írva. Egy gyógynövénykivonat esetében nem mindegy, hogy az milyen kivonatolási eljárással készült. Lehet, hogy bizonyos hatóanyagok nem mennek át. Az is lehet, hogy egyes komponensek nem lesznek a készítményben. A gyógynövény fajtája sem mindegy, és az sem, hol termesztették. Megpróbálom érthetőbben elmagyarázni. Mondjuk, hogy egy készítményben van cink. Cink szulfát vagy cink oxid. Ezek egyáltalán nem szívódnak fel a szervezetben. Maximum néhány százalékuk.

Miért tesznek olyan anyagokat az étrendkiegészítőkbe, amelyek nem szívódnak fel?

Ezen én is sokat gondolkodtam. Arra jutottam, hogy azért, mert a termék így öt forinttal olcsóbb. Tehát ha cink szulfát helyett cink citrátot használsz, ami fel is szívódik, ott 5 forint a különbség. Ez nem sok. De sok ezer doboznál már rengeteg. Persze vannak a termékben más anyagok is. Ha ott is spórolnak a jó minőségű alapanyaggal, akár 2-300 forinttal olcsóbban kihozható egy termék. De itt nem feltétlenül csak a cégek zsugoriságáról van szó. Az emberek árérzékenyek, nyilván az olcsóbbat veszik.

Ezek azért szomorú tapasztalatok…

Igen, de fel lehet használni a termékfejlesztésben. Csak akkor fogok neki a munkának, ha jó minőségű alapanyagból is gazdaságosan ki lehet hozni egy újdonságot. Az is fontos, hogy mindig a klinikai kutatásokban hatásosnak talált mennyiségeket veszem alapul, így biztos lehetek benne, hogy legalább annyira hatásos lesz.

Mit kell ahhoz elvégezni, hogy valaki étrendkiegészítőket fejlesszen?

Gyógyszerésznek jelentkeztem először. Szeptember előtt bementem a Pharmakognózia Intézetbe, és felmentem a dékánhoz. Megkérdeztem, mit fogunk tanulni. Megkérdezte, engem mi érdekel. Mondtam, hogy az étrendkiegészítők fejlesztése. Mosolygott… akkor ne jelentkezzek. Ami engem leköt, azt fél évig tanulják a diákok. Minden a gyógyszerek hatásmechanizmusairól szól. Azok egy percig sem kötöttek le. Érdekes volt, hogy azt mondta, húsz évvel azelőtt érdemes lett volna jelentkeznem. De átalakult az oktatás. Javasolta, hogy menjek drog és toxikológiai technikusnak.

Gondolom OKJ képzésről beszélünk...

Igen. 2 évig tanultam a gyakorlatot. A vegyészetet és a gyógyszerészetet kombinálták össze. Azt hogy mit miért, azt nem tanítják meg, de azt hogy mit hogyan, azt nagyon jól. Én még örültem, hogy magam áshatom ki a tudást, nem tesznek rám szemellenzőket. A saját tempómban szeretek tanulni, és csak azt, ami érdekel. Ami nem érdekel, nem is megy bele a fejembe.

Akkor neked nincs is diplomád?

Nincsen. De ha a céghez diplomás ember kell, akkor megoldom. A húgom dietetikus. Most veszek fel egy élelmiszermérnököt. Az írásaim pedig orvosokkal lektoráltatom.

Hogyan indultál el?

Mielőtt megcsináltam volna a saját cégem, az Egisben dolgoztam, gyártástechnológiai kutatással foglalkoztam. Remek kísérleti laborunk volt, ahova jó volt bemenni. Nem szívesen mondtam fel. De bennem volt, hogy saját üzletet akarok. Összekapartam egymillió forintot. Felmondtam, és nekifogtam a saját cég kialakításának. Közben egy ismerősömnek készítettem gyógynövénykivonatokat. Azzal nagyon jól kerestem.

Megvolt a pénz, elindítottad a céged...

Bementem az okmányirodába, tájékoztatást kértem. Étrendkiegészítőket szeretnék gyártani, ahhoz mire van szükség. Mondták, hogy fogalmuk sincs. Ilyen nincs a praxisukban. Nem kell hozzá semmi. Nyilván cég kell. A gyártás feltételeinek megfelelőnek kell lennie, az alapanyagoknak megfelelőnek kell lennie, a HCCP rendszernek meg kell felelni. Ezekre figyeltem. Egy évet arra szántam, hogy megnézzem, mi kell a cégalapításhoz, a termeléshez, forgalmazáshoz. Megnéztem honnan lehet alapanyagokat szerezni. Sok-sok telefon és e-mail. A szüleim cégének nevében leveleztem, mert jól hangzott a nevük. Apám matematikus, édesanyám pszichológus. Édesanyám segít nekem a legtöbbet egyébként. Ő van az üzemben. Én meg termékeket fejlesztek.

Akkor ez egy családi vállalkozás…

Először én csináltam mindent. A szüleim le is akartak beszélni róla, mondták, járjam végig a szamárlétrát. Nem lehet csak úgy céget alapítani. Később elkezdtek hinni bennem, és segítettek.

Hogyan fogsz neki egy termék kifejlesztésének?

Először megnézem, hogy mely termékek nincsenek a piacon megfelelő minőségben. Megvizsgálom, hogy tudok-e olyan termékkel kijönni, amely kifizethető, és nekem sem termel veszteséget. Ha a számításomat is megtalálom és a terméket is hasznosnak ítélem, akkor elkezdem a termékfejlesztést. Figyelem a véleményformáló orvosok honlapjait, az orvosi fórumokat, hogy milyen termékeket dicsérnek.

