Páros Kintorna

Nagy örömmel és érdeklődéssel olvastam írásaidat, fontos információkat tartalmaznak és sok tanácsot meg lehet és kell fogadni belőlük. A paleós állatorvossal készített anyagodat rengetegen megosztották, nem is csodálom. Abban a cikkben megint kilyukadtunk a lényeghez. Egész egyszerűen a kezünkbe kell vennünk a saját sorsunkat, és nem mástól várni a megoldást. Mondom ezt úgy, hogy sok bokros teendőm közepette végre eljutottam ahhoz az emberhez, akitől a saját sorsom megoldását várom...

Egy esős délelőtt elballagtam a Szent István körútra, és hamar megtaláltam a Calendula tábláját. Dr. Szkopincev Dmitrij azonnal fogadott. Leültem vele szemben, és elkezdtem makogni, mert annyi, de annyi kérdés tülekedett a fejemben. De először kezdjük azzal, hogy ki is Dr. Szkopincev Dmitrij, a Calendula klinika főorvosa.

Családorvos, ayurvédikus specialista, fitoterapeuta, alternatív mozgás- és masszázs terapeuta. A Calendula céget 1991-ben alapította, azzal a céllal,  hogy a modern, európai orvoslást ötvözze a keleti, alternatív gyógymódokkal. Folyamatosan bővíti tudását és a Calendula klinika terápiás eljárásait, a kínai, a tibeti és egyéb népi gyógyászati módszerekkel. Rendszeresen tart publikus, tudományos szemináriumokat – Magyarországon, Ukrajnában, Lettországban, Németországban, és Indiában –,  valamint továbbképzéseket orvosoknak, és a Calendula klinika kollégáinak.  Tudományos innovációi közé tartoznak: a mozgásszervi betegségek,  a rheumathoid arthritis és a dislipidaemiák kezelése, valamint a cardio vascularis megbetegedések megelőzése.

Szóval pont akkor jött létre a klinika, amikor Magyarországon kezdtek divatba jönni az alternatív, vagy ha úgy tetszik, keleti gyógyászati módszerek, és ezeket integrálták a modern orvoslásba. Úgy használják itt a keleti orvoslás legjavát (ayurvéda, unani és kínai orvoslás) hogy maximálisan figyelembe veszik az itt élő emberek életmódját, fiziológiáját, szervezetét. Nem tudom, hogy vagy vele, de szerintem ezt pont nekem találták ki. A sok kérdésre pedig hamarosan jönnek a válaszok is…

Dr. Molnár Zsolt, állatorvos. A rendelőjében találkozunk, ahol kollégáival non-stop fogadják a házi kedvenceket. Becsengetek. “Jövök!” És jön, kabátban. Csodálkozom, azt hittem, itt fogunk beszélgetni. Nem ide jövünk – mosolyog – sütöttem neked egy kis pogácsát. Most készült el, együk meg! Néhány sarokra lakik a rendelőtől. A pogácsa éppen elkészült. Én meg éhesen érkeztem. Azóta is hálás vagyok a töpörtyűs finomságokért.

Elmondod a receptjét?

Nagyon egyszerű. Ami kell bele: napraforgómagliszt, napraforgómag, töpörtyűkrém, azt sokszor én darálom. Só, fokhagyma, bors, abból legalább két teáskanálnyi. 20 deka magliszt, 10 deka mag. 3 gramm útifűmaghéj, 4 deci víz, 4 darab tojás. Az útifűmaghéjra ráöntöm a vizet, hagyom megduzzadni. Ráütöm a négy tojást, megturmixolom. Hagyom állni. Összekeverem a liszteket. Kilenc kicsi, vagy hat nagy fokhagymagerezdet nyomok bele. Másfél deci ghee, vagyis tisztított vaj van benne. A házi vajat megfőzöm, a tetejét, alját leszedem, amiben fehérje van. Vagy kókuszzsírt használok. Egy teáskanál só kell csak, ha sós a töpörtyű. Ha nem, 3 teáskanál. Formázom a pogácsákat, szezámot szórok rá. 160 fokon 25 percig sütöm. Aztán te most megeszed.

Végzett természetgyógyász vagy?

Meg fitoterapeuta is.

És miért választottad ezt az utat?

Én egy érdeklődő ember vagyok. És nem szeretek belenyugodni semmibe. Az Állatorvosi Egyetem után is sok mindennel foglalkoztam. Például 7 évig humán patológus voltam a Kőbányai Gyógyszerárugyárban. 1 évig korboncnokként dolgoztam a Lapis intézetben. Gyógyszer toxikológiával foglalkoztam.

Ezek mind “komoly” tudományok…

Azok! De azért azt se felejtsük el, hogy ha fellapozzuk a humán orvosi belgyógyászat tankönyvet, kiderül, hogy sok ezer krónikus betegségről nem tudják, mi okozza.

Aztán 45 éves korom körül megjelent az életemben az irritábilis bélszindróma. Először háromhavonta jött, de aztán sűrűsödtek a rohamok. Bélgörcsök. Kegyetlenek. Kéthetente három-négy napot fetrengtem. Ha vizet ittam, akkor is fájt. Három évvel ezelőtt 20-25 no-spát ettem meg naponta.

Elmentem a belgyógyászatra. Mondom a forgatókönyvet. Gyomortükrözés, végbéltükrözés, bélbiopszia, aztán feltárás, vagyis hasfelnyitás – ultrahang után persze –, hogy kiderüljön, van-e más probléma. Ezt nem akartam végigcsinálni. Mindent kipróbáltam: Meyer kúra, vízkúra, rizsnap, gyümölcsnap, vega koszt. Semmi se működött. Akkor olvastam el a Szendi Gábor könyvét. Azóta is tisztelem.

Nyilván én is saját magamra szabtam a paleót. Hiszen van ebben mozgástér. Sok húst és zsírt eszem, de nem vagyok ketogén. Látod, pogácsát sütök, meg kenyeret is szoktam.

Emellett biztos vagyok abban, hogy nem kell folyamatosan enni, néha egészséges “éhezni”. Akár 16 órát is. Ha mindig van cukorutánpótlás, a szervezetünk sejten belül a rossz fehérjét zárványként elteszi egy dobozba. Ha valamiért fehérjehiány keletkezik, mert koplalunk, elkezdi használni. Ez az autofágia. Vannak bizonyos baktériumok, amelyek így könnyen kikerülhetnek belőlünk. A borélia is ilyen. 16 óra éhezés az élettartamot megnöveli. Persze csak ha van elég energiánk kívülről. Én most általában dél és este 8 óra között eszem. Biztosan lehet ezt másképpen is csinálni. Mondjuk 8-tól délután négyig, de én életvitelemhez ez jobban fekszik.

