HTML

Páros Kintorna

Ez egy egészségblog. Mi ketten - Balázsy Panna és Gellért Gábor - eldöntöttük, hogy rendbe rakjuk magunkat testileg-lelkileg. És megmutatjuk, hogy ez kortól és állapottól függetlenül lehetséges.

 

mozgás   étkezés   helyreállítás   hagyományos   alter   más

Paleolit hétköznapok némi őrülettel

2014.11.05. 11:22 :: GGazigazi

Elgondolkodtam arról, miről szóljon a következő bejegyzésem. Hívjuk úgy, a paleolit hétköznapokról, a la GG. A hétköznapok hétvégén indultak, mert elmentünk a családdal, barátokkal kirándulni a Börzsönybe. Hú de jó kis hely az, te Panna! Fák, színek, igazi ősz a természetben.

Nekem persze gondot okozott az étkezés. És a vendéglátás jelenlegi morálja talán még jobban. Egy-két kiragadott eset, amikor nem kolbászt majszolva robogtam fel-alá az erdőben.

Bementünk egy étterembe, ahol svédasztalos módon lehetett enni. Az a bajom a svédasztalos helyekkel, hogy – tisztelet a kivételnek – az étel „majdnem” finom. Meg lehet enni, de hiányzik az élmény. Inkább mennyiséggel helyettesítik a minőséget.  Hiába volt háromféle leves, mert egyikben rengeteg tészta volt, a másikban hasonló mennyiségű zöldborsó, a harmadik meg tejszínesnek adódott el, tehát továbbléptem. A töltött húsokban zsemlés volt a töltelék, a brassóiban krumplik kacsintgattak, a tésztaételekről pedig nem is tennék említést. Maradt a pörkölt savanyú káposztával. Egész jó volt, nem panaszkodom.

Aztán odajött a pincér, és kérdezte mit iszunk. Egyik barátunk kérdezte milyen bort tud hozni, mire a tájékozott dolgozó már mondta is: pirosat és fehéret. Jó hírnek bizonyult, hogy az ételhez jár egy ital. Figyelem: víz, vagy kóla, vagy Fanta. Arccal az egészség felé! Egyikünk a hosszas lamentálás után újra rákérdezett, mire az udvarias pincér: „víz, kóla vagy Fanta, már elmondtam egyszer!” Akkor elgondolkodtam a világ folyásán.

Mint másnap, amikor már nagyon siettünk, mert indult az erdei kisvasút, és úgy döntöttünk, hogy gyorsan bedobunk egy levest meg egy palacsintát, az biztosan bele fog férni. Új hely, új remények! A felszolgáló hölgy végighallgatta a rendeléseket és jegyzetelt.  „Inni mit kérnek?” Adja le kérem a rendelést, mire visszajön, kitaláljuk! „Az nekem egy plusz kör lenne!” – mondta a hölgy minden indulat nélkül. Valamiért nem kértünk inni! De furcsa ez a dolog… Valami nagy baj van a vendéglátásban. Morált és udvariasságot tanítani ugyanis nehéz dolog.

És akkor jöjjön az ellenpélda! Itt a hely nevét is leírom, olyan büszke vagyok rájuk! Királyréten kirándultunk, és csodálatos volt. Csak elhagytuk a kocsikulcsot. Az ilyen fatális esetekről később nehéz eldönteni, jó, hogy megtörténtek, vagy nem. Ilyenkor derül ki ugyanis, hogy ki milyen ember, mennyire lehet rá számítani. A párom az összes gyerekkel elment a szállásunkra. A barátaink elindultak, hogy a ködben cirka 500 kilométert utazva hozzanak egy pótkulcsot. Én pedig ott maradtam a hegyen. Őriztem az autót. Ugyanis mire besötétedett csak a mi gépünk maradt a parkolóban. Ha valaki megtalálja a kulcsot, nem kellett volna sokáig kutatnia.

Öröm az ürömben, hogy az autónk a Királyrét vendéglő előtt parkolt. Bementem, és az ablakból pont ráláttam félig elveszett motoros társunkra. Na, ott speciel mindenki végtelenül kedves, és tudja a dolgát. Először is brutális cigánypecsenyét ettem zöldségkörettel. Nem is tudom, mikor ettem utoljára ilyen finomat. Nem is készítettem róla fotót, mert annyira kiborított, mikor megláttam, hogy egyből befaltam. A hely nyolckor zárt, de mivel az ottaniak éppen hétvégi összejövetelt tartottak, megengedték, hogy az étteremben várjam meg az éjféltájt megérkező barátainkat. A buli közben is odajöttek, beszélgettek, kártyázni hívtak, kellemesen telt az idő. Nagyon hálás vagyok! Ha Királyréten járok, nem fogom őket elkerülni!