Nézzük meg egy-két fejlesztésed… Mondjuk a D-vitaminnal miért jöttél ki?

Az egy egyszerű történet. Csak annyi volt az ötlet, hogy vényköteles volt a D-vitamin 2000 nemzetközi egység felett. 200-400 nemzetközi egységet tartalmazó D-vitamin tablettákat lehetett a gyógyszertárban kapni. Abból 30-40-et kellett volna naponta bekapkodni. Úgy elég drága, nem? És volt a Vigantol, ami eléggé olcsó volt, csak vényköteles. Nem értettem, miért nem lehet kapni normális D3 vitamint. Talán elsőként jöttem ki olyan D-vitaminnal, ami nagy dózisú, olcsó és recept nélkül kapható. Azóta már más cégeknek is lett ilyen.

Hogyan reklámoztad a termékeid?

Sehogy. Azt gondoltam, hogy ha van egy jó termékem, akkor előbb-utóbb megtalálják a tudatos vásárlók. És ajánlják egymásnak. Nem jutalékért, hanem azért, mert jó. Emiatt is hülyének néztek. Mondták, hogy költsek el 90 százalékot reklámra, úgy be fog jönni.

És azóta sem költesz reklámra?

Nem. Talán 50 ezer forint havonta a reklámköltségünk.

Lehet reklám nélkül eladni?

Az a helyzet, hogy a jó termék tényleg eladja magát. Ez nem süket duma. Eleinte alig adtam el. Később háromhavonta, majd félévente duplázódott a forgalom. Most is úgy fél-1 évente duplázódik. 5 éve létezik a cég. Most két üzem dolgozik csak nekünk. Talán húszan lehetünk összesen. Másfél évvel ezelőtt még háromfős volt a cég. Én, anyukám és a húgom.

A növekedésnek is vannak nehézségei, gondolom…

Persze. Felfigyeltek ránk, feltűntek a rosszakarók is. Feljelentgetések. Kellett egy jó ügyvéd a cégnek. De ezeket az ügyeket nem én kezelem. Csak beláttam, hogy erre szükségünk van.

Van olyan anyag, ami mostanában nagyon foglalkoztat?

A kurkuma. Abban nagyon hiszek, életelixírnek tartom. Állatkísérletekben fantasztikusan szerepelt. Igen ám, de ott vérbe adják, sokkal hatékonyabban szívódik fel. A kurkuma bélrendszeri problémákra egyszerűen remek. Csak valahogy el kell odáig juttatni. A kurkumában csak 2-3 százalék kurkumin van. Ahhoz 18-20 grammot kell beszedni, hogy a bélrendszerig eljusson. Ehhez 2-3000 forintot kéne költeni naponta. És az sem egyszerű, hogy szabad formájában jusson el a véráramba. Ehhez a sima kurkumapor kevés. 95 százalékos kurkuminkivonat kell, és annak is segítő kezet kell nyújtani. A feketeborskivonat vagy a gyömbér fokozza a kurkuma felszívódását. Erre vannak kutatások. Ezzel kellett valamit kezdeni.

Kezdek kutatóvá válni. Nyilván beleraktad a kurkumába a gyömbért, meg a borsot. Holnap kiváltom az ipart...

Jó ötlet. De ha befektetőt keresel, kérlek ne hívj fel! Rendeltem 95 százalékos kurkumin C3 komplexet, feketebors-, és gyömbérkivonatot. Akkor vettem észre, hogy közben megjelent BCM95 nevű hatóanyag, a biokurkumin. Ebben a kurkuma az illóolajanyagaival össze van dolgozva. Több mint kilencszeres felszívódás garantálható. Naponta 2-szer 500 milligramm az új szerből két hét után jobban teljesített, mint két cataflam vagy voltaren. Pedig nincs fájdalomcsillapító hatása. Egyszerűen csak csökkenti a gyulladást, ezért kisebb a fájdalom. Tehát nem tünetileg kezel, hanem a bajt. Ez eléggé ritka. Na most… ezt a BCM95 hatóanyagot megbolondítottam feketebors kivonattal, sőt gyömbér illóolajakat is használtam. Azt gondolom, hogy a kurkumám egyedülálló a világon.

Ez most nagyotmondásnak hangzik…

Lehet, hogy nagyot mondtam, de ha egyszer így gondolom. Mondhatok egy egyszerűbb példát is. A K vitaminnál például azzal játszottam, hogy az európai jogszabály nem engedélyezi a K2 vitamin MK4-es változatának felhasználását. Holott az agyban, velőben, a legjobban elérhető K vitamin forrás. Csak a koncentrációjával van baj. Sok kell belőle. Itthon csak az MK7-est használhatják. Persze van egy csomó termék itthon is, ahol MK4-et használnak, de nem jelzik. Na most, ha MK4-ből beveszel egy olyan kapszulát, amiben száz mikrogramm MK4 hatóanyag található, az olyan, mintha egy üres kapszulát vettél volna be. Van olyan gyártó, aki ezt adja el 5-6 ezer forintért. Nagyon kellemetlen! MK4-et csak nagy dózisban szabad használni. Ezt úgy oldottam meg, hogy tudtam, a nagy dózisú K1 vitamin növeli a szöveti MK4 szintet. Tehát én nagy dózisú K1 vitamint adtam, és ahhoz tettem még MK7-et. Amerikában persze van olyan termék, amelyben MK4 és 7 is található. De Európában talán még nincs ilyen. Ha van is, fehér holló.

Hogyan értékesítesz?

Viszonteladókon keresztül. Néha olyan helyeken kerülnek elő a termékeim, hogy csak nézek. Biztos valamelyik partnerem továbbadta. Örülök neki. Látszik, hogy kiléptünk a garázsvállalkozások közül.

