Páros Kintorna

Ma eldöntöttem, a csalódások elkerülése végett NEM leszek paleo. Vicces, hogy amikor legutóbb találkoztunk, és haladtam a közösen megbeszélt pont felé a MOM Parkban, ahonnan remekül elkéstél, balra fordítom a fejem, és mi az első sajtótermék, ami szemembe ötlik az újságosnál? A Paleolit nevű kiadvány, amit eddig soha, de soha nem szúrtam ki. Persze nem kaja, hanem valami ősállat nézett vissza rám, el is rántottam a fejem.

Eddigi leírásaid mind egytől egyig élveztem, de azért a szélmalomharc néha eszembe jut, amikor ellátogatsz a város legkülönbözőbb pontjain fellelhető alter helyekre. Fogalmam sincs, a tegnapi ebédünk paleo-e vagy sem, de azért elmondom, mert irtó finom volt. Csináltam fahéjas paradicsomlevest, és hogy maradjunk a retro vonalon, mellé főztem betűtésztát.

Kiraktam a veréblajost belőle, hátha érzed a törődést. Aztán egy hirtelen indíttatásból kifolyólag előkaptam a piros curry pasztámat, és egy nagy lábosba dobáltam hagymával, fokhagymával, gyömbérrel, sütőtökkel, bébi spenóttal, ceruzababbal és paradicsommal együtt. A végén kapott egy csomó petrezselymet is. Színes és szép is lett egyszerre. Ezt vajon ehetnél?

Este viszont elmentem egy fogadásra, ahol Bereznay Tamás séf isteni csirkés-rákos-kókusztejes curryt készített sok korianderrel, és rizs is volt hozzá. Vetekedett az enyémmel. :)

Ma megújult erővel kipattantam az ágyból és nekiálltam jógázni. Sajnos a jóga ebben a korban akkor működik igazán, ha rendszeresen csinálod, és ez most ügyes-bajos dolgaim miatt kimaradt. Nyújtózkodtam, fájt, lehajoltam, recsegett, ropogott, de olyan szépen sütött a nap, hogy meg kellett csinálnom a napüdvözlet gyakorlatsort. Aztán jött még néhány állat: gólyaállás, gólyaállás terpeszben, lefelé néző kutyapóz, kobrapóz, sáskaállás, tevepóz és nyúlpóz. A végére hagytam a hullapózt, mikor máskorra.

Tudom, hogy szereted az állatokat, próbáld ki, mert jót tesz a hátadnak, a légzésednek és egyáltalán sokkal jobban fogod érezni magad!

Panna, én rájöttem, hogy az ajurvéda szellemi atyjainak rengeteg lehetett a szabadideje. Senki sem bosszantotta őket állandó óraátállítással, meg mindenféle munkahelyekkel. Felébredtek, nem volt sötét, (mint most) és nyugodtan früstökölhettek valami hozzájuk illőt. Aztán három óránként újra és újra. Biztosan állandóan otthon ültek, vagy sokat ettek utcán. Lehet, hogy ők találták fel a szendvicset. Mindenesetre érdeklődve várom a folytatást.

Én tovább folytattam azon helyek felkutatását, ahol kielégíthetem hedonista lelkem. Elkutyagoltam Óbudára, hogy ártalmatlan finomságokat ehessek. Néha szoktam azon gondolkodni, hogy a paleolit étrend alkotói között rengeteg édesszájú lehetett. A paleo boltokban ugyanis mindig remek sütiket lehet vásárolni, rendes ételeket ritkábban.

Így néz ki az „Ártalmatlan Finomságok”. Azt mondogatja, „gyere már be!” nem? Bementem.

Lefényképeztem a pultot. Elmondtam a pult mögött álló hölgynek, miért jöttem. Mondta, hogy itt a tulajdonos, szól neki, ő az autentikus forrás. Kiszaladt az ajtón, közben azt kántáltam magamnak… „Nem veszel somlói desszertet, mert nem lesz olyan, és csalódni fogsz. Megértetted!” Milyen érdekes, hogy az ember simán elfelejti a régi iskolatársai nevét, de a somlói íze csak nem akar kitörlődni az agyból. Biztos az is valami umamiféle. Ezt a pár mondatot tekintsd közjátéknak, nem akarom, hogy azt gondold, csak csapongok összevissza.

