Gyerekkoromban nem voltam nagy édességfaló, otthon alig volt csoki meg süti, általában csak a nagyszülőknél ettünk ilyesmit. Ráadásul majdnem mindig ugyanazt. Apai nagymamám nagyon jól csinálta a meggyes pitét és a bejglit, míg anyai nagyanyám a zserbót, az almás pitét és a női szeszélyt. Ha nagy ritkán megkínáltak csokival, egy pici kockával elvoltam egész nap.
A baj később kezdődött. Azt hiszem, először Amerikában ért utól az édességfalás. A cseresznyés pite. A banánhajó. A pekándiós pite. A key lime pite. Minden sokkal édesebb volt, mint Magyarországon. Ott ismertem meg a most már minden szupermarket pénztárában várakozó csokis rudakat, mint a Bounty, a Twix, a Mars és a többiek. A szemem is látja, meg a statisztikák is ezt ordítják: lassan olyan dagadtak leszünk, mint a nagyfenekű amerikaiak. Ugyanolyan keveset mozgunk, ülünk az autókban, esszük a sok vackot reggeltől estig, non-stop.
Amikor egyszer rávettem magam egy fogyókúrás módszerre, szigorúan megtiltották a banán, szőlő, sárgarépa de még a paradicsom fogyasztását is. Lényegében uborkán és fejes salátán tengődtem, de meg is lett az eredménye! Pont jött a nyár, és sikerült egészen prezentálhatóra fogyasztanom magamat, még fehér ruhát is fel mertem venni a habtestemre.
Ahogy öregszik az ember, valahogy ez az inzulin meg vércukor dolog inogni kezd. Elkezd felkúszni szépen lassan. Na, itt kell vigyázni és a lehető leghamarabb odafigyelni, és megelőzni a bajt. Ezt pedig valójában egy hatásos módon lehet, ha igazán egészségesen kezdünk táplálkozni. Tudom, tök jó lenne egy séf, aki csak nekünk főz és bevásárol. Esetleg ki is fizeti a kaját, mert azért nem olcsó dolog a sok primőr zöldség. Persze, cigit venni is drága, meg alkoholt is, szóval, azért meg lehet oldani. Ja, sajnos az alkoholban is sok a cukor, szóval az is megy a kukába.
Egy ideje azt érzem, a cukrot száműzni kell az életemből. Csak az ebéd utáni leküzdhetetlen cukor utáni vágyat kell legyűrni, a többi már simán megy. Csakhogy ott vannak a rejtett cukrok. Majdnem minden ételben van rejtett cukor, kivéve azt, amit mi saját magunk állítunk elő és tudjuk, mit tettünk bele. A cukrot különböző álnéveken rejtik el az ételekben italokban, ami nagyon trükkös, viszont egészen hatásos, mert vesszük, mint a ....cukrot.
Aztán ott vannak a jó cukrok. Legalábbis sokan azt képzeljük, hogy ha mézzel isszuk a teát, az egészségesebb. Ha barna színű cukrot veszünk, azzal jobbat teszünk a szervezetünkkel. Vagy ez is csak maláta, amit előszeretettel használnak a pékségek, ha teljes kiörlésű készítményeket akarnak ránk sózni? Piszok drága, tehát biztosan nagyszerű dolog a nyírfacukor. Tényleg van ennyi nyírfa? Vagy ez is egy átverés? Én személy szerint fázom a cukorpótló, mesterséges édesítőktől. Az olyan lehet, mint a jilk paszta, ami felpuffasztja a piskótatésztát a cukrászdákban. Tisztelet a kivételnek.
Hamarosan folytatom, de ha van hozzáfűznivalód, ne kíméld magad...