Van olyan terméked, amellyel segíthetjük a fogyókúránkat?

A fogyókúránál nem a termékek a legfontosabbak. A fogyókúrás guruk folyamatosan a kalóriákkal játszanak. Csökkentik a kalóriát, pedig a tápanyag raktározásért egyetlen hormon felel, az inzulin. Tehát nem a kalóriát kell csökkenteni, hanem az inzulinszintet. Ha az megfelelően alacsony, a szervezet kevésbé fog raktározni. Az alacsony inzulinszintnek eleve sok jó hatása van.

Hallottam már olyat, akár szakemberektől is, hogy az inzulinszint nagysága mindegy…

Abban az esetben, ha folyamatos kalóriadeficit van, akkor mindegy, ez igaz. De időnként van kalóriatöbblet. Az ember eszik, és sokszor nem bír magával. Akkor megugrik az inzulinszint, és sokat is raktározunk. Abban az esetben, hogyha nincs kalóriadeficit, de alacsony az inzulinszint… mondjuk ketogén vagy lowcarb diéta miatt, akkor ehet az ember akármennyit, nem fog hízni. Zsírra biztosan nem, maximum izomra. Az viszont nem baj. Ha sok az izmunk, jobb az anyagcserénk.

És hogyan kell inzulinszintet csökkenteni?

Jó inzulinérzékenységet kell elérni. Ezt úgy lehet, hogy alacsony glikémiás indexű és glikémiás telítettségű szénhidrátokat kell fogyasztani. Tehát zöldségeket, gyümölcsöket. Gyümölcsökből a kevésbé lédús és édes típusokat. Inkább a rostosokat kell előnyben részesíteni. És mozogni kell sokat. A kettes B típusú, fehér izomrost megmozgatása a cél. Ezeknek van glikogénraktáruk. A vörös izomrostok zsírsavak égetésével működnek. Az alacsony intenzitású edzések esetén, mint például a kocogás, csak a vörös izomrost működik. Tehát a cukorraktárak érintetlenül maradnak. Ha rendszeresen lemerítjük a fehér izomrostjainkat, akkor rendszeresen lemerülnek a cukorraktáraink is. Ezért olyan fontos a fehér izomrostok megmozgatása, hiszen a növekedés hatására növekszik a glikogénraktárak mennyisége is. Így több helye lesz a cukornak beépülni. Nem lesz belőle zsír.

Szóval merítenünk kell a cukorraktárainkat?

Igen. Ebben segítségünkre van a szervezetünk. Az izmaink, a májunk. De van egy nagy különbség az izomglikogén és a májglikogén között. A májglikogén oda-vissza működik, ha alacsony a vércukorszint, a máj visszapótolja. Az izomglikogén fedezve tudja raktározni a vérből a cukrot. Viszont azt csak az izom tudja elhasználni. Ha az izmunkat nem használjuk, ez a cukor nem kerül vissza a vérbe. Tároljuk. Ha van rajtunk számottevő izomzat, az elfogyasztott szénhidráttöbbletet nem zsírként raktározzuk el, hanem visszatöltjük az izomglikogénbe. Persze ennek is van egy limitje. De sokkal nagyobb szénhidráttöbbletet tudunk kezelni.

És hogyan kell edzenünk, hogy a fehér izomrostok dolgozzanak?

Sajnos ehhez komolyabb erőt kell kifejtenünk. Egy intervallumedzés esetén kevesebb kalóriát égetünk el, mégis hosszú távon az anyagcsere úgy változik, hogy nem zsír készül, hanem izom. És az alapanyagcsere is sokat változik. A kocogástól nem lesz több izmunk. A fehér izomrostokat kell ehhez megmozgatnunk. A másik előnyös hatása, hogy minél több a fehér izomrostunk, annál magasabb marad a növekedési hormon szintje. Ingert ad az agynak, hogy mennyi növekedési hormont bocsásson ki. Ennek is előnyös hatása van a testkompozícióra nézve. Ha a vörös izomrostok kerülnek többségbe, rosszabb lesz az inzulinérzékenységünk.

Akkor hogyan mozogjunk?

Kombinálható az intervallum edzés, vagy a súlyzós edzés az alacsony intenzitású edzéssel.

Kocogni, sétálni nem fontos?

Ideális, ha az ember sokat van mozgásban. Mozogni, sétálni kell. Az a természetes. A sport viszont legyen nagyobb intenzitású. Talán furcsa lesz, amit mondok, de ha rosszul választjuk ki a mozgás mennyiségét és minőségét, akkor a hatás lehet akár kontraproduktív is.

A fogyáshoz kellenek étrendkiegészítők?

Abban az esetben, ha az ember a kalóriacsökkentés mellett voksol, és tápanyaghiány alakul ki, akkor mindenképpen érdemes valami jó minőségű multivitamint szednie. Az ásványi anyagokat is pótolni kell. És persze a kötelező dolgok sem maradhatnak el: Omega3 zsírsavak, D3 vitamin, ha valaki nem napozik rendszeresen. K2 vitamint és Q10 koenzimet is javaslok, ha már elmúltál 30 éves. De ezek sem váltják ki a mozgást. Az nagyon fontos!