Jött G. Szabó Klára, és tényleg többet tudott mondani. Nagyon érdekes nő! Vendéglátóipari üzemgazdász és cukrász végzettsége van. Az év felét Triesztben tölti, a másik felét itt. A paleót a gyerekei miatt kezdte el, akik egészségügyi problémákkal küzdöttek. A paleo elbánt ezekkel, így ő is gyorsan a hívévé vált. Azóta nincs migrénje. Azért azt elképzelheted, milyen Olaszországban paleolit életmódot folytatni. Nem ismerik. És kevés rá az esély, hogy divatba jön. Főleg ha a spagettire, a raviolira, vagy a pizzára gondolunk.

Egyből hozott nekem egy sütit, pontosan így néz ki. Ez a béta verzió, ilyet még csak kevesen ehettek. Úgy is hívta Klára, Nevenincs. Kért tőlem tippet. Szerintem külsőre olyan, mint egy Rigójancsi. De biztos az egy levédett név! Akkor legyen Veréblajos!

A tésztájában kókusztejszín, kakaópor és zselatin található, a krémben tojás, kakaó, erithrit, mandula és rezisztens tápiókakeményítő. Ez az utolsó elég durva nevű, de nagyon egészséges. Na jó, kis közjáték. Ez most nem csapongás! Azt jelenti, hogy a nagy része áthalad a vékonybélen (mire felnéz a kis vékony belével, már illaberek), nem szívódik fel, nem emeli a vércukorszintet, hanem a vastagbélbe vándorol, ahol táptalajt biztosít a hasznos bélflóra számára. Azért így már más a leányzó fekvése, ugye!

A tetején xilites csokiöntet. Egyből megkérdeztem, hogyhogy xilit, annak mostanában rossz a híre. Sokat kell tőle szaladni. Ágnes elmagyarázta. Valóban az erithrit az igazi, de csokiöntetnek nem, mert ropog. Azt sokan nem szeretik. A sütit megkóstoltam… mint mondjak: isteni! Veréblajost akarok enni, ha édességvágy költözik a lelkembe!

Persze a végén csak rádumáltam magam, és vettem egy paleo túrógombócot. Klára súgott nekem, hogy vigyek hozzá kokhurtot, mert kell rá öntet. Bár a lekvár is megteszi!

Vettem. És szerinted csalódtam? Persze, hogy csalódtam. Eldöntöttem, hogy nem keresem többé a régi ízeket. Inkább betolok egy Veréblajost. Az már az enyém! Felhívom a hagyományos cukrászok figyelmét, ne merjék másolni, mert csalódni fogok.

Utazásommal kicsit elkalandoztam a mostanában megszokott témámtól, ami az ajurvéda. Időnként persze fontos, hogy kilépjünk a megszokott életünkből, mert a helyváltozás és a sok új élmény nagyon jó hatással lehet ránk. Megújulunk picit, másképp látunk bizonyos dolgokat, feltöltődünk energiával. Meggyőződésem, hogy bármilyen olyan program, ami a kedvünkre való és akármilyen rövid, segít abban, hogy jobban érezzük magunkat és egyensúlyba kerüljünk. Nem szabad megvonni magunktól azt, amit szeretünk, vagy amire vágyunk, ez ugyanolyan fontos, mint a kötelesség és a napi rutin.

Milyen jó lenne, ha az étkezést is sikerülne beállítanunk egy szépen olajozott rutin keretei közé. Szerintem a paleo táplálkozásod is sikeres lenne, és ha végre összeraknám, mire is lenne szükségem a testtípusom alapján, és aszerint élnék és ennék és innék, nagy áttörést érnénk el.

Az ajurvéda szerint ébredés után egy órával kellene reggeliznünk (nem hangzik nagyon reálisnak sajnos), és utána három óránként, egészen addig, míg lemegy a nap. Ez nyáron kicsit extra, mert akkor kilencig is lehet kajálni, de télen már ötkor be kell fejeznünk a zabálást.