Most pedig jöjjön egy kis élménybeszámoló. Természetesen a teljesség igénye nélkül, nem akarok betűözönnel untatni. Nagybörzsönyben laktunk egy régi malom mellett. A malom gazdája egy joviális úriember mindent elmondott cirka 16 perc alatt, de addig egészen biztosan nem vett levegőt. Úgyhogy az életét mentettük meg azzal, hogy elmenekültünk az információroham elől. Viszont megnéztünk egy román kori kis templomot.

templom.jpg

Ennyire jól néz ki!

oltár.jpg

És ilyen az oltár! Puritán és mégis fenséges!

randatatar.jpg

A homlokzaton azokat a tatárokat lehet látni, akik Nagybörzsöny felé jártak, ezért aztán jól fellógatták őket a vendégmarasztaló helyiek. A tatárok csúnyák. Ez van! Lehet, hogy ők győztek, és felégették az országot, de ettől nem lett kevésbé kutyafejük!

tatarnelk.jpg

Ez az üres hely azt mutatja, hogy az egyik tatár időben kapcsolt, és meglépett. De azért az ő helyét is elkészítették. Ha visszajön, meglegyen a helye a homlokzaton és a bitón.

cica.jpg

Ez a cica meg odajött a kertben! Azért van egy szeme!

vonat.jpg

Ez már az erdei kisvasút. Körülbelül egy órát megy Kisirtásra és Nagyirtásra, majd vissza ugyanennyit. Romantikus. Nem kicsit.

kocsi.jpg

Ezt a zárt kocsit a nyitott kocsiból fényképeztük. Sötétedéskor a nyitott kocsi már elég cúgos. Visszafelé át is mentünk a zártba.

rosenvendeg.jpg

Ez már Pest, hét eleje a Rosenstein vendéglő. Csak elmentemben fényképeztem le, ezért a sötét jelleg.

étterem.jpg

Az étterem a Keletinél található, a közeg egyszerű. Finoman szólva. Viszont belül gyönyörű. Minden ízléses és vendégbarát. Ebből is látszik, hogy szinte mindegy, hol van a vendéglő. A lényeg az, mi történik, ha beléptél az ajtón.

asztalka.jpg

Némelyik asztalon régi konyhai eszközök kiállítása zeneszerszámmal kísérve. Ez is a stílus része. A sok-sok részletből áll össze az élmény.

rosen.jpg

Ő pedig Rosenstein úr, a főnök, akinél első a vendég. És hála Istennek én vendég voltam. A Rosenstein tele van paleolit ételekkel. Még akkor is, ha ez az étteremnek nem célja. De ha sütnek, libazsírt használnak, és csak jóféle, minőségi húsokat tesznek a vendég elé.

vadnyúl.jpg

Ez itt egy vadnyúlpástétom. Mesélném, hogy milyen, de inkább nem. Sajnos a kép színei nem adják vissza az ételt egészen, de ennyit tud a gépem, meg az esti fényviszonyok.

liba.jpg

Ez egy libacombköltemény, ha már közeledik a Márton nap. A bőre ropog, a húsa omlós, kicsit sem száraz. A párolt káposzta pedig minőségi köretként viselkedik.

birs.jpg

És itt van mellé egy kis birsalmakompót. Rosenstein úr külön megkérdezte, hogy cukrosat kérek, vagy natúrt. Szomorúan, de natúrt kértem. Jó választás – mosolyogta Rosenstein úr – bár a cukros finomabb. Hát nem tudom, milyen lehet a cukros, de betermeltem jóízűen. És meg is nyugodtam. Rájöttem arra, hogy egy paleolit ember is lehet gourmet.

 

Szólj hozzá!

Címkék: táplálkozás egészség fogyókúra hedonista életmódváltás paleolit paleolit étterem

A bejegyzés trackback címe:

https://paroskintorna.blog.hu/api/trackback/id/tr146866263

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása