Na szia! Bevallom, hogy viszolygo
k az amerikai palacsintától. Azt érzem rajta, mint sok más amerikai ételen. Hogy mindenből olyan sok… A palacsinta vastag, rajta folyik a juharszirup, meg a gőzöm sincs még micsoda. A csoki az minimum szökőkút. A fánk akkor fánk, ha nyakon van öntve egy 2 milliméter vastag édes réteggel, ami piros, barna vagy fehér. Belül meg vadul támad a töltelék. Ja és a töltelék az mindig minimum két valami. Nutellás-banános, epres-vaníliapudingos. Rá darált smarties… Most olyan vagyok, mint egy duzzogó öreg komcsi, aki visszasírja a szocializmus éveit…
Képzeld, még valami eszembe jutott, amit elmesélt nekem a Tóth Tamás. Tudod, az obezitológus (kéjelgek ebben a szóban). Azt mondta, hogy a fogyókúrában az a nehéz, hogy a sejtjeid megtanulnak téged. Biztosan beszélgetnek is egymással. “Te figyelj, hogy lehet az a kövér, összevissza zabálós gazda? Megvan, éldegél. Hamarosan küldi az utánpótlást! Közeledik az este.”
És én megbízhatóan dobok még két szendvicset. Namármost… Ha úgy döntök, hogy változtatok az életemen, és lefogyok, majd utána másképpen fogok élni, az egyelőre az én privát döntésem. Mégsem mehetek el látogatóba az összes sejtemhez, hogy elmagyarázzam nekik, hogy ők mostantól egy egészségesen élő, fitt ember beosztottjai!
Tehát elkezdem a fogyókúrát, a sejtjeim meg összesúgnak. “Mi a fene van már! Hol a kaja? Én egy kövér ember sejtje vagyok, nekem ennem kell. Mekkora egy szemét! Bekódolt, most meg nem táplál. Hé, barátaim, spóroljatok a kajával, valami történt ezzel az apaállattal!”
Ő spórol, az én fogyásom előbb-utóbb akadozik, akadozik és leáll. És az első zabálásnál beépít és beépít. Készül a visszatérő rossz időkre. 2 év is eltelik, mire a sejtek azt kezdik mondogatni. “Én egy sportos ember sejtje vagyok. Ma túl sokat evett. Émelygek, elmehetne futni!”
Körülbelül ez lehet minden fogyókúra rákfenéje. Hogy nem elég nekünk eldöntenünk, hogy változtatni akarunk. A testünket is meg kell győznünk arról, hogy komolyan gondoljuk a dolgot. Ez nem egy rövid folyamat. Évekbe telik.
Egyébként az jutott eszembe, hogy kezdjük azzal, hogy megmérjük a testösszetételünket. Van egy haverom, akinek van egy spéci mérlege. Eljössz? Legalább támogatsz a nehéz pillanatokban, amikor ráállok?