Most egyelőre csak ősz van, vagy vénasszonyok nyara, vagy ki tudja, de ilyenkor mindenkinek olyat kéne ennie, ami a Vata típusú embernek (azaz nekem) pont jó. Ilyenek a lédús, meleg ételek, a testmozgás, amitől felmelegszünk és persze a finom, meleg fürdők.

Abban is hiszek, hogy a szervezetünk sokszor okosan jelez, mert pontosan tudja, mi lenne nekünk a jó. Ilyenkor nem érdemes szembemenni vele, hallgatni kell a belső hangunkra és megtenni, amire kér. Utána sokkal jobban érezzük magunkat. Olyan triviális dolgokra gondolok, mint: ha fáradt vagy, pihenj, ha szomjas vagy, igyál, ha lazulásra vágysz, sétálj, nyújtózz vagy feküdj bele a kádba.

De legfőképp, hagyd már abba a számítógép bámulását!

Hétvégén piacra mentem. Balaton felvidék, Káptalantóti. Ez egy önszerveződés. Azaz nem teljesen. Egy nagyon határozott és jól kommunikáló, de „őrült” asszony szervezi, Harmathy Ildikó. A szabályok és szabályozók betartása nem az erőssége, ezért folyamatos harcban van a hatóságokkal. Akik nehéz helyzetbe kerültek, mert látják, hogy a piac jó, és egyben van, viszont a szabályokat is figyelembe kéne venni. Lesznek még itt bajok.

Harmathy Ildikó csak őstermelőket próbál beengedni. Néha átverik, de azért nagyjából megy a dolog. Ez lenne a felépítmény. Most már csak jól kell a piacot használni.

A piacnak ugyanis lelke van. Akkor kezded el szeretni, amikor közelebb jutsz a bendőjéhez. Egyetlen piac sem védhető meg a gagyitól, a hozzá nem értő termelőktől, árusoktól. Szűrni lehet, meg kell is, de mindig bejut néhány kakukktojás. És vannak félkakukkok is. „Jó, jó a portéka, de azért ettem már jobbat”. Külsőre szép angolszalonnák és tarják néha annyira túlsózottak, hogy megközelítik az ehetetlen kategóriáját. Fontos, hogy megtaláld a számodra meghatározó árusokat, pontokat. Én meg is találtam a sajátjaimat.

A kecskesajt istennője Pettenkoffer Viktória. Miután kissé későn érkeztem, vagyis háromnegyed tízkor – bár szerintem ez vasárnap reggel elég korai időpont –, már nem kaptam natúr kecskesajtot, csak snidlingeset, meg natúr krémsajtot. Mit mondjak… zseniális. Már alig van, pedig egész hétre vettem.

Aztán jön a juhsajtosom, Ódor úr. Érte egészen konkrétan vagyok oda. A juhtúrójánál sosem ettem jobbat.

És a kerek juhsajtból is kerekíttetek magamnak egy szép szeletet. Mindig kóstoltat, és mindig mesél. Most például arról faggattam, hogy hol vegyek húsárut. „Menjen az Istvándyhoz!” Azt hittem viccel. Az Istvándy egy príma borászat, ha ott vagyok a piacon, mindig iszom egy hosszúlépést náluk.

Erre kiderült, hogy tartanak mangalicákat, meg szürkemarhákat, és árusítanak a piac túloldalán. Sipirc! Hát emberek, olyan tokaszalonnát vettem, hogy azóta is könnybe lábad a szemem, amikor előveszem, hogy vágjak néhány szeletet a tojásrántottám alá. Na és a mangalicakolbász. Príma.

A piac közepén árusítják az Északi part című szép kiállítású magazint. Az ő pultjuknál ajánlották a szarvaskolbászos embert, aki őstulok szalámit is kóstoltatott velem.

Hogy az mennyire jó! Vettem is belőle. Na itt kicsit hibáztam. Persze mindenhol megkérdezem, tesznek-e az árujukba tartósítószert, vagy adalékanyagokat! Nem… megnyugszom. Erre most elolvasom az őstulokszalámi összetevőit: egy megszámozott őstulok húsa, szalonna, só, paprika, fokhagyma, bors, kömény, porcukor… A fene! Minek bele porcukor?