Szedek D-vitamint nagy mennyiségben, meg K2-t, magnéziumot. És persze Omega3-at. Lazacolajat iszom. Nyers tojásba öntöm és felturmixolom. Friss tanyasi tojás. Megkóstolod? Aha, mondom nem túl meggyőzően…

És a szalmonella? A tojásnak csak a héján van szalmonella. Felforralom a vizet, meghentergetem benne a tojást. Utána felütöm, turmixolom, és megiszom. Rengeteg kolin jut a szervezetbe. Elfogytak az érveim... felhajtom.

Nem volt rossz. De azért jó se... még maradt pár korty, próbálok a koleszterinre hivatkozni...

A koleszterin meg csak jó dolog. A sejthártyát stabilizálja. Annyit termel a szervezet, amennyire szükségünk van. Ha csökkented, megbetegszel.

Milyen egy paleo állatorvos?

Mondjuk hasonlítsunk össze egy nem paleóssal. Hoznak egy epilepsziás kutyát. Az állatorvos megnézi a vérképét, ha nem májproblémás, kap gyógyszert. Tudni kell, hogy nem tudjuk, mitől lesz egy kutya epilepsziás. Én adnék neki B6 vitamint, magnéziumot, kimosnám a belét. Átalakul a bélflóra. Az esetek 80 százalékában ez segít. Vagy Omega 3 zsírsavval próbálkoznék, a kutya attól gyakran rendbe jön.

Nézd, a vadon élő állatok nem rákosak, szívritmuszavarosak. Európában a kutyák közel 10 százaléka szívbeteg. Nálunk 4 százalékot mondanak, szerintem az adat téves. A háziállatok egyharmada rákos lesz. A vadállatok közül csak azok lesznek hasonlóan betegek, akik az emberek kukáit fosztogatják.

Ha kutyatápot adok a farkasnak, az is megbetegszik. Cukorbeteg is lehet. De sajnos az állattáp piac hatalmas üzlet. Nem hiszem, hogy agitációval bármit lehet ellene tenni. Azért én megpróbálom. Például elmondom, hogy egy farkas tápláléka 30-35 százalék zsírból, 55 százalék fehérjéből, 6 százalék hamualkotóból, és maximum 10 százalék szénhidrátból áll. Ez a belek tartalmából kerül a farkasba, nincs vele gond.

Egy táp 85 százaléka növényi eredetű. Gyakran a legmenőbb, legmárkásabb kutyaeledeleké is. Fehérje, glutén, szója, ez mind olcsó. Hidrogénezett magolajak, transzzsírok, és még 50 százalék gyorsan felszívódó szénhidrát, keményítő. A kutya kuncsorog egy fél óra múlva a hűtő előtt, mert éhes. A szénhidrát üres kalória, nem lakik jól. A tápanyagigénye sokkal nagyobb lenne. Fél kiló májjal jól lakna. Hőkezelttel, hogy steril legyen. A kutyád hatalmasra dagad, és közben éhes.

A kutyákat átállítom nyers táplálkozásra. Paleóznak. Lefogynak, egészségesek, nem lesznek idült betegségeik. Egyik napról a másikra nem szabad a kutyát átállítani. Csak fokozatosan. Először fele főtt hús. a  többi táp. Aztán háromnegyede. Megjelenhet a belsőség és a zsír. Aztán már az egész étele lehet főtt hús. Majd a negyede nyers. Így lehet hosszú munkával nyers húsig eljuttatni a kutyát. Majd a belsőségig. Belet is kell kapnia. Attól jön rendbe a bélflórája.

Disznóhúst nem szoktam kutyának adni. De minden más jöhet. Marhát, vadat, madarat, zsíros, csontos húst, minél több belsőséget. Nyersen halat is ehetnek. Disznóban van egy álveszettség nevű vírus. Elpusztul tőle, ha megkapja.

Allergiás kutyát úgy kezelek, hogy féregpetét adok neki, ami nem telepszik meg. Elmúlik az allergiája, amíg a pete benne van.

De tudom, hogy ezt embereknél is kipróbálták. Kétféle immunrendszered van. A TH1 és a TH2. Az egyik a baktériumok és férgek ellen van, a másik immunanyagokat termel. Ha nem találkozol baktériumokkal, férgekkel, a másik feled túlerősödik. Ezért a polleneket idegen anyagnak érzi, és allergiás leszel. Ha egyensúlyba hozod a kettőt, megszűnik az allergiád.

Például 6000 darab orsóféregpetét adtak be egy tesztalanynak, lenyelették vele. Hat hét után ezek a széklettel távoztak. Amíg bent voltak, nem volt az illető allergiás. Utána újra kellett telepíteni őket.

Csak úgy dőlnek belőled az információk… Sok emberen segítesz ezekkel?

Senkinek sem lehet segíteni. Nem is tudsz. Mindenki csak magán tud segíteni. Manapság dőlnek rád az információk. Aki a jó információt kiszűri, az marad életben. Ez a modern evolúciós út.

Ez a rövid bejegyzés arról szól, hogy itt volt a Mikulás. Bemászott a kéményen, pedig központi a fűtés. De nem ismer lehetetlent, tehát bemászott, és hozott nekem paleo szalonczukkedlit, és bonbont. Mindkettőt a paleo fajtából.

Nem sokat, mert drága dolog a Mikulás, ha az ember paleózik, de nem is kell napokig tömni a csokit, tehát tulajdonképpen egészen olcsón megúszta a Miki a dolgot. Én is, mert nem tömtem tele magam, ahogyan ezt régebben simán megtettem.

Idén megbeszéltük a kedvesemmel, hogy kevés csokit veszünk a gyereknek, ne terhelje a szervezetét hetekig boldogság- és sajnos betegséghormonnal. Bevallom, az utolsó nap megriadtam. A fene egye meg, jön a Mikulás. Biztos az összes gyerek csokirengeteget kap. Azért veszek egy-két szelettel. Majd meglátom, hogy odaadom-e. Nem vettem elő a táskámból a csokikat. Csak figyeltem, mi lesz…

Hála istennek sok barátunk van. Akárhányszor kimentünk a bejárati ajtóhoz, ott leselkedett egy csomag. Gyümölccsel, mogyoróval, és persze csokoládéval. Estére dugig lett csokoládéval az asztal. Csak fogtuk a fejünket! És azon gondolkodtam, milyen marhaság, hogy ha ünnepek jönnek, agyonmérgezzük a saját gyerekeinket. Ráadásul napokig tart ez a veszélyes dőzsölés. Elhatároztam, hogy jövőre másképpen csinálom a dolgot. Remélem sikerülni fog! De azért az nagyszerű érzés, ha sokan gondolnak rám, vagy a szeretteimre!

