Ha már előhoztad ezt a nyírfacukor kérdést, kicsit utánajártam. Tehát: minden nyírfacukor xilit, de nem minden xilit nyírfacukor. Mivel tudom, hogy ez olyan “Mátyáskirályos”, ezért kifejtem.
A xilit egyfajta cukoralkohol. Nyírfából is előállítható, sőt, nagyon jó ötlet ebből előállítani, mert a fa nagy mennyiségben tartalmaz xilánt, amely sok-sok egységnyi xilózból épül fel. A sok-sok xilózból összepakolt cukrot lebontják. Na akkor lesz xilán, ezt redukálják, és máris megkaptuk a xilitet. Pofonegyszerű!
A xilitet egyébként sok mindenből elő lehet állítani. Van a gyümölcsökben is egy kevés, de elsősorban kukoricaszárból, már kipréselt cukornád továbbfeldolgozásából, és persze néha nyírfából is redukálják lefelé.
Tehát: a nyírfacukor csak azért ragadt a xilitre, mert jobban hangzik, mint a kukoricaszárcukor, vagy a kiherélt cukornádcukor.
Viszont: állítólag attól függ, hogy mennyire drága, hogy az anyag mennyire tiszta. Merthogy lehet szennyezett is, és ez felerősíti a mellékhatásokat, amelyek a következők: gyomorfájdalmak, hasmenés, fitymálás, kóros pénztárcaürülés.
A hasmenés, gyomorfájdalmak akkor jöhetnek, amikor túl sokat eszünk belőle, vagy nem kellő tisztaságú az anyag, amit beküldtünk. Sokan hosszú távú káros mellékhatásokat is emlegetnek, erre azonban klinikai tapasztalás nincs.
A fitymálás a felhasználás nehézségének szól. Nem váltja ki feltétlenül a krisztálycukrot, mert az élesztő nem bontja, és a dobostorta tetejére is marhaság ezt karamellizálni.
A kóros pénztárcaürülést sem kell magyarázni. A xilit nem olcsó mulatság. Ha meg olcsó, az a baj. Hát körülbelül ez a lényeg. Vagy a lényegnek az alapja.
Folytathatod az értekezést a cukorról…