Az a kérdés, hogy ha előbb nézem meg az összetevőket, megveszem-e a szalámit vagy nem… Szerintem nem. És legközelebb veszek belőle? Nagyon félek, hogy igen. Nagyon finom az őstulok szalámi. Ilyenkor azt szoktam mondogatni… mennyi porcukor lehet benne… egy kiskanállal? Egy mázsában… Kit érdekel!

Aztán jön a többi klassz, de már visszafogom magam. Mindenféle sütik, kenyérfélék, rétesek. Csodás fabútorok, régi használati tárgyak. Van egy-két nagyon kreatív ékszerész, körülöttem megbolydul az asszonyszemély, mire felfigyelek a bajra, már beleszeretett egy karkötőbe. Még jól is áll rajta! Hát ez Káptalantóti, a Liliomkert.

És még valami! Tudom, hogy a kecske- meg a juhsajt egy paleolit életmódot élő számára skandallum. Viszont mindkettő nagyon finom. Megkívántam, és úgy döntöttem néhány perc bűnöző életmód most belefér az életembe. Sajnos nem lettem tőle rosszul, sőt! A nem paleolitoknak viszont remélem sokat segítettem. Ezek a termelők tudják a dolgukat.

Hamarosan írni fogok arról, hogy egy életmódváltásba vagy egyszerű fogyókúrába belefér a "bűnözés" vagy sem. 

Örülök, hogy voltál színházban, és foglalkoztál lelked egészségével. Én is imádok színházba járni, főleg, ha magával ragadó az élmény. Most azonban nem színházba mentem, hanem Londonba. Előre jelzem, ez nem egy olyan írás akar lenni, hogy mindenki költözzön Londonba, bár nagyjából úgyis ez a helyzet. Korábbi látogatásaim alkalmával nem tapasztaltam, hogy ennyi kelet-európai lenne arrafelé, most viszont nem tudtam olyan boltba, kávézóba, menzára vagy turista látványosság közelébe menni, hogy ne ütköztem volna magyarokba, akik ott dolgoznak.

De nem ez az oka annak, hogy erről írok. A lélek simogatása sokkal inkább. Mindig elcsodálkozom, milyen egyszerű, EMBERI dolgok teszik széppé az utazást. Egy kedves szó, egy figyelmes segítség, egy kis gondolkodás. És bár Londonban is történt néhány emberi mulasztás, de ezeket egy pillanat alatt helyre tették, és mindenki mosolyoghatott tovább. Nem állt görcsbe a gyomrom. Senki nem kiabált. Viszont csodák csodája, mosolyogtak. –Legyen csodás a napod! – mondta a jegyellenőr. –Miben segíthetek? Gondja van? Engedje meg, hogy segítsek.

Látod, nekem igazán nem kell sok. Én ezektől az apró dolgoktól teljesen elolvadtam. És képzeld, Londonban van egy szabály, hogy bárhová (!) bemehetsz pisilni, ha szükséges. Tegyük a kezünket a szívünkre, hányszor vagyunk komoly stresszben, ha a városban mászkálunk és éppen nincs kedvünk befizetni egy kávéra, hogy a mellékhelységet is használhassuk? Bekéredzkedni nem szeretek sehová, de néha rákényszerülök.

Ha valaki nem viselkedett rendesen a buszon, a sofőr udvariasan leállította a buszt, felment az emeletre és megkérte a két vicces srácot, hogy üljenek le, mert addig sajnos nem tudunk továbbmenni. Senki nem hisztizett, hanem megköszönte, és megértette, miért vannak úgy a dolgok, ahogy. Simán, zökkenőmentesen és logikusan zajlott az élet. Sorban álltunk a Tower-nél, piszok drága a jegy, és negyedóra a várakozás. Közben kiírnak minden apróságot, ami fontos lehet és érdekelheti a látogatót.

Aztán Ferihegyen már senki nem állt rendesen sorba, ezrek vártak taxikra és mindenki morgott. Mosoly sehol, csak a megfáradt külföldiek, akik vártak és vártak a sorukra, miközben a sofőr ezt kiabálta: Honvéd utca! Honvéd utca!

Végül Fittipaldival a volánnál, némi halálfélelemmel és gyomorgörccsel vegyítve, hazahajtottunk az éjszakában.