Ha már a gyerekekről esik szó… Több olyan történetet is hallottam, mióta paleolit módon élő emberekkel beszélgetek, hogy a környezetük nem viseli jól a dolgot. Főleg akkor nem, ha a gyerekek is részt vesznek az életmódváltásban.

Nagy Andrea, a Szlovákiában élő doktornő saját családjával került vitába. És ha jól érzékeltem, nem lefutott még a vita közöttük. Egyes családtagok orvoshoz akarják vinni a gyereket, hogy új diagnózist kaphassanak. Ha jól végiggondoljuk még a vita alapja is fura. Egy orvos vitatkozik élettani kérdésekről a rokonokkal. Nem furcsa?

Egy másik történetet is hallottam. Ott az iskola figyelt fel arra, hogy a gyerekek paleolit módon táplálkoznak. A gyerekvédelemhez fordultak. A családnak el kellett költöznie a kerületből, hogy leszálljanak róluk a „fura megmentők”.

Ez a téma megér egy cikket. Milyen furcsa! Ha valaki nap, mint nap gyorsétteremben étkezteti a gyerekeit, az senkit sem érdekel. Akkor sem, ha a gyerek már kétszáz kiló. Akkor sem, ha a gyerek már krónikus beteg. Ha valakinek hasonló tapasztalatai vannak, kérem, írjon!

Holnap új cikket olvashattok a blogon. Ezúttal Dr. Molnár Zsolttal beszélgetek, aki természetgyógyász és állatorvos. Talán az első paleós állatorvos. Érdekes lesz, ígérem!

A mai történet hőse Nagy Andrea, Szlovákiában élő és praktizáló belgyógyász, háziorvos doktornő. Saját gyermeke egészségéért harcolva talált rá a paleolit táplálkozás gyógyító lehetőségeire. Azóta lefordította kamasz lányára a módszert, és – mivel az eredmények igazolják erőfeszítéseit – kérlelhetetlen következetességgel képviseli azt, miközben családjával is harcol. Nem törődik azzal sem, ha orvosi kompetenciáját kétségbe vonják. Csak a vizsgálati eredményekkel törődik. A saját tapasztalataival. A cukrászdában, ahol találkozunk, egyikünk sem fogyaszt süteményt. Nem is értem, miért itt találkoztunk? :)

Van egy 13 éves lányom, akivel 13 éve látogatjuk az orvosokat. Pár hónapos kora óta lassan fejlődik. Nem volt kellő súlygyarapodás, ekcémája lett. Tejfehérje allergiát állapítottak meg. Eszerint etettem. Nem ment a súly felfelé. Gasztroenterológus, endokrinológus, mindenütt voltunk. „Kinőtte a tejallergiát, már csak szénanáthája van”, mondta az allergológus. Aztán jött a genetikus, és ott eltört bennem valami. Tudtam én, hogy a gyerek apja is súlyosan allergiás és asztmás volt kiskorában. De az, hogy „a hajlam megvolt benne”, ne csodálkozzak, nem segített. Mindenkinek remek ötletei voltak, csak megoldások nem születtek. Az endokrinológusnál kiderült, hogy autoimmun folyamat indult be, de a pajzsmirigye még jól működik. Félévente volt kontrollvizsgálat. Az autoimmun folyamat felerősödött, az értékei 300-szorosára növekedtek. Közben megkapta az utolsó kötelező oltását a gyerekorvostól, a helyzet tovább romlott. 25 kiló volt a súlya, 12 BMI-vel.

Szerintem túl kevés a tapasztalat az autoimmun betegségekkel kapcsolatban. Ha autoimmun pajzsmirigy-gyulladás a diagnózis, akkor nagy a baj, mert az elvileg gyógyíthatatlan. Figyeljük az ellenanyagszintet, míg a betegség meg nem támadja a pajzsmirigyet. Tehát megfigyelés folyik, nem gyógyítás. Ha alulműködik, kap a beteg pajzsmirigyhormont, ha felül, akkor más típusú gyógyszert. Keményeket, sok mellékhatással. Ellenanyagszinttel senki sem foglalkozik.

Rengeteg a pajzsmirigybeteg. Nekem már volt egy betegem, akinek olyan rosszak voltak az eredményei, mint a kislányomnak. Négyszer műtötték pajzsmiriggyel, állandóan túlműködött. Most 42 éves, és pajzsmirigy rákja van. Nagyon el voltam keseredve, hogy mi jön. Műtétek sorozata, becisztásodik, csomósodik, jön a nemi érés, a menstruáció. Felerősíti a folyamatot.

Akkor találkoztam a paleolit táplálkozással. Két éve dr. Tóth Csaba tartott egy előadást Dunaszerdahelyen. Felkeltette az érdeklődésemet a módszer, amit felvázolt. Nagyon logikusnak tűnt. Tavaly hoztam el a gyerekem Budapestre. Elkezdtük a módszert. Azóta 8 centit nőtt és három kilót hízott.

A módszer nagyon sok energiámat emészti fel. A gyerek nem eszik az iskolában. Amit ott kapna, az neki nem jó. Negyed hatkor kelek, megcsinálom a sonkás tojást, ezzel indítom el. Csomagolok neki. Nincs könnyű dolgom. A lányom válogatós, se töpörtyűt, se halat, se májat nem eszik. Akárcsak a kortársai. De így nehezen tudom a megfelelő arányokat elérni.

A módszer, amit követek nem ketogén. Maglisztekből való tésztát adok neki. Persze nem sokat. Csinálok palacsintát. Köretnek sós palacsintát. Pudingot chia magból, kókusztejjel. És persze sok zöldséget. Azt hála istennek szereti. 2 csepp vigantolt adok neki naponta. Ha megbetegszik, akkor 6-8 cseppet is.

4 és fél hónap után jött az első vérvétel. Levettük a pajzsmirigymutatókat. Egynegyedére lecsökkentek az értékek. Hihetetlen javulás. Az anti tireoglobulin szint 110-ig jó. 1200-nál diagnosztizálták, és onnan nem volt megállás felfelé. 1500, 3700. Itt kezdődött a paleós korszak. Most 870 az érték.

