A Páros Kintorna ezennel visszatér rendes nyári szabadságáról, és folytatja bejegyzéseit. Mielőtt azonban még holnap Panna első sorai olvashatóvá válnának, elmesélem, hogy mi az a mofetta. Lehet, hogy ti, nyájas olvasók, tudjátok, nekem még a szó sem mondott semmit. Nemhogy a mögötte lévő büdös, de megdöbbentően hatásos belbecs.
Erdélyben jártam a szeretteimmel. Barátunk fogadott, és vele töltöttünk egy elképesztő hetet, Lázárfalván, 20 kilométerre Csíkszeredától. Kezdjük az alapcsodával. Az ember megérkezik, és elkezd kisimulni a homloka. Komolyan! Érezhető, ahogy simul. Eltűnik a görcs, és kitisztul az agy. Kiülsz a verandára, jobbra hatalmas zöld hegyek és völgyek, balra még harsogóbb zöld hegyek és völgyek. Elgondolkozol azon, hogy egyáltalán elindulj-e valahová. Hiszen ott vagy, ahol lenned kell!
Ezt láttam a tornácról, ha jobbra néztem!
A gyerek megjelenik az ajtóban, a kezében három lej, elindul a szomszédba tejért. Az ott lakó néni már várja, aki a fiam kedvéért „Virágnak” nevezte el a sűrű, zsíros tejet adó bocit. Elbeszélget Virággal és lakótársaival, a kecskével, a birkákkal, a nyuszikkal. A néni döbbenten meséli, hogy tavaly volt Lázárfalván egy magyar színésznő. Átjött hozzá, és mondta, hogy neki szüksége lenne egy liter 0,1 százalékos tejre. „Érti ezt maga? Mi csak néztünk, még a szomszédokat is megkérdeztem. De miféle tej az, amiben nincsen zsír? És ki akar olyat inni?”
Ezt meg akkor láttam a tornácról, ha balra néztem!
Lázárfalva maga a nyugalom szigete! Az ember gyalogol a csodálatos házak között öt percig, és máris a Nyírfürdőnél találja magát. Először a mofettába ütközöm bele, majd jön a bórvizes strand, az iszapfürdő, és a borvizes forrás. A mofetta hivatalos vulkáni utótevékenységhez kötődő, főleg szén-dioxidból álló gázfeltörés. Olasz szó, amely a latin mephitis szóból (bűzös kipárolgás) származik. A helyiek egyszerűen fordítják a mofetta szót. Azt kérdezik: „jössz a büdös gödörbe?” És persze jövök. A mofetta ugyanis izgalmas, közösségi hely. Mellettem két idős erdélyi úr, akik kitanítanak. Az emberfia fog egy öngyújtót, meggyújtja, és fejmagasságból elindítja a lábunk irányába. Amikor az öngyújtó elalszik, onnantól már olyan koncentrációban támad a gáz, ami rosszullétet, majd rossz véget okoz. Tehát vigyázni kell. Az ember ücsörög a mofettában, eszmét cserél, közben alulról elkezd melegedni a test. Először a nemi szervek, aztán a lábak. Csodálatos és furcsa érzés. És jobb lesz a közérzet. Azt mondják a mozgásszervezi bajokat profin orvosolja a mofetta. Akkor jön a következő varázslat. Befogom az orromat, vékonyajkúra szorítom a számat, becsukom a szemeim. Lehajolok a komolyan koncentrált gázfelhőbe. Aztán pillogok néhányat. Csípi a szemet, mint a rossznyavalya. És közben tisztítja a könnycsatornákat. Tuti, mert nagyon könnyezem. Nehéz kijönni a mofettából.
Na Pannám, ilyenben még biztosan nem voltál...