Szerintem csináljuk úgy, hogy mindenki megnyugodjon. Olyan léleksimogatósan.

Tegnap úgy döntöttem, hogy ezúttal a lelkem egészségével foglalkozom, és elmentem színházba. Veszprém, Petőfi színház, a Chicago bemutatója. Be is számolok most nektek az érzéseimről. Amiket ide írok, nem kritikák. Ha valami nem tetszett, megtartom magamnak. Bár tudom, hogy a düh kiírása is gyógyító erejű, de inkább a gyors felejtést választom. Sokkal egyszerűbb, és nem bántó, mint egy összecsapott, szubjektív vélemény.

Most szívesen írok. Jól éreztem magam. Veszprém gyönyörű, a színház szépséges, a környezete is mesés.  Amire rájöttem… A Chicago színházba való. Az a fajta sodrás, amit tegnap átéltem, filmvásznon elképzelhetetlen. Nem is értettem, miért rajong a világ ezért a darabért, amikor a filmet megnéztem. Jó volt, jó volt, csak valami hiányzott.

Ez a valami színpadon megérkezik. Vegyük sorjában! Kell az élő zene! A sokféle fúvós hangszer, a dübörgő dob. Kell az élő ének. A táncosok. A csillogás. És a darabnak az a fajta aktualitása, ami a filmben valahogy jobban elsikkad. Ebben az előadásban minden klappol. Kovács Gergely Csanád koreográfiái dinamikusak és látványosak. Ha valakinek nem ugrana be, háromszoros showtánc világbajnok, Európa-bajnok, Világkupa győztes, ő nyerte a Megatáncot. Balettművészi és koreográfusi diplomával rendelkezik. A színészek valamennyien magas fokon teljesítenek. Nincs gyenge alakítás. Trokán Anna lubickol Velma szerepében. Mintha a hangjára írták volna a dalokat, és úgy táncol, mint egy ördögfióka. Miller Zoltánnak még az Emberek zenekarban nyújtott teljesítményét is megbocsátottam, pedig ezért sokat kellett mutatnia az ügyvéd szerepében. Tóth Loon a konferanszié karakterfricskáival mindig úgy vezette tovább a cselekményt, hogy közben megnevettette a nagyérdeműt. Haumann Máté pedig rettenetesen hasonlít Conchita Wurstra. Talán kicsit jobban énekel.

Halas Adelaida bután agresszív celeb Roxie Hart, Csarnóy Zsuzsa pedig hideg, okos és számító Morton mama. És ne felejtsük el Mr. Celofánt. Pedig az a dolga, hogy elfelejtsük. És féltettem is Máté P. Gábort a szereptől, hiszen a filmben felejthetetlenül parádézott John C. Reilly. De feleslegesen aggódtam. Nagyszerű celofánembert kaptunk.

Az előadás minden pillanatán meglátszik a rendező, Eperjes Károly munkája. Szakmai elkötelezettség és szenvedély. Ezek működtetik a Chicago veszprémi előadását. Eperjes remekül vezeti színészeit, mindenkitől a maximumot várja és ki is hozza belőlük. Hibájának talán csak az róható fel, hogy talán nem bízik eléggé közönségében. Ezért elhelyezett egy-két olyan ráutaló filmrészletet, amelyek nélkül is pontosan lekövethető és érthető a darab. Izgalmas díszletek, korhű jelmezek. Ha össze akarom foglalni, akkor juhéj! Színházba menni nagyszerű dolog, mindenkinek ajánlom.

Időnként minden család idő és feladat beosztásában fennakadásokat idéz elő egy rosszul időzített betegség. Most valami rémes vírus terjeng az iskolában, ahová a gyerekeink járnak. Nagyobbik lányunk osztályából ma 14 gyerek hiányzott, egyesek atípusos tüdőgyulladástól szenvednek. Ő is beteg, de reményeink szerint a dolog nem ennyire komoly, holnapra mindenesetre kiderül az orvosnál. A kicsi még jól van. A férjem viszont már kevésbé. Én pedig ma gyógyszernek minősülő húsleves készítés közben felfedeztem, hogy egyfolytában tüsszögök, és kapar a torkom.

