Páros Kintorna

Nagyon élveztem a jövendőbeli pumidról és az élveteg tekintetű szakácsról szóló beszámolódat, hogy az elképesztő fémkübliről már ne is beszéljek.

Ne haragudj, amiért kötöm az khm, ebet a karóhoz, de az ott kapott ételsor alapján továbbra is az a benyomásom, hogy a húshoz egyszerűen nem krumplit meg rizst, hanem zöldséget kell enned, és kerülnöd a cukros-lisztes édességeket. Mi ebben olyan nehéz és bonyolult? Az, hogy nem szeretsz annyira főzni otthon és sokat pepecselni? Sokkal gyorsabb rizst főzni, mint káposztát? Kérek szépen némi fogódzót!

Ami engem illet, tegnap felkaptattam az Aranyhegyre, jól kimelegedtem és ziháltam, rendkívül jólesett. Csak ajánlani tudom, ha túl sokat ettél vagy fáradt, nyűgös vagy, kaptass fel valami magasságba, máris jobban fogod érezni magad. Szükségem is volt valami változatosságra.

Ez egyébként is a Vata típusú emberekre jellemző. Mondhatjuk úgy is, kicsit kiszámíthatatlanok vagyunk. Robbanásszerűen előtör belőlünk az energia, legyen az fizikai vagy mentális. Vagyis nagyon tudunk lelkesedni, hatalmas képzelőerővel. Aztán ingerlékenyek leszünk és változik a hangulatunk. Könnyen kifáradunk, kimerülünk, és nagyon tudunk aggodalmaskodni. Felszínesen alszunk, akár álmatlanságtól is szenvedhetünk. Szeretünk gyorsan cselekedni, gyorsan felfogjuk az új dolgokat, majd gyorsan el is felejtjük őket. A rendszertelenség, nyugtalanság, gyors járás jellemző ránk. Fizikailag mi vagyunk a leggyengébbek.

Ha zavar keletkezik a Vata doshában, egy csomó pszichoszomatikus tünet jelentkezik. Ha egyensúlyba hozzuk a Vatát, a korábban meggyógyíthatatlannak tűnő dolgok is rendbejönnek. Az a Vata ember, aki egyensúlyban van, boldog, energikus, lelkes emberré válik, aki elbűvöli a környezetét is.

A Vata számára az a legfontosabb, hogy ne hajtsa túl magát, tudjon eleget pihenni és rendszeres életmódot vezessen be. A rendszeresség gyors javuláshoz vezethet, testileg és szellemileg egyaránt.

Végre megtudtad, milyen is vagyok valójában. Én pedig, az ajurvédának hála, megtudtam, mit kell tennem. Legközelebb azért a harmadik dosha típust is elmesélem, ha érdekel. És egyél végre valamit, ami jól is néz ki!

Drága Panna! Mivel közeledik Szent Mihály napja, ma magyar kutyafajták bemutatóján jártam. Szent Mihály napja ugyanis a gazdasági év fordulója - gondolom manapság is. A pásztorok ezen a napon hajtották be az addig legelésző állatokat a falvakba. Elszámoltatták és kifizették őket. Ebből annyi maradt meg, hogy a parkba kihajtottak 15 birkát, és azokon mutatták be a kutyák a tudásukat. El voltam bűvülve... A komondorok, a kuvaszok, a pulik, a pumik, a mudik... egyik csodálatosabb fajta, mint a másik. Oda vagyok a magyar fajtákért! Ha majd még jobban megvénülök, veszek egy pumit! (Azért nem most, mert sok mozgás kell nekik!) És vele mászkálok a határban!

Tessék egy kép a kuvaszokról. Csodálatosak! Na de nem is erről akartam írni. Hanem a csiszolatlan gyémántról! A ketogén paleolit oldalon ajánlották a Fakanál ételbárt, mint remek paleo kifőzde. Irány a Baross utca! Amikor odaértem, megállapítottam, hogy a hely üzemeltetői nem a marketing királyai! Csaknem elmentem a bejárat mellett.