Sajnos a családommal is harcolnom kell. Iszonyatosan aggódnak, nagyjából ellenem fordultak. Hiába hízott a gyerek, mert sokat nőtt is, az eredmények belül látványosak. Nem csodálom, hogy folyton harcolnak velem. Miért nem adok neki tejet, lisztes dolgokat, túrókrémet… Még szerencse, hogy a gyerekorvos támogat. Kiírja a vérvételeket is, ha éppen kell. Le is fogok ülni vele, mert a sok allergiás, hiperaktív gyereknél érdemes lenne váltani.

A saját praxisomban is alkalmazom a tanultakat. De azért nehéz. Az orvosi rendelőben kémiával dolgozunk. Vitamint nem írhatok fel. D-vitamint akkor, ha odaírom pecséttel egy külön papírra, hogy a beteg csontritkulásban szenved. De a betegekkel sem könnyű. Érdekes, hogy az idős korosztály nem érdeklődik a diéta iránt. Akkor sem, ha daganatos, vagy cukorbeteg. A középkorosztály odafigyel, de nem kitartó.  A fiatalok hajlandóak paleózni, és jó eredményeik vannak. Emésztési gondokkal, fekéllyel jönnek. Pajzsmirigyesek, akik nem akarnak gyógyszert szedni. Crohn-betegséggel küzdők.

Volt most egy esetem. Egy fiú, akinek négy éve fájt a hasa. Elkezdte a diétát. Visszajött egy hét után, hogy nem fáj a hasa. Csak valami köretet mondjak, mert nem elég neki, amit most eszik.

Úgy érzem jó úton járok. És sok a tapasztalatom. De ezekből még többre van szükségem!

Három órán keresztül beszélgettem Katival. Láttam már szklerózis multiplexeseket. Nem is egyet. Általában nem ilyenek. Sokan szkeptikusak. Ő tisztában van a helyzetével, és bizakodik. De nem mondja azt, hogy ő egészséges akart lenni, és az is lett. Semmi sikerpropaganda, konfetti dobálás. Lassan ránk esteledik. Pizsamában rohangálnak a gyerekei a nappaliban. Kisebbek, nagyobbak. Némelyik megszólít, kedvesek, nyitottak. Kati – miközben velem beszélget – néha akaratlanul is a gyerekeit követi a szemével. Feltesz nekik egy-egy futó kérdést. Különórákról, leckéről, a másnapi iskoláról, érettségiről szól a diskurzus.

Akkor kezdtem el reménykedni, amikor ősszel nem estem ágynak. Három év után újra elmentem a szülői értekezletre. Én vásároltam meg a tanszereket. Hatalmas élmény volt!

A vitaminok szedését hosszas kísérletezések után állítottam be. Figyeltem magam, ha kellett változtattam. 10000 nemzetközi egységgel kezdtem a D-vitamin szedését. Tudom, hogy ez nagyon messze van a hivatalos magyar ajánlásoktól. Ráadásul később emeltem, 20000 NE körül álltam meg. Ha nyáron sokat süt a nap, kicsit csökkentem. 15 ezerre. Ha sok kerül a szervezetembe, nem szívódik fel. Felesleges anyagokkal pedig nem terhelem magam. De nem is aggódom. Meséltek nekem egy történetet. Egy férfi ellopott egy nagyobb mennyiségű D-vitamint. De nem tudta mi az, azt hitte barna cukor. Annak is használta. Két és fél, három millió egységet evett naponta, de csak a vérszintje ment fel. Ebből arra következtettem, hogy figyelni kell, de rettegni nem. A D-vitamin nem az ellenségünk. Ha egészséges lennék, akkor is beszednék napi 5000 NE-t.

A másik nagyon fontos szedendő a K2 vitamin. Ha K2 vitaminnal veszem be a D-vitamint, a kalcium bekerül a csontokba. Ha a D-vitamin mellé K2 helyett kalciumot szedünk, akkor – úgy tudom – az érfalban rakódhat le. Nagyon figyelni kell! A K2 adagolására is nagyon ügyelek, mert kétféle van. A K2 mk4-ből 1500 mikrogrammot veszek be. Az mk7-ből elég 100, mivel sokkal hatásosabb.

Ezzel még nincs vége. Az eddigiekhez csatlakozik 1 gramm magnéziumcitrát . És marad a nagyon fontos Omega3, az én mumusom. A férjem lazacolajat iszik. Meghúzza az üveget. Na, ez nem megy… Viszont kapszulát sem szedek. Úgy tudom, hogy abban megavasodhat az olaj. Akkor pedig káros az egészségre. Tudom, hogy a kapszulák nagy részében rendben van az Omega3. De ezzel a gondolattal a fejemben nem tudom bevenni. Marad az Omega3-at tartalmazó halak sűrű fogyasztása. Én ezt választottam!

A paleolit életmódról azt gondolom, hogy mindenkinek a saját képére kell szabnia. A mi családunkban már mindenki paleózik, de mindenki másképpen. Én ebben hiszek. Az alapokat betartjuk, amennyire lehet. De ha a gyerekeim ennének egy tányér rizst, főzök nekik. Aztán kidobom a felét, de semmi baj. Megkívánták, annak oka lehet.

Sok nyers dolgot eszek, szimpatizálok a nyersevőkkel, bár én nem gyakorlom. Tavasszal kimegyek a kertbe, leszedem a tyúkhúrt, és megeszem salátának. A férjem az utcán is leszedi és megeszi, merthogy kellenek a talajbaktériumok. Nekem annyira nem kellenek, inkább megmosom.

Hogy most mi van velem? Tudom, hogy szklerózis multiplexes vagyok. Van alázat bennem a betegségemmel kapcsolatban. Nem becsülöm le. Most is előfordul, hogy félrenyelek. Hatkor kelek, este nyolcig működöm. Általában délután ledőlök. Ha érzem, hogy elfáradtam, azonnal pihenek. Ha ezt nem tudom megtenni, megérzem. Jön a fájdalom, a remegés. Volt olyan, hogy metróval elvittem a gyerekeket fogszabályzásra. Se arrafelé, se vissza nem tudtam leülni. Másnapra megfájdultak a kezeim. Figyelni kell. Ismerem a testem, azonnal reagálok a jelekre. Nem engedi kizsákmányolni magát. Ezért nem jó a gyógyszer. Elnyomja a jeleket, amelyekre reagálni kell. Tisztában vagyok azzal, hogy gyógyszerszedéssel két évig rendben lennék. Lehet, hogy tovább, nem tudom. A gyulladáscsökkentők elhitetnék velem, hogy minden ok. De közben szétmenne a májam. És nem lennék jobban. Csak azt hinném…

Évekig lappangtam komolyabb tünetek nélkül. Aztán jött három kegyetlen év. Iszonyú fájdalmakkal, néha felállni sem tudtam. 2011-ben fordult meg az életem. Pedig a SM-esek nem javulnak. Csak időről-időre lelassul a romlás. Most már uralom magam. És három jó évről már nem lehet azt mondani, hogy csak éppen kicsit jobban vagyok. Három év rengeteg idő. Nekem különösen.