Ha kihagyom belőle a krumplit, szerintem egészen paleo lenne ez a húsleves. Nagyon finom lett. Mondanám, hogy gyere át, egyél nagykanállal, olyan, mint az aszpirin, mindent meggyógyít. De lehet, hogy egyszersmind elkapnád a kórságot is, azt pedig egy felelős apa nem teheti meg. Ha beteg lennél, adnék még mézes gyömbérteát. Az csíp rendesen, de remélem, a bacikat is elűzi a torkunkból.

Mivel tűz is van benned, ugye, kapnál még egy bitang erős cseresznyepaprikát is a levesbe, és jó meleg lenne minden folyadék, de nem forró. Ez egy fontos tétel. Ne legyen semmi túl hideg illetve túl meleg. Langyosan szép az élet…

Érzem, hogy ez a kis szösszenet rövidebb a kelleténél, de hív a kötelesség. Lerakom a lányokat aludni, én pedig öblögetek egy jót a gyömbérteával. Jobbulást minden osztálytársnak!!!

Drága Panna! Kérlek írd meg, hogy milyen Kapha és Pitta vagyok. Csak valahogy úgy tálald az infókat, hogy nem menjen ripityára az önbizalmam.

De addig is folytatom beszámolómat Budapest paleolit helyeiről. Ezúttal a Wekerle telepen jártam, az Éléskamra étteremben. Ide már az út is izgalmas. Sőt, igazi kalandtúra. Úgy indult, hogy elmentem a Blaha Lujza térre.

Az ember leszáll a buszról, és azonnal harci helyzetbe kerül. Az egyik sarkon bevásárlóközpont, a másikon rád omlik a ház. A zebrán át hirtelen veszélyes helyzet áll elő. Három gyerek verekszik össze – talán csak viccből – az egyik feje mellett hajszállal húz el a hatos villamos. Asszonyok sikítanak, mindenki megússza. Snitt. Beállok a 99-es busz megállójába. Sokan vagyunk. Egy roma asszony hajlítja szét a buszra várakozókat. Kis kocsit húz maga után. Rajta alig használt, furcsa izék. A mellettem álló lány lába a kerék alá kerül. De sebaj, a nő egy lódítással áthúzza a tűsarkúján a kocsit. Meg kell oldani a helyzeteket! Aztán kapcsol, hogy akár várhatott volna egy pillanatot, amíg a lány arrébb lép. Ezért visszanéz, és szól: „bocs”. Szép, emberi pillanat.

A busz megérkezik, matuzsálem, ahogy a hely megkívánja. A piros lámpáknál leáll a motor, újra kell indítani. A fék csak taposásra működik. Ennek kapcsán összebarátkozom egy középkorú tréningruhás úrral, aki bemutatkozásként az ölembe pattan. Elnézést kér, pedig igazából nem tehet róla. A sofőrnek meg hihetetlen combizma lehet, annyit ugrál a fékbe.

Hihetetlen helyeken megy ez a járat. Átmentünk például a Hízlaló téren, ahol van egy kifőzde. Biztosan be fogok nézni, mert egy magyar ősanya főz az oldalán. Kondérban rotyog, tuti paleolit. Aztán a Határ utat elérve minden megváltozik. Amikor leszálltam a Kós Károly téren, már csak álmélkodni tudtam. Gyönyörű házak, hatalmas park, játszóterek, focipálya. Állítólag ezen a téren áll az a ház, ami a „Barátok közt” főcímében látható. A 11-es szám alatt pedig ott az Éléskamra.

Így néz ki kívülről.

Így meg belülről. Lelkesen ültem le, és rendeltem egy paleolit menüt. Hát nem kiderült, hogy elfogyott. Már fél 1-kor.

Viszont azt el tudom mondani, hogyan lehet ételhez jutni. A legjobb, ha egy héttel előre megrendeled. De ha nem a Wekerlén laksz, viszont tudod, hogy arra fogsz járni, elég reggel odaszólni, és lesz paleolit ebéded. Az ára közel egy ezres. Szerintem rendben van a dolog.

Éhes voltam, úgyhogy rendeltem. Először is ezt az amarantlevest. Elég jól néz ki!