Így néz ki a bejárat!

És kicsivel mellette ez az étlap! Hát nem egy stílustanulmány! És sehol sincs feltüntetve, hogy itt paleolit ételek kaphatóak. Nyoma sincs ennek a remek lehetőségnek!

Bementem. Belül is elég kemény! Pincehelyiség, hátul ezzel a kegyetlen túlsúlyos szakáccsal.

Megmutatom közelről is. Van valami élveteg a tekintetében. De valami természetellenes élvetegség.

De ezzel a kifogásaim el is múltak. Jöjjenek a pozitívumok! A hely minden furcsasága ellenére tiszta hatású. És a házigazda hölgy komolyan veszi a hivatását. Mindenkihez van egy jó szava, megpróbálja megoldani a vendégeit ügyes-bajait. Mondtam neki, hogy paleolitot szeretnék enni. Mosolygott... "Balázs mindjárt csinál magának". És feltűnt a konyha ajtajában a szakács úr, Balázs, aki maga ketogén paleolit módon étkezik. (Már sok-sok kilót fogyott!) Bólintott, leültem a túlsúlyos, élveteg szakács alá, és vártam vagy öt percig. "Elkészült, jöjjön!" Kaptam egy adag húslevest tojással egy elképesztő fémkübliben, meg egy adag cigánypecsenyét káposztakörettel.

Így nézett ki! Amellett, hogy a marketingtevékenységükkel is volt némi problémám, a tálalóművészetük is hagyott kívánnivalót maga után. Viszont olyan finomnak tűnt, és úgy illatozott, hogy egy előttem álló pasi, aki már rendelt, rámutatott és csak annyit kérdezett: kaphatok olyat? És kaphatott! Onnantól kezdve időről-időre összekacsintottunk. Összehozott minket a közös ebéd élménye. Közben szánakozva néztük azokat a szerencsétleneket, akik mást választottak.

Az étel remek volt, legalábbis az én ízlésemnek maximálisan megfelelt. Finom, házias ízek. Ilyenekkel lehet megvenni engem kilóra. És mivel tudtam, hogy a szakács paleolit, úgy éreztem, biztosan rendben van az étel. Hiszen magának is ezt főzte. Nála ez nemcsak üzlet, életmód is! Állítólag töprengenek az ételkiszállítás beindításán. Egyből jeleztem, hogy érdekel a dolog. Kifizettem 900 forintot - nagyon kedvező az ár -, és távoztam! Még az élveteg szakács sem követett...

Gondolhattam volna, hogy tűz és víz ember vagy. A Kapha a víz és föld, a Pitta pedig a tűz. Ezek kavarognak benned. Az ajurvéda szerint, ha a Kapha víz és föld eleme túl működik, akkor ez túlsúlyhoz vezethet, magas koleszterinszinthez, légszomjhoz, magas vérnyomáshoz, köhögéshez, hurutos betegségekhez. Ha a Pitta erősebb az emberben, mint a Kapha, akkor az ember alkata normális, de azért oda kell figyelnie a táplálkozásra.

Mondtad, hogy nem vagy Vata testtípusú, mégis a Vata könnyedségét, mozgékonyságát kell belecsempészned a táplálkozásodba, ami valójában fanyar és keserű ízekre való odafigyelést jelent. Ilyen a hüvelyesek, a bogyós gyümölcsök, a zöldségek közül a káposzták, karfiol, karalábé, kelbimbó, kínai kel) és a fűszerek közül a kurkuma vagy a majoranna). Ami a keserűt illeti, na, az már érdekesebb. lehet kávét, teát, 70 %-os étcsokit és kevés alkoholt is fogyasztani. Meg zellert. Az a helyzet, hogy a keserű íz méregtelenítő hatású, és erre Neked igencsak nagy szükséged van.