Harminc már elmúltam… éppenhogy csak…

Ühüm, azt hiszem, most megyek. Te pedig nézz magadba…

Mondogatták, hogy beszéljek a Bartha Ákossal. Magabiztos, jó szakember, amit a táplálkozásról tudni érdemes, azt tudja… Hát jó! Írtam neki, hogy keresem. Hosszú idő után válaszolt. Mondta, hogy elfoglalt, de beszorítja valahogy. A hangja magabiztos, van fellépése. Odamegyek a találkozó helyszínére. Megjelenik egy fiatal gyerek. Egy olyan, akinek az ember az arcát szokta morzsikálni. „Aztán tanulsz-e eleget fiam?” A fellépése már ismerős. És a szavai is meggyőzőek, legalábbis rám hatással voltak. Egy fiatal, elkötelezett fickó, aki külföldön tanulta ki a táplálkozástudomány csínját-bínját. Egy év Németország, aztán Hollandia, majd az Egyesült Államok…

Németországban is egy agráregyetemen tanultam. Mint idehaza, élelmiszeripar és vállalati gazdaságtant. Aztán Hollandia volt a következő állomás, majd az Egyesült Államok. Élelmiszerbiztonsági szakértőként végeztem. Foglalkoztam az ételallergiák, ételintoleranciák, élelmiszeripari adalékok kérdésével. Ez egyébként egy összetett és kényes terület. Elkezdünk használni egy élelmiszeripari adalékot, majd kiderül, hogy káros anyagokat tartalmazott. Közben eltelt 30-35 év.

Tudsz ilyet mondani?

A transzzsírok története konkrétan ez. Az is érdekes, hogy a biotermékekben is vannak élelmiszeripari adalékok. Aszkorbinsav, citromsav, természetes színezékek. Ezek nagy része természetes alapanyag. Bár a természetes szó definíciója az élelmiszeripari cégek szerint eléggé tágan értelmezhető. Az áfonya színét gyakran a cékla adja. Sok gyümölcslé legjelentősebb összetevője a sütőtök… Ami viszont számomra sokkal érdekesebb volt, hogy miért van az, hogy valakinek van valamilyen ételallergiája, ételintoleranciája, másoknak meg nincs. Azért ez furcsa nem? Van, aki olyan mértékben allergiás a szójára, hogy a sürgősségire kerül, ha véletlenül fogyaszt belőle. Egyértelművé vált számomra, hogy van valamilyen emésztőrendszeri és kapcsolódó immunrendszeri érintettség, vagy olyan genetikai háttér, amely túlműködésre készteti a szervezetet.

Hol kezdtél el dolgozni?

Az első munkahelyem egy állatgyógyászati termékeket gyártó cég volt, az Alltech, az Egyesült Államokban. Természetes állatgyógyászati szereket és humán célú táplálék-kiegészítőket is gyártanak. Itt sok mindennel megismerkedtem. Hogyan zajlanak a kutatások. Hogyan csinálják a génexpressziós vizsgálatokat. Hogyan állítják elő a természetes táplálék kiegészítőket. Ezek nagy része összetételében 30-40 évvel megelőzi azokat, amelyeket humán célra alkalmazunk. És sokkal olcsóbbak. A versenylovakkal Kentuckyban komolyabban foglalkoznak, mint idehaza az olimpikonokkal. Mindkettőt tapasztalatból mondom…

Nyilván sokat lehet keresni velük…

Más a hozzáállás, más az érdekrendszer. Az, amikor hosszas viták folynak arról, hogy az Omega3 bevitelnek mekkora a jelentősége az emberi szervezetben, ez a versenylovak takarmányozásánál fel sem merül. Alapvető. Omega3-at pótolnak, szerves ként használnak, stb. Föld-mágneses takaróval fedik be a pihenő állatot. Szerves szelént adnak a táphoz.

Ebben is van üzlet, nem? Emberek esetén miért nem ebből hozzák a nagy profitot?

Egyszerű. Azok, akik ezekkel az állatokkal foglalkoznak, tudják, hogy ha az állatorvos megjelenik, akkor már nagyon nagy baj van. Csökken a teljesítmény. Az állat egészsége fontos tényező.

Egészségmegőrzés folyik…

Így is lehet fogalmazni. És ez az állattenyésztés más részeire is igaz. Ha meg kellene műteni egy állatot, mielőtt levágjuk, komolyan megnövekedne 1 kilogramm hús önköltségi ára. Ezt senki sem akarja.

Az állatgyógyászatban nincs gyógyszeripari érdekeltség?

Van, csak az egészségmegőrzés is fontos. Embereknél nem ilyen egyértelmű a képlet.

Izgalmas lehetett ez az amerikai munka. Miért jöttél haza?

Nem találtam a helyem az amerikai kultúrában. Európában jobb nekem. A családi-baráti kapcsolatok is hazahúztak.

Mi történt itthon?

Átmenetileg elmentem más területre dolgozni. Nem tudok azonosulni az itteni élelmiszeripari cégekkel. Nem fogyasztom a termékeiket. És mivel az élelmiszeripar képzett profi szakemberré, pontosan tudtam, hogy hogyan befolyásolják az élelmiszerfogyasztásunkat értékesítési mesterfogásokkal, marketingeszközökkel. Beszéltünk már róla, nézd meg a margarin példáját. Micsoda trükkök voltak, „szakembereket” lehetett megvezetni! Ezekkel a félinformációkkal 30-40 évig lehetett eladni „termékeket”.

A margarin mintha kifulladóban lenne. Van új trükk?

Persze, a növényi fehérjék. A szójával kezdődött, de jön a többi is. Azok a fajta szójafehérjék, amelyeket beletesznek az ételekbe, nem csak potenciális allergének, károsak is. Itt vannak más babfélék vagy a borsófélék fehérjéi is. Van egy lumpia nevű babféle, amellyel komoly kutatások vannak, hogy bekerüljön az étrendbe, mint növényi fehérjeforrás.  Ráadásul a génmódosítás miatt más érdekek is előtérbe kerültek. Ezek nagy mennyiségben fognak az üzletekbe kerülni.