De ettől a hús, grillezett zöldség párostól is könnybe lábadt a szemem. Panna, ha erre is azt mondod, hogy rosszul néz ki, kitérek a hitemből. Már előre tudom, azt fogod mondani, hogy ilyet magamtól is össze tudok ütni, ez nem egy nehéz étel. Igazad van! De nagyon jólesett. És azt hiszem a paleolit menüt is megkóstolom valamelyik nap.

Na jó, megmutatom külön a grillzöldséget, hátha azzal meghatlak!

Ez meg itt a biobolt, egy házzal az étterem mellett.Alapanyagból remek választékot találtam, vettem is egy kókuszcukrot magamnak. Később megtudtam, hogy ez a paleolitban csak kompromisszum. Ez van, már az enyém!

Egyetlen történet maradt, amit nem tudok szó nélkül hagyni. Kicsit olyan, mint nálunk a vendéglátás általában. Amíg ott ültem, fizetett egy hölgy. Csak egy ötezres volt nála. Egy szakadt! A felszolgáló jelezte, hogy ez probléma, és másik pénzt kért. A hölgynél nem volt másik. Úgyhogy vonakodva, de elfogadta. Eltelt 20 perc. Én is fizettem. Tízezressel. Megkaptam a visszajárót, és direkt megnéztem, milyen az állapota. Nálam kötött ki az ötezres. Megragasztva, de hozzám került. Szóltam, hogy másikat szeretnék. Szó nélkül adtak.

Nem tudom, én mit tettem volna, soha nem dolgoztam a vendéglátásban. De azt hiszem nem adtam volna tovább a szakadt pénzt. Hiszen azt akarom, hogy visszajöjjön a vendégem. És főleg nem adom oda olyannak, aki végignézte az előző beszélgetést. Lúzernek érezné magát! Hangsúlyozom, nem történt tragédia. Így megragasztva szerintem tőlem is elfogadták volna az ötezrest. Mégsem éreztem elegánsnak a lépést. Erről nem többet. A hely szép, az étel finom. Érdemes kipróbálni!

Istenem, de jót nevettem a béka pózon. Lelki szemeimmel látom, ahogy 90 perc után szólnak, hogy vége, de mindhiába. Úgy maradsz és kész. Mindörökké béka.

Ez a bejegyzés nem lesz teljesen paleo, mert ha nem tévedek, pitát humusszal nem is ehetnél a párosítás végett. Én viszont egy dósáról beszélek itt, két t-vel. A Pitta, mely az ajurvéda három testtípusának egyike, és erről még csak pár sorban írtam korábban. Pedig megérdemli a törődést.

A Pitta dósa szabályozza az emésztést, anyagcserét és energiatermelést, vagyis az átalakulás az elsődleges funkciója. A túlnyomórészt Pitta dósájú emberek tüzes természetűek, testben és lélekben egyaránt. Kiváló az emésztésük, ezért azt hiszik, bármit megehetnek. Mélyen alszanak, meleg a testhőmérsékletük, bőséges az energiájuk, igen, akkor is. Értelmes, erős koncentráló képességgel megáldott emberek. Jó döntéshozók, kiváló előadók, tanárok. Szeretik kimondani, amit gondolnak.

Amikor felborul az egyensúlyuk, emésztési zavarok, gyomorégés, gyomorfekély, bőrkiütés léphet fel az általában közepes magasságú és súlyú Pittáknál. Ilyenkor indulatosak és kekeckedőek tudnak lenni. Amikor nagy a tűz, stabilizálni kell, tehát hűteni. Az édesség is jó ilyenkor. Egyensúlyba kell hozni a pihenést és az aktív időszakokat, fontos, hogy minden nap legyen egy kis szabadideje önmaga számára.

Nagyon fontos, hogy ne maradjon ki egy étkezés sem, ahol az édes, keserű és fanyar ételek állnak az élen.

És a legjobb tanács: nevessen sokszor, minden nap!

Azt mondtad, kapha és pitta ember vagy. érdekelne, melyikből mi illik rád?