Amikor az időd, az emberileg elérhető időd kérdőjeles, akkor minden perc fontossá válik. Nem akarok már téríteni, olyan vadidegeneknek elmondani a tapasztalataimat, akik vagy kezdenek vele valamit, vagy nem. Nem tudom, hogy két év múlva fogok-e sétálni a saját lábamon.

Minden nap úgy fekszem le, hogy kaptam egy napot. De nem tudom, hogy megkapom-e a holnapot. Gyűjtögetem a jót. Ha valahol füvet nyírnak, megállok, és kiélvezem a fű illatát. Jó a virágzó akácfa alatt. Lopom az utcai meggyfákról a gyümölcsöt. Minden apró pillanat fontos nekem. Akit már egyszer ölben hordoztak, az nagyon vágyik arra, hogy lehessenek tervei. El akarok menni Prágába, az Óvárosban szeretnék sétálni. Gondolkodom a jövőről. Már ez is csodálatos érzés. Visszakaptam a tervezgetés reményét. Nincs ennél fontosabb, élvezem az életem.

A szklerózis multiplex számomra a leggyűlöltebb betegség. Az életem egyik legfontosabb, végtelenül szeretett emberét támadta meg, és ölte meg, több mint húsz éves küzdelem után. Minden hír, amit a betegség felől hallok, felkavar. Ha azt hallom, gyógymódot találtak rá, nem is tudom, mit érzek. Talán valahol mélyen az is feltör bennem, hogy nem… ne találják meg! Visszaemlékszem a betegem szenvedéseire, és ha kiderül, hogy egy pirulával megoldható az egész… szörnyű érzés. De persze aztán valahogy leküzdöm az önzőséget magamban, és drukkolok minden betegnek, minden ezzel foglalkozó kutatónak, orvosnak.

A betegségről röviden annyit, hogy a központi idegrendszer fehérállományának gyulladásos betegsége, amelynek következtében károsodnak az idegsejtek. A betegség folyamatosan romlik, a gyulladásos gócok hol itt, hol ott károsítanak. Megbetegszik a szem, bizonytalanná válik a járás, az izmok merevednek, nyelési gondok, fájdalom és fájdalom. Nem folytatom, pedig tehetném. Nem halálos betegség, de öl. Lassan, biztosan.

Katinál járok. Nem vállalja sem a nevét, sem az arcát. Nyugodtan akar élni. Nem akar támadásokra válaszolni, nem akar senki megmentőjévé válni. Fogalma sincs arról, hogy amit csinál, az hosszú távon jó, vagy sem. Csak azt tudja, hogy most jól van! Három év kegyetlen szenvedés után újra jól van. Rászánta magát, hogy elbeszélgessen velem, de látom, hogy nincs meggyőződve a diskurzus valódi hasznáról.

10 éve vagyok SM-es. Amikor 2004-ben rosszul lettem és kórházba kerültem, azt hittem, hogy keringési problémáim vannak. De az orvosok rájöttek, hogy nem erről van szó. Neurológiára kerültem, rendbe hoztak. És hosszú ideig kezelhető volt a helyzet. Fáradékonyabb lettem, nem volt meg a régi energiám, de azért közel teljes életet éltem. Aztán megszületett a legkisebb gyerekem, és mikor egy éves lett olyan fájdalmak törtek rám, amit már nem lehetett mivel magyarázni. Előtte mindenre találtam okot… sok a gyerek… a felelősség… én is öregszem... De ezt az iszonyú fájdalmat ki kellett vizsgálni. Diagnosztizáltak, vérképet készítettek, majd jött az MR, és alátámasztotta a gyanút. Szklerózis multiplex. Volt orvos ismerős, gyorsan lett időpontom. A férjem már ölben vitt be a rendelőbe. Óriási csalódás ért.

Amit ma egy szklerózisos beteggel tesznek, az nem túl sok. De az is lehet, hogy az elvárásaimmal van a baj. A humán orvosi belgyógyászkönyv 40 ezer krónikus betegségről beszél, amelyekről nem tudják, mi okozza. Ijesztő szám! A diagnosztizálással az orvosok mintha megtették volna a magukét. Innentől már minden szklerózisos egyforma, ugyanazt kapja. A protokoll: felírják a gyógyszert, az mindenkinek jár. Kapok egy járókeretet. Az orvos biztatóan rám mosolyog, és mondja, mikor legközelebb jövök, megigényeljük a tolókocsit. Van egy szuper program is! Abba bekerülhetek, ha van rá pénzem, és még nem értem el egy bizonyos kort. 80 ezer havonta a szuper kezelés. De ott sincsenek garanciák! Hallottam olyan SM-esről, akire rosszul hatott a program, kórházba került. A gyógyszer megkönnyíti az életet, de ára van! Nem is kicsi. Komoly szteroidkúra! Szétveri a mellékvesét, a májat. Viszont csökken a fájdalom, az izomremegés. Úgy éreztem, ha ebbe belevágok, akkor az utamat is meghatározom. Mondtam az orvosnak, hogy ezt nem szeretném. Nem lassabban akarok meghalni. Látta a fájdalmam. És akkor mondott egy olyat, amit nem felejtek el: „Ahogy gondolja. Néhány hét múlva könyörögni fog a következő időpontért!” Tudtam, hogy ennek az orvosnak nincs másoddiplomája pszichológiából. De emberségből sincs!

Úgy mentem haza, hogy nem adom fel. Belebújtam az internetbe. És millió információt találtam. Fogalmam sem volt, hogy melyik hiteles, melyik tévedés, melyik egyszerű üzleti fogás. Elmentem az Ormos intézetbe. Alátámasztották a diagnózist. És javaslatokat tettek. Mindenki a szakterülete szerinti megoldást ajánlotta. Én azonban úgy éreztem, nincs időm a kísérletezésre. Hiszen valahol egy tolószék vár rám. Vagy rosszabb.

Elhatároztam, hogy nem kísérletezem, kitanulom én. Elmentem az ETI-be, ahol egy év alatt természetgyógyász lettem. Kétezer oldalt tanultam meg. A férjem is elvégezte az iskolát, hiszen úgyis be kellett engem vinnie az órákra – néha ölben –, és ott meg kellett várnia. Logikus, hogy velem tartott. De amíg tanultunk, addig is próbálkoztunk mindennel. Nagy fájdalmaim voltak, néha felállni sem tudtam. Tudom, hogy manapság divatos dolog Maria Trebent fitymálni, én sokat köszönhetek neki. A férjem remek kakukkfű fürdőket készített. 20 deka a fürdővízbe, belefeküdtem, és utána legalább el tudtam aludni. A talpmasszázs, a fitoterápia is sokat segített.