Értem. Élelmiszeripar nem. Akkor hova mentél dolgozni?

A másik végzettségemet használtam. A klímaváltozás is a szakterületem. Ilyen típusú vállalkozások fejlesztésével foglalkoztam. Közben elkezdtem kutatni, hogy a táplálkozás világában hogyan találhatom meg újra a helyem. Olyasmit akartam képviselni, amiben hiszek és elkötelezetté tesz. Így telt el két év. Kialakítottam az alapelveket. Hiányérzetem abból támadt, hogy még manapság sem beszél senki arról, hogy az étrendet hogyan lehet tényleg személyre szabni.

Viccelsz? Ezzel dobálózik mindenki.

Igen. De sokan a személyre szabást úgy értik, hogy személyesen találkoznak veled, és elmondják mindenkinek ugyanazt. Nem az internetről olvasol, hanem élőszóban hallgathatod. Persze nyilván egy szakember esetleg bekalkulálja, mennyit mozogsz. És eszerint állítja be az étkezésed. A kaptafa azonban ugyanaz…

Nálad eszerint másképpen van?

Nálunk vannak úgynevezett egyéni anyagcsere-profilok. Ezeket feltérképezzük. Irányelveket adunk. Itt vannak egyéni különbségek. Nem is kicsik. Nézzük a végleteket. Van, akinél – bizonyos alapelvek mentén – a vegetáriánus étrend tolerálhatóan működik. Körültekintően kell azonban művelni. Másoknak meg azt kell mondanom, hogy ha azt akarod, hogy a gyerekkorod óta fennálló idegrendszeri problémáid megoldódjanak, ahhoz ketogén vagy GAPS étrend kell.

Egy paleolit orvos, akivel mostanában interjúztam, teljesen mást mond. Szerinte az emberek genetikailag szinte teljesen egyformák, vannak törvényszerűségek, amelyek mindenkinél egyformák működnek.

Én ezt teljesen másképpen látom. Tudom, hogy a természeti népekkel szoktak példálózni. Csakhogy… van például olyan természeti nép, amelynek tagjai 80 százalékban édesburgonyán élnek. Állati fehérje bevitelük döntő többségét pedig azok a rovarok és puhatestűek teszik ki, amelyek kvázi az édesburgonyán élősködnek. Egészségesek, fittek, vékonyak… És itt a másik véglet. Az észak-amerikai eszkimók, az inuitok, ketogén módon táplálkoznak. De ennél egyszerűbb példát is hozhatok. Ha elejtünk egy vaddisznót, és együtt eszi meg a törzs, mindenki más részéhez fog nyúlni, nem eheti mindenki ugyanazt. Az egyik a zsírosabb falatokat, a másik a soványabb színhúsokat fogja fogyasztani. Gyógyszergyártó cégek is kísérleteznek azzal, hogy az egyéni anyagcsere hogyan befolyásolja bizonyos hatóanyag hasznosulását. Van kapcsolat, véleményem szerint makrotápanyag szinten is.

És ezt az ember ösztönösen kiválasztja? Hogy mi a jó neki?

Így lenne a legtermészetesebb. De azért vannak alapszabályok. A szénhidrát önmagában nem létfontosságú makrotápanyag. Fehérjéből, zsírokból is tudjuk a szervezetünket működtetni, ezek esszenciálisak. Fontos azonban, hogy valamilyen állati eredetű fehérjére mindenkinek szüksége van. Szerintem ez egy alapelv. Ökölszabály.

A vegaság hiba?

Ha fogyasztasz tojást, puhatestűeket, halat, akkor nem. De érdemes elkerülni a buktatókat is: rossz minőségű olajok, glutén, más allergének…

A vegánság hiba?

Igen, tévút. Nem létezett még olyan népcsoport, amelynek tagjai valamilyen állati terméket ne vettek volna magukhoz. Lehet, hogy csak rovarokat, puhatestűeket, tojásokat fogyasztottak, de valami volt.

Az emberek eszerint táplálkozásilag sem egyformák?

A tapasztalatok nem ezt támasztják alá. Ha valakinél megbetegedést diagnosztizáltak, nem lehet ugyanazzal az étrendi protokollal meggyógyítani.

Mondanál egy példát?

Például az autista gyerekek. Ha kiiktatjuk az allergéneket, csökkentjük a toxinok mennyiségét, támogatjuk az emésztőrendszert, segíthetünk rajtuk. Nagyon sok olyan terület van, amelyet azonban még kutatnunk kell. Jelenleg azt sem tudjuk egészen pontosan, hogy a gumóknak, amelyeknek a szénhidráttartalmuk, a vízoldékony rosttartalmuk egészen magas, milyen mértékben járultak hozzák az ember agy fejlődéséhez. Gyökérzöldségek, hagymafélék, édesburgonya… Tudjuk, hogy az emésztőrendszerünkben élő baktériumok ezekből a rostokból állítanak elő rövid szénláncú zsírsavakat. És egy csomó egyéb tápanyagot, amely az idegrendszer működéséhez szükségesek. Mindezek komolyan hozzájárulhattak az agy fejlődéséhez, nem szabad figyelmen kívül hagyni őket.

Ha kiiktatjuk ezeket a táplálkozásunkból, csökkenhet az agyi teljesítményünk?

Nem feltétlenül. Egyénre szabás kérdése. Van egy olyan anyagcsere profilunk, amely a biztonságos keményítő névre hallgat.

Melyek a biztonságos keményítők?

Gyökérzöldségek, hagymafélék, rezisztens keményítők…

A burgonya ebbe nem tartozik bele?

Talán igen, talán nem. Zsigerből nem bántjuk a burgonyát. Nagy a lektintartalma, ennek én nem örülök. Okozhat problémákat a burgonya inzulin igénye és szolanin/szaponin tartalma is. Egy „normál” adag krumplipüré vércukor-szinte gyakorolt hatása egyenesen katasztrófa. A burgonyafélék családjába tartozó növények nagy része amúgy mérgező, vagy halálosan mérgező.  Persze kiszelektáltunk ezek közül párat, amelyekkel nincs oly nagy probléma, de azért sajnos ezekkel is előfordulhat. Ezek közé tartozik egyébként a paprika, a paradicsom, a padlizsán is. Ezeket csak helyi forrásból, idényjelleggel fogyaszthatjuk. Így rendben vannak. A burgonyát első körben csak akkor iktatjuk ki szigorúbban, ha valaki inzulinrezisztens vagy autoimmun beteg.

Üvegházi nem lehet?

Nem igazán. De más gond is van a burgonyával. A szénhidráttartalmához képest, több inzulint kér a szervezetünktől, mint az indokolt lenne. Nem sokkal, de többet kér. De ha valakinek nincsenek súlyproblémái, emésztési panaszai, szív- és érrendszeri gondjai, autoimmun betegségei, stb. akkor az újburgonyát fogyaszthatja.

Kezdem érteni a személyre szabást… a barátunk lehet.

Azért gyakran elég szigorúak az irányelvek.

És ha meggyógyult az ember, visszaszivároghatnak bizonyos ételek az étkezésébe?

Minimálisan igen, de nem egyformán és nem úgy, mint ahogy megszokott lenne.

Szóval nem vagyunk egyformák, nincsen egységes étkezési protokoll…

Nincs bizony. Például a legtöbb hosszú távon is egészséges vegetáriánus A-s vércsoportú nő. De hormonális egyensúly szempontjából is egészen egyértelműek a különbségek. Például: a férfi szervezetben a tesztoszteron hormonszintje valahol 7 és 10 óra között tetőzik. A tesztoszteron a fő nemi hormon a férfiaknál, ezt tudjuk. De az inzulin sokkal agresszívabb nála. Ha ebben az időszakban ráküldöd a szervezetedre az inzulint, hosszú távon ez úgy hathat rád, mintha kiherélnéd magad. No meg alacsony energiaszint, mentális problémák, stb. stb.

Férfi ne egyen 10 óráig?

Ha egy férfi nem éhes reggel, ne egyen. Nyugodtan menjen el éhgyomorra akár edzeni is. A súlyemelők is ezt szokták tenni. Aki éhes, az egyen zsírokban gazdag reggelit, például valami tojásosat. Hogy ne kelljen annyi inzulin, mint a lekváros bugetthez…

A paleo ketogén formula szerint, ha valaki zsírt és húst eszik, egészségesen él.

Bárcsak ilyen egyszerű lenne mindez… Mondok egy pár tényezőt, ami befolyásolja ezt az alapelvet. Az egyik: a hőhatásnak kitett zsírokon a legtöbb ember nem tud hosszútávon üzemelni. Márpedig a kiolvasztás komoly hőhatás. A másik, a vércsoporthoz köthető enzimtevékenység. Az észak-amerikai indiánok 95%-a nullás vércsoportú. Ez a vércsoport feltételezhetően alkalmasabb a ketózis fenntartására. Nézzük az okokat. Az eszkimó indiánok elődei kínai területekről indulhattak el, nagytestű patásokat követve. Nyilván ez a közösség nem volt ilyen mértékben nullás vércsoportú. Azok, akik nem bírták ezt a fajta étrendet, kiszelektálódtak. Egy A vércsoportúnak ugyanis nem töltődik olyan gyorsan az epehólyagja, hogy ezt a sok zsírt meg bírja emészteni. Ők vajon elvesztek az út során, leállt az epehólyagjuk?

Mi történik akkor?

Nem tud méregteleníteni a máj. A homeosztázis lassan felborul. És más baj is lehet. Az emberen kívül van még egy-két olyan élőlény, aki mitokondriummal rendelkezik. Ilyen a candida gomba. Az át tud állni a zsírok fogyasztására, és nagy tömegben elszabadulhat.

Kezdek kiakadni… Mindenki a kutatásokra hivatkozik… Mindenkinek bizonyítékai vannak…

Ez most a legkomolyabb a vitatéma, azonban a legtöbb ellentmondás szépen feloldható, ha az egyénre szabás oldaláról vizsgáljuk a kérdéses területeket. Ha valaki kiválaszt például egy ketogén típusú étrendet, és ehhez nincsenek megfelelő alapjai vagy közben elveszíti az anyagcseréje rugalmasságát, akkor annak komoly következményei is lehet. Még egy példa: ha egy nőnek a jódhiány miatt pajzsmirigy alulműködése van, nem fogja tolerálni a drasztikus szénhidrát-csökkentést, illetve a felboruló bélflóra-egyensúly a lúgos kémhatás felé mozdulhatja el az emésztőrendszer ph-értékét. Komoly anyagcsere problémái lesznek. Ilyenkor mindenképp szükség van megfelelő és személyre szabott szénhidrát bevitelre.

Azok az orvosok, akik ilyen leszűkített ketogén profil szerint dolgoznak, sikereket érnek el.

A mi, már több ezer főt számláló kutatásaink, megfigyeléseink és tapasztalataink alapján a megfelelően összeállított ketogén étrend az esetek 20%-nál válik be. Ennek megfelelően, terápiás céllal komoly sikereik lehetnek, bár az időtáv itt is kérdéses. A többiekkel vajon mi a helyzet? Másfajta módszerekről is elmondható hasonló. Az emberiség jónéhány százalékánál működnek a fitnesz javaslatok is: sovány húsok, halak, rizs, édesburgonya, banán… lényeg újra a személyre szabás, az anyagcsere egyéni rugalmasságának megteremtése.