Ma úgy döntöttem, hogy továbblépek. Nemcsak paleolitkodom, hanem sportolok is, amitől egészséges, és a lehetőségek szerint sportos leszek. Na most… Először is asztmás vagyok. Allergiás is. Meg tunya. Persze mindig meg tudom magyarázni, hogy miért vagyok tunya. Elfoglalt apuka, a mai rohanó világ, tegnap is akartam, erre tessék, hát nem közbejött az izé… Ismered te is biztosan. Nemcsak hogy tunya az ember, még sajnálni is kell! „Látod gyerekem, miattad petyhüdt az izomzatom!” Ezen fogok most változtatni. És amíg tornázom, nem gondolok arra, hogy betolnék egy somlói galuskát. Minden tisztességes paleolit olvasótól elnézést kérek!

Asztma… Akkor ma nem futok maratont. Majd holnap. Úszni meg macerás! Oda kell menni, át kell öltözni. Hol az úszósapka - kérdik a hajasoktól. Nem hoztam papucsot, tuti begombásodom, stb. stb. Ez olyan elfoglalt apukába oltott hipochonder károgás! Tehát: elmegyek jógázni! Az lelkileg épít. És biztosan nagyon klassz, mert nem ismerem, tehát klassz.

Több ilyen helyet is kiírtam a netről. Ma a Széll Kálmán téren kezdtem a felderítő munkát.

Odamentem, Atma center, becsöngettem. Egy lány szólt bele, csak később nyitnak, de persze, jöjjek fel. Felmentem. Anettnek hívják, és kedves. Házigazdásan beszélt velem, ahogy én azt szeretem.

Le is fényképeztem, de mivel nem kérdeztem meg, hogy kitehetem-e a képét, ezt a homályos elhaladósat mutatom meg.

Megmutatta a termeket. Szépek, egyszerűek. Aztán elkezdtünk a lehetőségekről beszélni.

Az órarendben egy csomó sokszor hallott, de mégis ismeretlen szó található. Elmondom, hogy elsőre mi csapódott le nekem. Kevés vagyok a jógához. Nem ezt mondta Anett, de ez volt az értelme. Soha nem mondott volna ilyet, mert egy kedves ember. Úgy fogalmazott: elég kemények az edzések. De ott a jógaterápia. Azt javaslom! És az jógatanár is kedves. Érti a dolgát! Ha regisztrálok, az első óra ingyenes, eldönthetem, hogy akarom, vagy sem.

Ez a plakátot az Ashtanga jógáról a falon láttam meg. Nézzétek meg a pozíciókat. Bizonyos pozíciókat látva csak kacagok! Fejenállás, kézenállás, néha az sem érthető, honnan jönnek, és merre tartanak a testrészek. Remek! Viszont még így is sok mindent tanultam. Tudom, hogy az Agni jóga is melegben zajlik, mint a Bikram, csak az Agni 36 fokig tolja a hőmérőt, a Bikram 40-ig. Vannak izommunkás edzések, vannak nyújtósak.

És itt van ez. Anett kedvesen lerajzolta a békapózt. Van egy edző, aki celebrál olyan órát, amin ez az egy póz van 90 percig. Állítólag a végére teljesen felszabadul az ember a béklyói alól. Sír vagy nevet! És ezen én nem is csodálkozom. Na mindegy! Megyek jógaterápiára, kipróbálom, megírom.

Kijöttem, és elrohantam enni. Ezt a felfestést találtam a piac előtt. Tehát: biciklit csak tolva lehet bevinni a piacra. (Pedig pont most gondolkodtam, hogy nekifutásból a vásárlók közé hajtok). És itt is ez az idegesítő kutyatábla. Mondd meg kérlek, mi a nyavalyáért nem vihetek be egy kutyát pórázon a piacra. Nem koszosabb, mint némely embertársunk. És sokkal jobb fej módon viselkedik. Na mindegy, csak felidegesítem magam.

Ezt ettem a húsboltnál. Baromi finom volt. A pultot is lefényképeztem, de mondta a hölgy a pult mögött, hogy ne tegyem, mert már délután van, és kevés a sült áru. Jöjjek vissza délelőtt, akkor van mit fotózni. Meg fogom tenni. Teljesen paleolit az étel! Zsírban sütnek. Viszont én még nem vagyok lélekben elég paleolit. Például: ha nem sütik meg ropogósra a szalonnát, már nem tudom megenni. Bajom van a háj állagú ételek szájamba való emelésével! Rossz érzés! Várom a változást!