Egy idő után már nem volt problémám a halállal. A haldoklással volt bajom, a fájdalommal. A pohár kiesett a kezemből. Ősszel mélypontok, akár két-három hónapig. Aztán enyhülés. Tavasszal megint romlás. Nyáron stagnálás.

Hogy valahogy illusztráljam az állapotom... A csoporttársaim a záróvizsgák után nem igazán kerestek. Nem is értettem. Aztán valamelyikükkel találkoztam az utcán, és láthatóan csodálkozott. Azt mondta, úgy látták, nem sok jó jön már nekem.

Három éve érkezett az életünkbe a paleolit gondolat. Teljesen véletlenül. Két természetgyógyász beszélgetett az iskolában előttem. Az egyik azt mondta a másiknak: „volt egy pajzsmirigy problémás páciensem. Nagyon makacs a betegsége, de mióta paleózik, gyógyulásnak indult”. Én meg leírtam. Még a szót sem ismertem. Néhány nap múlva a férjem lement a könyvesboltba. Valamelyik gyereknek vásárolt valami éppen esedékes kötelező olvasmányt. És hozott egy paleós könyvet. Belevágtunk!

Több hónapba telt átállni. Először is kicseréltem a cukrot. A kristálycukrot és a tejet felpakoltam és átvittem egy ismerősömhöz. „Nem akarunk rosszat, de ha elhasználod, neked adjuk…” Aztán sót cseréltem. Megszüntettük a pékáruk vételét. Lassan elhagytam a burgonyát, a kukoricát, a hüvelyeseket. Ez nálam nem ment hirtelen. A gulyáslevest, a rakott krumplit zellerrel kezdtem készíteni. Tudom, hogy sokan ellenzik, de máig sok gyümölcsöt eszem. A eredmény néhány hét múlva jelentkezett. Mondjuk éppen jött a nyár, és olyankor amúgy is jön a javulás. Nem voltunk biztosak a hatásban, csak reménykedtünk. És ennyi nem is elég az eredményekhez.

Bocs drága olvasók, de holnap folytatom. Egy onkológussal fogok találkozni, és már nagyon várom. Remélem érdekes gondolatokat ad nekünk.

Ez arról jutott eszembe, hogy folyton éhen akarok halni… Ez a fogyókúra velejárója. Nálam mindenképpen.

De azért más is beugrik a mondat hallatán. Mondjuk az a javaslat, miszerint vasárnap legyenek zárva a boltok. Hogy ez a gondolat mennyire kiverte a biztosítékot az embereknél… Pedig amikor néhány éve valamelyik adventi vasárnapon Bécsbe mentem a párommal, hogy körülnézzünk a vásáron, pozitívan fogadtuk, hogy minden bolt zárva volt. Az emberek pihentek. Csak az adventi vásár árusai kínálták lelkesen a portékáikat.

Bevallom, nekem tetszik ez a gondolat. A vasárnap ne a vásárlás napja legyen. Persze akkor jönnek az ellenérvek. Ki fognak rúgni egy csomó embert a hipermarketláncok.

Újabb gondolatok támadtak az agyamra. Egyrészt az őrület, ami kitör annak a hírnek hallatán, hogy egy, vagy – ezt kimondani is ördögtől való – két napra bezárnak az üzletek. A zárás előtt egy nappal már mindenki éhen akar halni, és felvásárolja a boltok árukészletét. És az ünnepnapot követő első munkanapon is őrület tombol. A csökkenő készleteket kell ellentmondást nem tűrően azonnal pótolni. Tehát a vasárnap immár nem dolgozó emberekkel fel lehet tölteni a szombati és hétfői műszakokat. Nehogy valakit a pénztár előtti sorban ragadjon magával az éhhalál.

Másrészt az is eszembe jutott, hogy nekünk – volt szocialista országoknak – nincs egyetlen működő szakszervezetünk sem. Nincs, aki megvédje az embereket, és nincsenek olyan emberek, akik hinnének abban, hogy egy szakszervezet megvédheti őket. Azon már csak kacagtam, amikor valaki felvetette, szavaztassák meg a hipermarketek dolgozóit, akarnak-e vasárnap dolgozni? Persze, hogy nem akarnak! Ki a fene akar vasárnap dolgozni? És mit fognak mondani a kérdezőknek? Hogy nagyon is akarnak! Semmit sem akarnak ennél jobban! Mert szeretnék megtartani a munkahelyüket.

Nem politizálok tovább, mert nagyon fárasztó az agyamnak. És a testem már egyébként is elgyötört, hiszen elindult a felmérés, és elkezdődtek az edzések.

Heti kétszer, néha háromszor adják rám a szkafanderszerű edzőszettet, és jön Móni, az edzőlány, akinek specialitása a 40 feletti korosztály. Nem is mondtam meg neki, hogy nem vagyok már negyven, gondolom magától is lecsap reá ez a felismerés. Türelmes, nem gyilkolja szét az ízületeimet. Mégis úgy érzem minden edzés végére, hogy nekem is végem van. A legviccesebb a következő párbeszéd volt köztünk.

„Figyelj, most egy kicsit érzékeny a hasam! Figyelj erre oda kérlek!” „Persze. Mégis mit érzel? Milyen típusú a fájdalom?” „Hát, nem is tudom. Ha csak úgy megyek, nem fáj. De ha nevetek, vagy köhögök, vagy valamit gyorsan kell megcsinálnom, akkor érzem, hogy van hasam.” Móni elmosolyodik: „értem! Szerintem most vette észre a szervezeted, hogy a hasadon is van egy izom.” Basszusklarinét! Naná, hogy nem hagyom abba az edzéseket…

Az edzés előtt meg is mértek. Egyből kiderült, hogy a paleolit táplálkozás hatására 10 kilót fogytam. Nem egész egy hónap alatt tíz kiló… Ez igen! És akkor jött a feketeleves. Az izom-zsír arány a testemben alig változott. És a viszcerális zsír mennyisége sem csökkent! Magyarul… a paleolit táplálkozás nagyon jót tesz nekem. Sokat fogytam. Remek a közérzetem. De egyelőre az is igaz, hogy a leadott kilóknak csak egy részét képezte a zsír. Kevesebb lett bennem a folyadék, és izmot is vesztettem. Kíváncsi vagyok, hogy a paleolit táplálkozás, jól felépített sportolással ötvözve milyen eredményeket hoz majd!

