Drága Panna! Kérlek írd meg, hogy milyen Kapha és Pitta vagyok. Csak valahogy úgy tálald az infókat, hogy nem menjen ripityára az önbizalmam.
De addig is folytatom beszámolómat Budapest paleolit helyeiről. Ezúttal a Wekerle telepen jártam, az Éléskamra étteremben. Ide már az út is izgalmas. Sőt, igazi kalandtúra. Úgy indult, hogy elmentem a Blaha Lujza térre.
Az ember leszáll a buszról, és azonnal harci helyzetbe kerül. Az egyik sarkon bevásárlóközpont, a másikon rád omlik a ház. A zebrán át hirtelen veszélyes helyzet áll elő. Három gyerek verekszik össze – talán csak viccből – az egyik feje mellett hajszállal húz el a hatos villamos. Asszonyok sikítanak, mindenki megússza. Snitt. Beállok a 99-es busz megállójába. Sokan vagyunk. Egy roma asszony hajlítja szét a buszra várakozókat. Kis kocsit húz maga után. Rajta alig használt, furcsa izék. A mellettem álló lány lába a kerék alá kerül. De sebaj, a nő egy lódítással áthúzza a tűsarkúján a kocsit. Meg kell oldani a helyzeteket! Aztán kapcsol, hogy akár várhatott volna egy pillanatot, amíg a lány arrébb lép. Ezért visszanéz, és szól: „bocs”. Szép, emberi pillanat.
A busz megérkezik, matuzsálem, ahogy a hely megkívánja. A piros lámpáknál leáll a motor, újra kell indítani. A fék csak taposásra működik. Ennek kapcsán összebarátkozom egy középkorú tréningruhás úrral, aki bemutatkozásként az ölembe pattan. Elnézést kér, pedig igazából nem tehet róla. A sofőrnek meg hihetetlen combizma lehet, annyit ugrál a fékbe.
Hihetetlen helyeken megy ez a járat. Átmentünk például a Hízlaló téren, ahol van egy kifőzde. Biztosan be fogok nézni, mert egy magyar ősanya főz az oldalán. Kondérban rotyog, tuti paleolit. Aztán a Határ utat elérve minden megváltozik. Amikor leszálltam a Kós Károly téren, már csak álmélkodni tudtam. Gyönyörű házak, hatalmas park, játszóterek, focipálya. Állítólag ezen a téren áll az a ház, ami a „Barátok közt” főcímében látható. A 11-es szám alatt pedig ott az Éléskamra.
Így néz ki kívülről.
Így meg belülről. Lelkesen ültem le, és rendeltem egy paleolit menüt. Hát nem kiderült, hogy elfogyott. Már fél 1-kor.
Viszont azt el tudom mondani, hogyan lehet ételhez jutni. A legjobb, ha egy héttel előre megrendeled. De ha nem a Wekerlén laksz, viszont tudod, hogy arra fogsz járni, elég reggel odaszólni, és lesz paleolit ebéded. Az ára közel egy ezres. Szerintem rendben van a dolog.
Éhes voltam, úgyhogy rendeltem. Először is ezt az amarantlevest. Elég jól néz ki!
De ettől a hús, grillezett zöldség párostól is könnybe lábadt a szemem. Panna, ha erre is azt mondod, hogy rosszul néz ki, kitérek a hitemből. Már előre tudom, azt fogod mondani, hogy ilyet magamtól is össze tudok ütni, ez nem egy nehéz étel. Igazad van! De nagyon jólesett. És azt hiszem a paleolit menüt is megkóstolom valamelyik nap.
Na jó, megmutatom külön a grillzöldséget, hátha azzal meghatlak!
Ez meg itt a biobolt, egy házzal az étterem mellett.Alapanyagból remek választékot találtam, vettem is egy kókuszcukrot magamnak. Később megtudtam, hogy ez a paleolitban csak kompromisszum. Ez van, már az enyém!
Egyetlen történet maradt, amit nem tudok szó nélkül hagyni. Kicsit olyan, mint nálunk a vendéglátás általában. Amíg ott ültem, fizetett egy hölgy. Csak egy ötezres volt nála. Egy szakadt! A felszolgáló jelezte, hogy ez probléma, és másik pénzt kért. A hölgynél nem volt másik. Úgyhogy vonakodva, de elfogadta. Eltelt 20 perc. Én is fizettem. Tízezressel. Megkaptam a visszajárót, és direkt megnéztem, milyen az állapota. Nálam kötött ki az ötezres. Megragasztva, de hozzám került. Szóltam, hogy másikat szeretnék. Szó nélkül adtak.
Nem tudom, én mit tettem volna, soha nem dolgoztam a vendéglátásban. De azt hiszem nem adtam volna tovább a szakadt pénzt. Hiszen azt akarom, hogy visszajöjjön a vendégem. És főleg nem adom oda olyannak, aki végignézte az előző beszélgetést. Lúzernek érezné magát! Hangsúlyozom, nem történt tragédia. Így megragasztva szerintem tőlem is elfogadták volna az ötezrest. Mégsem éreztem elegánsnak a lépést. Erről nem többet. A hely szép, az étel finom. Érdemes kipróbálni!
