Kifigyeltem az írásodból, hogy abbahagytad az étkezési napló írását. De láttam, hogy ma nagy szomorúan újrakezdted. Kellemes kirándulást kívánok a purgatórium mindenféle bugyraiba!
És most jöjjenek a baljós kifejezések. Először a viszcerális zsír. Boldog, tudatlan életemben fogalmam sem volt arról, hogy ez a zsírfajta létezik. És most mi történt az állapotfelmérésen…
Ezek közül a pasik közül akár én is lehetnék az egyik. De juszt se! Naszóval... azt mondja a dietetikus: „a viszcerális zsírod… na ilyet még nem láttam”. Erre azt mondtam, amit a kemény srácok verekedés előtt. Mi van… Mi van… Mivan? Erre ő: „tudod úgy szokott lenni, hogy a viszcerális zsírnak van egy normális értéke. Van emelkedett értéke. És a kövér embereknél általában ez az érték kimutathatatlan, nem tudja a mennyiséget értelmezni a gép. „És nálam? Nem mutat semmit”. „De igen. A maximumot mutatja. Szerintem egy-két kilóra lehetsz a kimutathatatlantól.”
Valamiért nem tudtam örülni. Csak azért írom le, hátha akadnak még hozzám hasonló tudatlanok… A viszcerális vagy másképpen zsigeri zsírszövet a szívet, a májat, a veséket lepi el, de az izmokat is megszállja, vagyis márványozza. Ez az fajta márványozottság egy kedves mangalicánál emeli a hús értékét, nálunk embereknél viszont maximum a kannibálok díjazzák. De mivel ők állítólag elfogytak, nem örül az izmok közötti zsírnak a kutya se…
Ezt a zsírtípust gonosznak mondják, nem úgy, mint a bőr alatti jóindulatú zsírszövetet. Semleges zsírcsomónak tűnik, de a tudósok szerint ez az alattomos kis mocsok nagyon aktív, és méreganyagokat fecskendez a vérbe.
Most kicsit rosszul alszom. Néha arra ébredek, hogy egy rohadt viszcerális csomó éppen belém fecskendez… Azért álljunk meg egy szóra! Tudnám, hogy eddig miért nem zavart ez? Muszáj lett volna. Na ezzel most alaposan leszámolok. Olyan lehetőséget fogok találni, ahol kiszedik a zsigereim közül a lövellős zsírokat.