Nem tudom, tisztában vagy-e azzal, hogy ugyanúgy kedveled a birkózást mint a keringőzést. (Te vagy a piros mezes azt hiszem!). Ami engem illet, én Vata embernek tartom magam, vagyis olyan vagyok, mint a száraz, könnyű pitypang, amit elfúj a szél. Na tessék! Erről legközelebb bővebben is írok majd. És egy javaslat: megvettem az új Stahl magazint, nagyon király paleo receptek vannak benne!

Úgy kezdődött a napom, hogy megcsináltam a tesztet. Amiből aztán kiderült, hogy nagyon nem vagyok Vata, viszont fele-fele részben Pitta és Kapha vagyok. Most akkor mi van? Két dolog lehetséges… rosszul ítélem meg magam. Ezen nem csodálkoznék! Vagy… ez a kétarcúság jellemző rám. Annak nem örülök. Majd mondasz rá valamit.

Írtam néhány paleolit csoportnak, és a segítségüket kértem. Pontosan ezt írtam:

Kedves paleolitbarátok! Gellért Gábor vagyok, Balázsy Panna barátnőmmel egy egészségről szóló blogot készítünk. Én a paleolit életmódot választottam. Ennek a helyeit: üzleteket, éttermeket, olyan éttermeket, ahol van paleo menü járnám végig. A segítségeteket kérném: ajánljatok nekem olyanokat, amelyeket már kipróbáltatok, és javasoljátok a kipróbálását. És örülnék annak is, ha néha beleolvasnátok a tartalomba. Örülnék egy-két segítő hozzászólásnak.

Az a helyzet, hogy nagyon jó fejek vannak ezekben a csoportokban. És segítettek. Kaptam muníciót, az eredményekből a következő hetekben ízelítőt is nyújtok. Ma azonban még nem volt időm nekiindulni. Meggyártottam hát a szokásos salátámat, és ezúttal le is fotóztam, hogy lásd, milyen szép, és ínycsiklandó.

Aztán összekevertem, és rájöttem, hogy összekeverve is szép és ínycsiklandó, úgyhogy tessék…

Megettem az egészet, aztán elindultam. Bementem a Mammut Bevásárlóközpontba, ahol találtam egy LeRoy-t, gondolom ismered. És felfedeztem az étlapon néhány paleolit fogást.

Mondjuk eléggé borsos áron, úgyhogy ezt most csak inkább tájékoztató jelleggel mutatom meg, én kihagytam.

Bár elhatároztam, hogy valamikor majd bemegyek, és megnézem, vagy ha nem engedik, megkérdezem, hogy miképpen tudják betartani a paleolit előírásokat. Szöget ütött ugyanis a fejembe az egyik paleo oldalon segítségemre siető Nagy Angéla érdekes gondolata:

 Csak abban lehetsz biztos, amit te, otthon főzöl. Ha étteremben eszel, marad a kérdezősködés, és az emberekbe vetett hit, hogy nem vernek át. Ha rezeg a léc, érdemes megemlíteni, hogy gluténérzékeny vagy, azt kevésbé tartják úri murinak, mint a paleózást.

Nekem is vannak olyan tapasztalataim, hogy sokan valami béna divatnak tartják a paleózást. De ezt már megszoktam. Az emberek sosem mulasztják el lenézni a másikat. Egyszerűbb, mint elfogadni, esetleg átérezni a gondolatait.

És akkor az történt, hogy nagyon megéheztem. Megettem azt a hihetetlen tál salátát, és kopogott a szemem. Be is mentem a paleolit boltba, és hosszan nézegettem a süteményeket. Aztán kértem egy krémest.

Kaptam. Mellé ültem, lefotóztam, fátyolos szemmel nézegettem egy ideig. Az eladólány igazából le is akart beszélni róla. Valami csokis sütire mutogatott, azt egyem, de bekattant nekem a krémes. Beleharaptam… és csalódtam. Nem volt rossz, meg is ettem, kifizettem érte majdnem nyolcszáz forintot, de nem is az összeg fájt. Bár az is. Egy kicsit. El kellett gondolkodnom azon, hogy mi a bajom ezzel az „ahhoz képest” krémessel. Aztán rájöttem. Az "ahhoz képest", az a bajom.

