Paleolit létem újabb szakaszába léptem. Belefogtam a rendszeres sportolásba. A sportolás formájáról és intenzitásáról – ha jól értékelem – viták folynak a paleolit világán belül. Az nem kérdés, hogy a természeti népek sokat sportolnak. Biztosan ők is játszanak, vagyis versengenek. Ki legyen a főnök, kié legyen a (festett) szőke nő. Láttam rengeteg indiános filmet, és abban is ez volt. Egyes számú bizonyíték. Aztán: meg kell fogni a zsákmányt. Az meg nyilván szalad. A természeti ember meg utána. Aztán ütni, dobni, szidni, ami éppen hatásosnak bizonyul. A nők is szaladnak, amikor gyűjtögetnek. Ki ér előbb a diófához… "Például azt a festett szőkét atlétikusan megdobtam, őt már lehagyom - mondja az elnyomott barna." És azt se felejtsük el, amikor a természeti ember a prédává válást próbálja elkerülni. Szalad a tigris, oroszlán, leopárd, ő meg előle cikkcakkban, és fel a fára.

A természeti ember nyilván nem járt edzésre. Nem loholt a futógépen, és nem síelt a svájci Alpokban. Nem indult Vasember versenyeken sem. Ez nekem jó hír, mert nem kell halálra fárasztanom magam. Viszont az egészséges vázizomzat elkerülhetetlen az egészséges élethez. Ez viszont rossz hír, mert lustálkodni jó dolog. Szóval induljon a sport. Az a tervem, hogy rendbe rázom magam, aztán visszamegyek jógázni. Fontos cél, hogy ne röhögjenek ki a teremben tartózkodó ötvenkilós nők, amikor látják, hogyan szenvedek.

Célom eléréséhez segítségemre sietett egy teszt, amin részt vehetek. (Ezt a blognak köszönhetem, nagyon örülök a lehetőségnek!) A 8 hetes programot az E-fit TM és a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karának együttműködése teszi talán mindenki számára érdekessé. Azt kívánja megvizsgálni, hogy ha az elektromos stimuláción alapuló edzést aktív gyakorlatokkal párosítják, milyen mértékben nő az izomerő, az állás- és járás stabilitás. És ami az egészben szimpatikus... a tesztalanyok nem fiatalok. Ezért kerülhettem én is a kiválasztottak közé. Arról szól, hogy egy lepusztult izomzatú, rendszeresen nem sportoló ötvenes mennyi idő alatt állhat talpra. Természetesen anélkül, hogy megsérüljön vagy begyulladjanak az izmai.

Elmentem a bevezető tesztre. Orsi fogadott. Gyógytornászhallgató, ebből a kutatásból írja a diplomamunkáját. Nem mosolyog. Pedig jó lenne. Kevésbé idegeskednék. Egy lány szalad éppen a futógépen. Ez rossz hír. Sebaj! Mondom neki, hogy asztmás vagyok, hátha megszán. Lehet, hogy megszánt, de nem mutatja. A gépek nagyon profik. Mutatom!

Ezt itt mindjárt a hátamra szerelik!

És lám!

Ezen a gépen kell szaladni. Azaz először 1 percig tempósan sétálni. Majd először 6-tal, aztán 10-zel futni egy percig. Szégyen, gyalázat, kissé elfáradtam.

Tudtam, hogy lúdtalpam van, de rossz feketén-fehéren látni! Vagyis zölden-kéken!

Mutatja, hogy terhelek futás közben.

Erről meg fogalmam sincs, hogy mit mutat! A fene gondolta, hogy ilyen tudományosan lehet az én mozgásommal foglalkozni. Kiderült, hogy féloldalas vagyok. Mindig a jobb oldalamra terhelek. Nem vagyok túlzottan stabil. Egy lábon nehezen álltam. Zavart is a dolog! Mostanában ritkásan álltam fél lábon, de azt gondoltam, hogy ez nem egy nagy ügy. Azért imbolyogtam. Futás közben is a jobb lábamat használom jobban. És az izomerőm sem irigylésre méltó. Ezek fognak megváltozni a következő nyolc hétben. Legalábbis remélem. Mindvégig dokumentálni fogom a dolgot. Sokat várok ettől az időszaktól!