Te nem vagy orvos. Nem gyógyíthatsz.

Így van. Nem is teszem, egyensúlyokat állítok helyre.

Akkor mit csinálsz? Összefogsz orvosokkal? Egészséget őrzöl?

Magyarországon két dolog nem érdekli az itt élők többségét. A sport és az egészségmegőrzés. Nem emiatt keresnek meg minket. Gyógyulni akarnak.

Hogy kerülöd el a támadásokat?

Laborvizsgálatokkal bizonyítok. Kérek előtte, utána. Ezek bizonyító erejűek. Gyógyszert természetesen nem javaslunk senkinek. De ennek még örülök is. Étrendet változtatunk. Étrendkiegészítőket használunk. Táplálkozással, étrendi protokollokkal foglalkozunk.

Van olyan szakember, aki szerint ezekre nincs szükség… Sőt, a hordozóanyagok (pl. ampulla) még meg is betegítenek…

Azért ezzel vitatkoznék. Volt egy Julius Hensel nevű német orvos és egyben mezőgazdasági szakértő. Évtizedeken keresztül járta az országát, diagnosztizálta a betegségeket, és közben vizsgálta, hogy a talajban milyen vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek vannak jelen. És kutatta, minek a hiánya okoz megbetegedéseket. Ezt csináljuk mi Magyarországon.

Nálunk mi hiányzik?

Szelénhiányos a talaj. Ha nincsen szelén, nem kerül a zöldségekbe, húsba, zsírba sem.

És mitől hiányzik nálunk a szelén?

A tektonikai mozgások miatt az a talajréteg, amely a szelént tartalmazza, olyan mélyre került, hogy nem érik el a növények gyökerei. Ez egyébként Európa nagy részére igaz. A szelén az egyik legfontosabb egészségmegőrző nyomelem. A hosszú élet egyik titka. Pajzsmirigyproblémák, autoimmun betegségek… Ugyanígy a jódhiány… az is nagy probléma. Csak az ne fogyasszon táplálék kiegészítőket, aki nem akar sokáig élni. Egyébként mi feldolgozatlan anyagokat javaslunk. Halolaj, baktériumok…

A szelént hogyan lehet pótolni?

Például egy inaktivizált élesztőgomba segítségével. Felveszi a szelént, beépíti a sejt falába. És por formájában természetes táplálék kiegészítőt kapunk. Jól hasznosul az emberi szervezetben.

A D-vitamin szedéséről mi a véleményed?

Ősszel-télen-tavasszal mindenképpen javaslom. Az alacsony szintnek súlyos kockázatai vannak. Sötét hajú, sötét szemű embereknek akár napi 10-12 ezer nemzetközi egységet is javaslok. Én szőke, kékszemű vagyok. Nekem elég 4-6000 nemzetközi egység. Ha valaki ketogén étrendet követ, akkor a K2 szedése is elkerülhetetlen. Legalább száz mikrogramm per nap. De szedek Omega3-at, szelént, jódot is. És ezen felül mindent, ami az emésztőrendszeri regenerációt célozza. Huminsavak, fulvasavak. Ezek a humusz alkotórészei. Speciális tiszta formában, mint az arany múmijó. Nagyon kedvelem!

Mi a véleményed a fruktózról?

Ez is egyedi, de a kevesebb több… A téli időszakban a vékonybél működése megváltozik, a fruktóz emésztése nagymértékben csökken. Nyilván erre régen nem is volt szükség. Nem lehetett spanyol narancsot, vagy ecuadori banánt kikaparni a hó alól. Ha valaki szinten tartja a gyümölcsbevitelt a téli időszak alatt is, jönnek a problémák. A gyümölcscukor emellett fokozza a szervezet gyulladásszintjét is…

Akkor a dietetikai ajánlás, hogy napi fél kiló gyümölcs…

Egészen biztosan nem állja meg a helyét. Az a baj, hogy a dietetikai metodikát még mindig az élelmiszer- és a gyógyszeripar alakítja.

Mit kéne még csinálni?

A magyar termelőket kéne támogatni. Minél jobban. Így tudjuk csak megteremteni az esélyt arra, hogy az emberek egészséges élelmiszerforrásokhoz juthassanak. Sajnos, manapság ami van, az is kimegy külföldre. A magyar mangalicasonkát a spanyolok eszik meg. A szürkemarha a törökökhöz vándorol. A pisztráng, a vadhús az osztrákokhoz, németekhez. A biozöldségek is kikerülnek, nem a magyar fogyasztók asztalára.

Nehéz piacot teremteni a bio ételeknek az áruk miatt…

Ha a magliszteknek rövid idő alatt piacot lehetett teremteni, miért nem lehet ezt megtenni az alapanyagokkal is?

A magliszteknek azért nem olyan nagy a piaca...

Nagyobb, mint kéne. Ezek a termékek autoimmun betegeknél sok gondot okoznak. Olyanok is fogyasztják, akiknek nem szabadna. Akinek komoly és makacs pajzsmirigyproblémája van, ne fogyasszon magliszteket.

Te hogyan étkezel?

Az ételem 50-60 százaléka zsír, 20-40 a fehérje, 10-20 a szénhidrát. Nem számolom, és ez én vagyok.

Akkor te ketózisban vagy…

Változó, és szerintem nem is fontos, hogy mindig abban legyek. Van az anyagcserének rugalmassága, ezt fontos megtartani. A ketogén étrend kritikus része, hogy nyers zsírokra kell alapozni és fontosak a zselatinszerű fehérjeforrások, rezisztens keményítők is…

Rengeteg velőt eszel?