Hosszú idő óta utálom ezt a szóösszetételt. Ahhoz képest. Jó koncert volt, ahhoz képes, hogy a szexi énekesnő jövőre tölti a hetvenet, és már kicsit kopott a hangja. Na jó, a mozgása is... Jó buli volt, ahhoz képest, hogy egy csomó ember eljött, akit nem kedvelek... Kiver a víz az ahhoz képesttől.

Ez a krémes maga volt a rossz értelemben vett nosztalgia. Arra kellett gondolnom, hogy milyen finom is az igazi házi krémes.

Azt hiszem az igazi paleo ételek érdekelnek. Amelyek magukban is ütnek, és nem hasonlítanak valamire. Talán az a paleo útja, hogy saját ízvilágot teremtsen. És ne a veszteségre figyelmeztesse a gyakorlóit. Remélem jól gondolom!

Na írj valamit a Pitta énemnek. Esetleg a Kaphának!

Vata, Pitta, Kapha… Ahogy kérted, belemerülök az ajurvédába, ami egy izgalmas teszt kitöltésével folytatódik, hiszen meg kell határozni önmagunkat, már az elején.

A Vata Pitta Kapha nem egy amerikai egyetemi diáktársaság neve, hanem az egyes egyének ajurvédikus testtípusai. Van ugye az 5 őselem (éter, levegő, víz, tűz, föld) és azok különböző mértékben dominálnak az emberekben. Így lehet összerakni a helyes terápiát, életmódot, táplálkozást, mozgást is. Ezek a testtípusok meghatározzák az ember külső jellemvonásait, személyiség és viselkedésmintáit, illetve a szervezet belső működését. Van 10 alaptípus és azoknak temérdek változata.

Lássuk, mik is vagyunk valójában. A Vata az éter és a levegő elem, a Pitta a tűz, a Kapha a víz és a föld elem ötvözete.  A Vata emberek nem szeretik a hideget, szeretnek enni, általában magasak és vékonyak, hízásra nem hajlamosak. Féltékeny, labilis, gyönyörkereső emberek, beszédesek, fontos nekik a humor és a zene. 

A Pitta emberek közepesen magasak, és a testalkatuk is közepes. Hízásra is közepesen hajlamosak. Sok anyajegyük van. Gyors mozgásúak, nem szeretik a meleget, izzadnak. Bátor, kreatív, nagyon intelligens emberek, döntésképesek. Azért néha idegesek és hisztisek is.

A Kapha emberek alacsonyak, zömök testalkatúak (mint egy rendőrségi felhívás), hízásra erősen hajlamosak, Gábor. Mozgásuk lassú és megfontolt. Becsületes, egyenes, őszinte emberek. Befogadó, hűséges, ragaszkodó, nyugodt, lassú. 

Persze most csak általánosságokat mondtam. 
Viszont van egy király teszt, ha erre van 5 perced, a válaszaid alapján kiderül, melyik testtípusba tartozol. 

De szerintem már van némi elképzelésed. Nekem is van.

Nagyon szeretnék az univerzum egészséges részéhez tartozni. De még kicsit kéretem magam. Mesélj sokat az ayurvédáról, és meggondolom, csatlakozom-e hozzád. Addig is elmesélem, hogy miként ettem paleo reggelit.

Az úgy volt, hogy Veszprémből jöttem haza hétfőn korán. Ott még kapkodás, pakolás, gyermek iskolánál való kirakása, a reggel és a reggeli csonkának bizonyult. Olyan volt, amilyenre a szakkönyvek azt írják, egy kövér hibapont. Kirohantam, megmostam egy almát, hozzáharaptam két vágás kemény sajtot, állva betol, aztán iszkiri.

A Déliben leszálltam a vonatról, és azt éreztem, mintha még mindig a vonaton utaznék. A gyomrom úgy korgott, mint amikor a sínek és talpfák álmosító ütemet adnak a fáradt utasnak. Berobogtam a Fény utcai piacra, és máris ott volt egy paleo üzlet.

