Önalázás. Inkább nevezzük lila fejnek.
Első alkalommal nagyon könnyű volt. Nem is tartott sokáig. Még zuhanyozni sem volt kedvem, alig izzadtam.
Aztán jött a második alkalom. Igen, barátom, büszkén állítom, nem adtam fel egynél. Elmentem újra. Jó, kihagytam egy hetet, mert betegek lettek a gyerekek, de aztán folytattam. Persze az elején még egyszerűen megy a dolog, csak később jönnek a gondok. Mint például most.
Jól indult ez is, csak nem volt elég magas az a láb. Nem volt elég magas a felülés. A fekvőtámasz viszont túl magasra sikeredett. Égnek állt a hátsó felem. Mert úgy könnyebben ment. Be kell vinnem valami inspiráló zenét. Ne csak a fogaim csikorgását hallgassam...Például a mostani kedvencemet, hátha egyszer úgy fogok kinézni, mint ezek a húszéves csajok. Hahahaha.
A dal így kezdődik: everybody get up!
A számolás arra mindenesetre nagyon jó, hogy tudom, egyszer a végére érünk. Zihálva, szenvedve, igyekezve.
Azóta is fáj a vádlim, meg olyan helyek, ahol nem is tudtam, hogy izom van. Érzem, hogy a neheze még csak most kezdődik.
Te melyik vagy a videón? Bárki, aki nézi a csajokat? :)