Sajnos nem, nehezen jutok hozzá. Extraszűz kókuszzsír. Annál jobbat most nem tudok.

Hogyan? Kanalazod?

Szoktam házi sós kókuszkrémet csinálni. Egy evőkanál extraszűz kókuszzsír, kurkuma, só, zöldfűszerek, wasabi, esetleg mustár. A párom egy kis citromot is tesz rá. Ezt a krémet sok mindenhez eszem.

Zöldségekre teszed?

Nem feltétlenül. Mondjuk máj mellé. De szoktam alapleveket is főzni. Hosszan, kis lángon, csontokból, porcokból készítem sok-sok órán át gyöngyöztetve. Szoktam enni nyers tojássárgáját is.

Kikevered valamivel?

Megsózom. De újra elmondom, ez vagyok én. Másnak nem biztos, hogy ez jó. Én ettől nem tágítok. Nem fordulhat például elő, hogy glutén tartalmú ételt egyek. És a mi családunkban még ellenérvek sincsenek… „ne szórakozz kisfiam, nagyanyád még szelte a kenyereket!”. Nálunk sok bajt okozott a glutén. Ideggyengeség, vastagbélrák, volt minden. A gluténérzékenységnek nagy szakértője vagyok. A két alap: genetikai háttér és gyenge gyomorműködés. Ha ilyen kritériumok alapján nézzük meg a magyar lakosságot, a 80 százaléka érintett.

Mit mondasz egy vegetáriánusnak?

A vegáknak szoktam mondani, hogy teljesen rendben, nem kell húst ennie. De állati fehérje szükséges.  Akkor jöhet egy szárított szöcske? Amúgy jó az íze. Én egyébként a zselatinszerű fehérjeforrásoknak igen nagy jelentőséget tulajdonítok.

Csontképzés szempontjából?

Nem csak. Az egyik legfontosabb táplálék összetevő.

Például?

Puhatestűek, rákok, kagylók, tintahal. Pacal, csirkeláb, alaplé. Egy jó kocsonya.

Elcsábulni szoktál?

Fekete csoki magas kakaóvaj tartalommal. És a tejföl. Magas zsírtartalmú, élőflórás tejföl. A jó minőségű vaj. Nem egyszerű ezeket beszerezni.

Mi történik, ha bejelentkezem hozzád?

Választhatsz a lehetőségek közül. Egyrészt vannak funkcionális fórumestjeink. Eljönnek a résztvevők, hozzák a laboreredményeiket. A találkozó alatt kapnak egy kérdőívet. Végigveszem az adatok alapján, hogy az este miről fog szólni. Csokorba szedve személyre szabottan kapnak válaszokat a résztvevők.

Ha elmegyek a körzeti orvoshoz és kérek egy labort, az elég?

Elsőre tökéletesen. De több laborral is van együttműködésünk.

Ez még azért nem személyre szabás…

Ez még nem, de valami elindul.

Mi a következő lépés, a személyes találkozó?

A személyes találkozást megelőzően még van egy öt órás szemináriumra lehetőséged. Kis csoportban meghatározzuk a jelentkezők anyagcsere profilját. Ehhez kapcsolódik 2x1 óra egyéni konzultáció. Megnézzük a laborokat, meghallgatjuk a tapasztalatokat. Finomítjuk az étrendet.

Mekkora a kiscsoport?

25 fő.

Ha nem vagyok súlyos beteg, ez nekem elég lehet…

Egészen biztosan. Mindenki kap egy körülbelül hatvan oldalas anyagot, receptekkel, irányvonallal. Megtanítjuk az embereket, hogyan tudják figyelni magukat. Az ugyanis a legnagyobb csapda, hogy amikor valakinél elkezd működni valami, rögtön azt érzi, hogy megvan a tuti megoldás. Mindenkinek ugyanúgy kell élnie, mint ő, és minden rendben lesz. Sajnos ez nincs így. Ami az egyik embernek beválik, a másiknak lehet, hogy nem. Én például egy eszkimó anyagcseréjével születtem. Szigorúbb ketogénes étrend szerint élek. De nem javaslom mindenkinek, hiszen ez én vagyok. A Táplálkozás-Beállítás rendszere azonban mindenkinek megadja a válaszokat, személyre szabottan…

Súlyos betegeknél mi a protokoll?

Ott szükséges egyéni találkozó. De megpróbálunk hatékonyan működni. Nem hosszú terápiás kezelésekben gondolkozunk. El akarjuk találni a kihívások gyenge pontjait, és ahhoz az étkezést.

Hány fős a cégetek?

Öten vagyunk.

Van köztetek orvosi végzettségű?

Nincs. Rajtam kívül két másképpen gondolkodó dietetikus és egy emésztőrendszeri terapeuta van a csapatban. Orvosi végzettségű azért nincs, mert az orvosi egyetemen a táplálkozással nem foglalkozik senki. De tervezzük, hogy orvosunk is legyen. Indítok most egy szakmai továbbképzést orvosoknak is. Mi mindig nyitottak vagyunk… örülnénk ilyen együttműködéseknek.

Szerinted fognak orvosok jelentkezni?

Már most is vannak jelentkezők.  Az evolúciós orvoslásban nagyon hiszek. Kár, hogy a fogalmat sikerült teljesen lejáratni.

Mi a cél?

Kiutat mutatni a meggyógyulni vágyóknak a táplálkozási tanácsok útvesztőiből. Ez az egyik. A másik, hogy minél több betegség fölött arassunk úgy győzelmet, hogy a tudás átadható és rendszerezhető legyen.