Pont ilyen. Körülnéztem. Mindenütt sütik. Nagyon ínycsiklandó sütik. Csak az a baj, hogy én reggelire nem bírok édeset enni. Kell valami sós! Különben depressziósan tengetem az egész napom.

Ilyenek! Nagyon kemény! A hely tulajdonosa, Anna kedves volt. Mondta, hogy ha nem hétfő lenne, ehetnék finom salátákat, majonézeseket. Természetesen olívaolajjal készülteket. De most még nincs. Sebaj, felkarikáz nekem egy adag kolbászt (tartósítószer nuku), hozzáad egy paleo zsemlét, és máris kész a reggelim. Kértem még egy jó kókusztejes cappuccinót, és máris ehettem.

Így nézett ki. Vagyis szerintem nagyon jól.  Aztán kérdezősködtem. A süteményekben mandula- és kókuszliszt, erithrit vagy kókuszvirágcukor adja a hagyományos ízeket, a tésztákban szezámmag-, lenmag- vagy tápiókaliszt található. És jól néz ki. Csak baromi drága!

A  paleolit étrend egyelőre nagyon messze van a pénztárcabarátságtól. Bejött egy hölgy, kérdezősködött, aztán az árak hallatán szomorkodva kifordult az üzletből. Egy paleo zsemléért 300 forintot fizettem. A kolbászért is olyasmit. A kávé is hasonlóba került, bár az máshol is ennyi, semmi különös. Összességében ezer forint körüli összegért ettem, talán száz-százötvennel többért. Mondjuk ez nem több, mintha bementem volna egy gyorsétterembe. Vagy egy fullos szendvicsért egy kávéval valahová.

Összefoglalva: az ízek finomak, az árak bitangok, én viszont jól éreztem magam. Már csak el kell döntenem, mi a fontos számomra. És mit engedhetek meg magamnak. Na, jöhet valami ayurvédás gondolat…

Köszönöm a paleo ebéd beszámolót. Nem állítanám, hogy meggyőztél, viszont szeretnélek itt és most meghívni egy rendes ebédre hozzánk. Ígérem, paleo lesz.Most, hogy (elvileg) tele a pocakod, áttérhetünk a lélek nyitogatására. Bár az út a testünkön keresztül vezet. Szóval, ájurvéda, az orvostudományok anyja.

Úgy kezeli az embert, mint az univerzum egy kicsi részét, ami önmagában is teljes egységet alkot. Ha az egyikben zavar keletkezik, az hat a másikra is. Tehát nem csak a testet, hanem a lelket és az elmét is nézi, mert úgy hiszi, hogy a fel nem dolgozott lelki problémák egy idő után megbetegíthetik a testet is. Ősi, természetes alapanyagokat alkalmazó gyógyászati rendszer ez, olyan évezredes tapasztalatokon alapuló bölcsességek, hatékony, természetközeli módszerek tárháza, ami sikeresen fel és kiválthatja a modern, sokszor komoly mellékhatásokkal járó gyógyszereket. Nagyon fontos szempont az is, hogy nem akkor kezd el foglalkozni az emberrel, amikor már krónikus betegségektől szenved, hanem akkor, amikor még lehetőség szerint egészséges. Folyamatosan oda kell figyelnünk testünk minden porcikájára, mert csak így számíthatunk arra, hogy egészségesek maradunk.

Úgy döntöttem, hogy mielőtt megnyitom a lelkem - amire kértél -, a belbeccsel is törődik kicsit. Jól fogok lakni! Végignéztem az internetet, hiszen hó vége van, nem akarok étteremre súlyos ezreket költeni. Kifőzde látogatás mellett döntöttem!  

MyCanteen a Népfürdő utcában. Ez lesz a mai menzám. Napi paleo menüt készítenek, és igazi kifőzde. Háromig van nyitva, ahogy illik. Nem mondhatnám, hogy útba esik, de mivel metróállomás szomszédságában van, ezért úgy döntöttem, belefér. Azt írta a google maps, 35 perc, nosza!