Mindenesetre azért megmutatom nektek a hétvégi kedvenc ebédem! Ez itt egy filézett csirkecomb sütőben kisütve, fokhagymával és fűszerekkel.

Ez pedig a cékla köretnek. (Sokkal jobban nézett ki, csak elbénáztam a képet!) Piacon vásárolt mini céklákat ettem a csirkéhez. Egyszerűen brutális ízélmény. Ilyet kívánok mindenkinek! És várom Pannám az ajurvédás anyagaid! Biztosan nagyon meggyőzőek lesznek.

El sem tudom mondani, mennyire boldoggá tesz, hogy gourmet lettél! Örömödet leled az ételek minőségében és elkészítésében. Nem tudom, ez mennyire volt így korábban, de még az is lehet, hogy a paleo étkezés ezt felerősítette benned! Hurrá!

Kicsit irigyellek, hogy ilyen sokat tudsz kirándulni, ennyi érdekes dolog történik veled. Én mostanában olyan sokat dolgozom, hogy alig érem utol magam, ahogy ez a bejegyzéseim számán is látszik. Ezért mindenkitől elnézést kérek! Persze azt nem szeretném állítani, hogy velem nem történtek érdekes dolgok, úgyhogy merüljünk el közösen az elmúlt hét legjobb pillanataiban.

Először is megtudtam, hogy ha veszel 15 kg halat, abból csak 6 kg filé lesz. Ki gondolná, hogy ilyen nehéz a fejük? És ha azt mondom, filézett, az még nem filé. Hát, holtig tanul az ember. Már egy éve szervezünk londoni séfekkel vacsorákat a Globalista Konyha projekt keretében, és most egy nagyon nemzetközi hölgyet sikerült idecsábítanunk. Anna Hansen dán gyökerekkel bír, Kanadában született, Új Zélandon nőtt fel, és Londonban csinálja az éttermét (sőt, hamarosan kettőt). 5 fogásos menüje igazi fúziós csoda volt: edamame szójabab, articsóka, branzino hal, szarvascomb és fekete szezámmag krémes és medvecukros panna cotta. Ne is kezdd, hogy biztos rólam nevezték el. Inkább engem hívnak krémnek, jó?? Ezekből mit ehettél volna, Paleo Gábor?

Csodálatos három napot töltöttünk el Annával és főszakácsával, Robbal a belvárosi Terminal étteremben, utólag is nagyon köszönöm a sok segítséget, amit kaptunk.

A hétvégén a Marie Claire Fashion Days (Divatnapok) aranyozta be a napomat, legelsősorban azért, mert a 11 éves lányom úgy érezte ott magát, mintha bevittem volna a cukorkaboltba. Sminkesek, fodrászok, ruhák, modellek, mindenből a legjobb. Én a workshopokat vezettem, a kis hercegnőm pedig magába szívta a divatvilág minden életérzését. Várom a folytatást, de ott leszek, ha ezt választja majd.

És most jön a Páros Kintorna számára a lényeg. Némi egyeztetés és várakozás után végre eljutottam a szentélybe. Hamarosan jönnek a posztok, vagyis minden, ami ajurvéda!

Elgondolkodtam arról, miről szóljon a következő bejegyzésem. Hívjuk úgy, a paleolit hétköznapokról, a la GG. A hétköznapok hétvégén indultak, mert elmentünk a családdal, barátokkal kirándulni a Börzsönybe. Hú de jó kis hely az, te Panna! Fák, színek, igazi ősz a természetben.

Nekem persze gondot okozott az étkezés. És a vendéglátás jelenlegi morálja talán még jobban. Egy-két kiragadott eset, amikor nem kolbászt majszolva robogtam fel-alá az erdőben.

Bementünk egy étterembe, ahol svédasztalos módon lehetett enni. Az a bajom a svédasztalos helyekkel, hogy – tisztelet a kivételnek – az étel „majdnem” finom. Meg lehet enni, de hiányzik az élmény. Inkább mennyiséggel helyettesítik a minőséget.  Hiába volt háromféle leves, mert egyikben rengeteg tészta volt, a másikban hasonló mennyiségű zöldborsó, a harmadik meg tejszínesnek adódott el, tehát továbbléptem. A töltött húsokban zsemlés volt a töltelék, a brassóiban krumplik kacsintgattak, a tésztaételekről pedig nem is tennék említést. Maradt a pörkölt savanyú káposztával. Egész jó volt, nem panaszkodom.

Aztán odajött a pincér, és kérdezte mit iszunk. Egyik barátunk kérdezte milyen bort tud hozni, mire a tájékozott dolgozó már mondta is: pirosat és fehéret. Jó hírnek bizonyult, hogy az ételhez jár egy ital. Figyelem: víz, vagy kóla, vagy Fanta. Arccal az egészség felé! Egyikünk a hosszas lamentálás után újra rákérdezett, mire az udvarias pincér: „víz, kóla vagy Fanta, már elmondtam egyszer!” Akkor elgondolkodtam a világ folyásán.

Mint másnap, amikor már nagyon siettünk, mert indult az erdei kisvasút, és úgy döntöttünk, hogy gyorsan bedobunk egy levest meg egy palacsintát, az biztosan bele fog férni. Új hely, új remények! A felszolgáló hölgy végighallgatta a rendeléseket és jegyzetelt.  „Inni mit kérnek?” Adja le kérem a rendelést, mire visszajön, kitaláljuk! „Az nekem egy plusz kör lenne!” – mondta a hölgy minden indulat nélkül. Valamiért nem kértünk inni! De furcsa ez a dolog… Valami nagy baj van a vendéglátásban. Morált és udvariasságot tanítani ugyanis nehéz dolog.

És akkor jöjjön az ellenpélda! Itt a hely nevét is leírom, olyan büszke vagyok rájuk! Királyréten kirándultunk, és csodálatos volt. Csak elhagytuk a kocsikulcsot. Az ilyen fatális esetekről később nehéz eldönteni, jó, hogy megtörténtek, vagy nem. Ilyenkor derül ki ugyanis, hogy ki milyen ember, mennyire lehet rá számítani. A párom az összes gyerekkel elment a szállásunkra. A barátaink elindultak, hogy a ködben cirka 500 kilométert utazva hozzanak egy pótkulcsot. Én pedig ott maradtam a hegyen. Őriztem az autót. Ugyanis mire besötétedett csak a mi gépünk maradt a parkolóban. Ha valaki megtalálja a kulcsot, nem kellett volna sokáig kutatnia.