Azért nem 35 perc volt. A Népfürdő utca kissé távolabb esik az Árpád híd megállótól, gyalogoltam, és gyalogoltam, aztán egyszer csak ott voltam. Le is fényképeztem! Ilyen…

Kívülről szocialista. Nézzük belülről! Egész otthonos. És főleg… kedvesek! Úgy fogadnak, hogy van kedvem ott lenni. Biztosan ismered, amikor unottan merednek rád, és úgy csapják bele a főzeléket a tányérodba, hogy a szemedbe csapódik a rántás (modern helyen habarás). Itt tiszta a tekintet, és ez jó…

 Az első meglepetés, hogy a paleo menü már csonka. Elfogyott a grillezett cukkini. Nincs köretem a húshoz. Az meg jó szaftos, kéne valami, ami felissza. A kedves tálalóhölgy meg is jegyzi, hogy szívesen ad mellé valami más köretet, rizst, tésztát, ilyesmit. Ez egy hibapont, mert akkor mitől lenne paleo a menü, ha bármilyen köretet mellé tálalnak. Nem kérek, köszönöm! Az eladó hölgy kiált, a tulaj valahonnan vissza, 200 forinttal olcsóbb a menü, rendben van a dolog. Népszerű a paleo, mentegetőzik a hölgy, semmi gond, megyek fizetni.

A táblán is láthatod, hogy a paleo menü nem olcsó. Van a menü (kimondottan olcsó), az extra (semmi külön), és a paleo. Na annak van ára! Nem éttermi ár, de azért bele kell nyúlni a pénztárcába.

A pénztáros hölgy is kedves. Kérdezgetem, készségesen válaszol. Azt mondja, hogy a paleo nagyon bejön az embereknek. Vannak, akik divatból paleóznak, de vannak, akik komolyan veszik, és be is tartják a törvényeket. Fizetek, leülök, de előtte fényképezek!

Így nézett ki az ételem. Nekem bejön. Először a levest kanalaztam be. Nem harsognak az ízei! Jobban figyelnem kell arra, hogy mit eszek, nem egyértelmű az ízhatás. Valószínűleg azért, mert nincs benne ízfokozó. Ettől megnyugszom. A leves tartalmas, úgy érzem, hogy eper van benne, és a chili is néha a nyelvemre kacsint: „hé, itt vagyok, nem lábadsz tőlem könnybe, de azért csipkedek kicsit!”. Jön a hús. Omlik. Bizonyos paleo körök szerint a pulyka, meg a csirke nem ér annyit, mint a marha, vagy a disznó, de engem most az köt le, hogy finom. A borskéreg nagyon jó ízhatást ad a semleges pulykának, tényleg csak a köret hiányzik, ami egy kicsit szimpatikusabbá tenni a hagymás szaftot. Megettem, jóllaktam. És akkor jött a meglepetés. Minden asztalon ott a szódásszifon. Pohár sehol.

Vissza a pénztárhoz. Hogyan juthatok szódához? Itt a műanyagpohár, vegye el, a szóda ajándék a vendégeinknek! Imádom a gesztusokat! Megszerettem a MyCanteen-t. Kár, hogy nekem kicsit messze van. De azért néha biztosan felkeresem. És folytatom a legjobb helyek felkutatását. Na most légyszíves építsd a lelkem!

Nagyon örülök, hogy komoly akaraterővel ráléptél a tettek mezejére. Igazán. Tetszik a kulcsos saláta meg a műanyag szalonna is. Látod, tudsz Te, ha akarsz. Én is sokáig ettem tegnap, csak éppen hajszálvékony olasz pizzát, igazi olasz szalonnával, amit pancettának hívnak. Viszont volt rajta sok zöld rukkola is. Bocsáss meg, befejeztem!

Viszont van itt valami, amit szeretnék elkezdeni. Tudod, vannak dolgok, amiket talán nem ismersz közelebbről, de érzed, tudod, hogy neked jó lesz. És van olyan is, ami felé mész, mert azt hiszed, az talán segít, és jót tesz, de már a lépcsőn felfelé menet tudod, hogy gombóc van a torkodban, és inkább el kéne szaladni. Nekem ilyen volt az akupunktúra, a fogyiszalon, meg még néhány ilyen helyzet. Ami viszont elbűvöl és mérhetetlenül érdekel-izgat, az az ayurveda. Vagy ájurvéda. Az élet tudománya.

Elsősorban a betegségmegelőzésre figyel, napi rendszerességgel végzett gyakorlatok segítségével, e abban is segít, hogy megértsük önmagunkat, harmonikusan, egyensúlyban éljünk. Én erre vágyom. Segítenek abban, hogy a saját tempódban, saját szervezeted képességei és határai mentén haladjál.

Erről fogok írni a következő hetekben. Nyisd ki a lelked…

Ez a jó kérdés. Hogy mit egyek. Elmentem a piacra és vettem szalonnát meg kolbászt. Szalonnát kétfélét: angolt és kolozsvárit. A szalonnák madzagon függtek a hentesnél, a kolbász sem tartalmaz tartósítószert és ízfokozókat. Húskérdésben nehéz a hipermarketekre hagyatkozni. Például ha csomagolt szalonnát veszel, biztosan védőgázt permeteztek a fólia alá a hermetikus lezárás előtt. Szívesen kihagynám. Arról nem is beszélve, hogy állítólag egy-két húsüzem már tud szalonnát készíteni ebből-abból. Furán hangzik, igaz? Szalonnát készíteni valamiből...

Ha az ember paleolit, a vásárlás időrabló vállalkozás, és nem a spórolásról szól. Az mondjuk jó kérdés, hogy mi a fontos, a megmaradt forintok, vagy az egészség.

Aztán vettem tojást, mélyalmosat. A tyúkok a mélyalmos tartásban is egymás nyakán élnek, de legalább nincsenek állandóan ketrecbe zárva. Talán egészségesebb tojást tojnak, és a lelkemnek is jót tesz, hogy tudnak járni.

Tehát a reggeli: szalonnás tojás. Azt nagyon szeretem. De ha sokszor kell ennem, nem fogom szeretni. Mindegy, nem károgok, mert most még szeretem. És van még sok tojásétel. Tükör, lágy, omlett…

Tegnap ebédre egy méretes tálat teletöltöttem salátával. Ez a következőképpen készült: egy jégsaláta, egy uborka, két paradicsom, két sárgarépa, egy lilahagyma, egy heringfilé, fél citrom leve, egy kis olívaolaj. Ezt az elég ronda tálat töltöttem meg ezekkel… (a kulcs azért kell, hogy érezzétek a méretét! :)

És ettem, ettem, sokáig ettem. Nagyon szeretek sokáig enni! Érezni, hogy eszem. És ezt úgy tudom megtenni, hogy közben nem tömöm tele magam kalóriákkal. Szóval eddig minden jó. De körül kell néznem, hogy hol tudok paleolit ételeket enni. Keresek kifőzde jellegű helyet, ahova csak úgy be tudok szaladni egy tál ételre, és kéne olyan is, ami gasztronómiai élményt nyújt. Nem szeretném ezt a fajta élvezetet elfelejteni. Nem akarom a szkeptikusok mondását magamévá tenni: „Nagyon egészségesen élek, csak már nem tudom minek!”

Biztos az is előfordul majd, hogy főzök valami paleolitot.  De üzemszerűen nem. Háztartást jól vezetni szerintem komoly tudomány. Anyáink ezzel ki tudtak tölteni egy életet. És sohasem unatkoztak. Paleolit konyhát vezetni még nehezebb. Nem lehet leszaladni csak úgy a sarki boltba, ha hiányzik valami, mert boltok többségében necces vásárolni.

Nekem tehát ez jön most. Bemajszolom a felcikkezett almámat, és elindulok étkezdét keresni. Most mesélj te…