Öröm az ürömben, hogy az autónk a Királyrét vendéglő előtt parkolt. Bementem, és az ablakból pont ráláttam félig elveszett motoros társunkra. Na, ott speciel mindenki végtelenül kedves, és tudja a dolgát. Először is brutális cigánypecsenyét ettem zöldségkörettel. Nem is tudom, mikor ettem utoljára ilyen finomat. Nem is készítettem róla fotót, mert annyira kiborított, mikor megláttam, hogy egyből befaltam. A hely nyolckor zárt, de mivel az ottaniak éppen hétvégi összejövetelt tartottak, megengedték, hogy az étteremben várjam meg az éjféltájt megérkező barátainkat. A buli közben is odajöttek, beszélgettek, kártyázni hívtak, kellemesen telt az idő. Nagyon hálás vagyok! Ha Királyréten járok, nem fogom őket elkerülni!

Most pedig jöjjön egy kis élménybeszámoló. Természetesen a teljesség igénye nélkül, nem akarok betűözönnel untatni. Nagybörzsönyben laktunk egy régi malom mellett. A malom gazdája egy joviális úriember mindent elmondott cirka 16 perc alatt, de addig egészen biztosan nem vett levegőt. Úgyhogy az életét mentettük meg azzal, hogy elmenekültünk az információroham elől. Viszont megnéztünk egy román kori kis templomot.

Ennyire jól néz ki!

És ilyen az oltár! Puritán és mégis fenséges!

A homlokzaton azokat a tatárokat lehet látni, akik Nagybörzsöny felé jártak, ezért aztán jól fellógatták őket a vendégmarasztaló helyiek. A tatárok csúnyák. Ez van! Lehet, hogy ők győztek, és felégették az országot, de ettől nem lett kevésbé kutyafejük!

Ez az üres hely azt mutatja, hogy az egyik tatár időben kapcsolt, és meglépett. De azért az ő helyét is elkészítették. Ha visszajön, meglegyen a helye a homlokzaton és a bitón.

Ez a cica meg odajött a kertben! Azért van egy szeme!

Ez már az erdei kisvasút. Körülbelül egy órát megy Kisirtásra és Nagyirtásra, majd vissza ugyanennyit. Romantikus. Nem kicsit.

Ezt a zárt kocsit a nyitott kocsiból fényképeztük. Sötétedéskor a nyitott kocsi már elég cúgos. Visszafelé át is mentünk a zártba.

Ez már Pest, hét eleje a Rosenstein vendéglő. Csak elmentemben fényképeztem le, ezért a sötét jelleg.

Az étterem a Keletinél található, a közeg egyszerű. Finoman szólva. Viszont belül gyönyörű. Minden ízléses és vendégbarát. Ebből is látszik, hogy szinte mindegy, hol van a vendéglő. A lényeg az, mi történik, ha beléptél az ajtón.

Némelyik asztalon régi konyhai eszközök kiállítása zeneszerszámmal kísérve. Ez is a stílus része. A sok-sok részletből áll össze az élmény.

Ő pedig Rosenstein úr, a főnök, akinél első a vendég. És hála Istennek én vendég voltam. A Rosenstein tele van paleolit ételekkel. Még akkor is, ha ez az étteremnek nem célja. De ha sütnek, libazsírt használnak, és csak jóféle, minőségi húsokat tesznek a vendég elé.

Ez itt egy vadnyúlpástétom. Mesélném, hogy milyen, de inkább nem. Sajnos a kép színei nem adják vissza az ételt egészen, de ennyit tud a gépem, meg az esti fényviszonyok.

Ez egy libacombköltemény, ha már közeledik a Márton nap. A bőre ropog, a húsa omlós, kicsit sem száraz. A párolt káposzta pedig minőségi köretként viselkedik.

És itt van mellé egy kis birsalmakompót. Rosenstein úr külön megkérdezte, hogy cukrosat kérek, vagy natúrt. Szomorúan, de natúrt kértem. Jó választás – mosolyogta Rosenstein úr – bár a cukros finomabb. Hát nem tudom, milyen lehet a cukros, de betermeltem jóízűen. És meg is nyugodtam. Rájöttem arra, hogy egy paleolit ember is lehet gourmet.

Rendesen elhúzódott a nyár és a meleg idő, de most már látszólag visszavonhatatlanul itt az ősz, és az egyre hidegebb napok. Ilyenkor még hajlamosak vagyunk kicsit lengén kimenni az utcára, amiből aztán nagyon hamar összejön egy nátha, rosszabb esetben egy rondább megfázás, influenza. Az ajurvéda szerint ilyenkor van a legnagyobb szükségünk a melegre, a rendszerességre, a rutinra, a helyes táplálékra, a pihenésre, lazulásra. Vagyis a természet ritmusát kell követnünk. De hogyan?

Igyunk friss vagy őrölt fűszerekből készített teát. Legyen benne 2 rész gyömbér, 3 rész fahéj és egy csipet kardamom. Hagyjuk a fűszereket forró vízben ázni 10-15 percig. Ha a tea már csak langyos, adjunk hozzá egy kis mézet.

A homlok és arcüregek egészségét tengeri sós langyos vízzel biztosíthatjuk, ezt nevezem orrzuhanynak… Természetes fertőtlenítő a napi 5 perces arcgőz, néhány csepp eukaliptusz olajjal. Egy kis szezámolajjal kenjük be az orrlyukainkat, ezzel máris megvédtük a kiszáradástól.

Apropó, védelem. A fejünket és nyakunkat meg kell védenünk ilyenkor a hidegtől, tehát a sapka, sál kötelező. Nagyon fontos, hogy a lakás se legyen túl száraz. A párologtatóba cseppentsünk néhány csepp eukaliptusz vagy levendula olajat. Ha nincs párologtatónk, szárítsuk a ruhákat a szobában, vásároljunk sok szép zöld növényt, és a radiátorra is helyezzünk néhány vízzel teli cserépedényt.

Megfázáskor jobb, ha nem eszünk tejtermékeket, és vegyünk vissza a cukros, koffeinben gazdag, feldolgozott ételekből. Alkoholt se igyunk, inkább friss, egészséges ételeket fogyasszunk. A pihenés a legfontosabb, érdemes már este 10 órakor ágyba menni, hogy a szervezet ki tudja tisztítani magát, hiszen ilyenkor zajlanak a gyógyító folyamatok. A tökéletes emésztés érdekében szobahőmérsékletű, meleg vagy forró vizet igyunk egész nap. Erre legfőképp akkor érdemes emlékezni, amikor utazunk, mert az utazás erősen megterheli az emésztőrendszerünket.