A Paleolit magazinban, az idei évfolyam második számában találtunk egy cikket, amely az 1919-ben született Charles Marin Eugsterről szól. Egy békebeli fogorvosról, aki talán még pedálhajtású fúróval kezdte el az ipart valahol Londonban. Ebben persze nem lehetünk biztosak, hiszen nem vagyunk a múlt század fogorvosi műszerparkjának ismerői, de a fúrógépe valahogy így nézhetett ki. Aki ezek után visszasírja a békeidőket, nem normális.
Charley bácsi fiatal korában evezett, de ez nem egy nagy hír, amikor az ember fiatal, általában sportol valamit. Aztán bedarálta a praxis és a magánélet. Megházasodott, született két fia, Svájcba költözött, és elindította magánpraxisát. Jött a megszokás. Munka, család, gyerekek, biztos megélhetés.
Charley bácsi a hatvanas évei elején kapott észbe. Éppen megváltozásra készül a világ, ő meg csak petyhüd és petyhüd? Újra előkapta az evezőket. Hetente hatszor napi egy órát edzve társával sorra nyerte a korosztályos páros evezősversenyeket. Így is eltelt húsz év, de hiába a sok szorgalom, az izmok elfogytak. A szakmát sem felejtette el, egy fogászati hírlevelet állított össze, de aztán rájött arra, hogy ez a tevékenység maga a dögunalom. Végül is mit ér a hírlevél, ha az ember nem hallja a hörgést a keze alól?
82 évesen mindent abbahagyott – mozgást és hírlevelet –, és úgy döntött, hogy talán az élete ennyi lehetett. De a sok befektetett munka mégsem múlhatott el nyom nélkül, mert a szervezete úgy döntött, nem akar még leállni. Aztán 85 évesen Charles Marin Eugster megállt a tükör előtt, és úgy látta, hogy a túloldalon valami rettentő furcsa, öreg bácsi áll, aki egyáltalán nem hasonlít rá.
Ekkor meghozta a döntést. Vissza fogja szerezni az izmait. 87 évesen csatlakozott egy testépítő klubhoz, személyi edzőt fogadott és gyúrni kezdett. Az edzések első évében 13 kilót adott le, miközben bicepszeket növesztett. Azóta heti 3-4 edzésen vesz részt, a többi napokon vízisízik, úszik és evez. 95 éves korában megdöntötte a 60 és a 200 méteres síkfutás világcsúcsát a 95 év felettiek kategóriájában. (Mondjuk kíváncsi lennék hányan álltak a rajtköveken? Arra is, hogy guggolásból indult-e a rajt?) De félre az iróniával. Hatalmas teljesítmény!
Szabad idejében az időskori testedzés és táplálkozás szakirodalmát bújja. Reggelire friss gyümölcsöt eszik, edzés után bedob egy proteinitalt, kerüli az édességeket és az alkoholt. Fokozottan fogyaszt fehérjét, D-vitamin, leucint.
„Arról győződtem meg, hogy a zsír és a hús, amit gyakran úgy tekintenek, mint kerülendőket, nagyon bevált nekem. De alig tudok találni zsíros ételeket, mindegyik zsírszegény. Azt gondolom, ez az egyik oka annak, hogy az USA-ban olyan sok az elhízott ember. Amikor azt mondják nekem, hogy a zsír és a hús veszélyes, akkor azt kérdem: miért a jelenlegi étrend milyen eredményekhez vezetett?”
Jöjjenek a rossz hírek hosszas pihenés után áhítozóknak. Charley bácsi a hasi hízás mellett a nyugdíj intézetet tartja legnagyobb ellenségének! „A testünk vadászó-gyűjtögető test, arra van tervezve, hogy fizikai aktivitást végezzünk. A vadászó-gyűjtögetőkhöz hasonlóan nekünk is komoly gyakorlatokat kell végrehajtanunk. Úgy becsülik, hogy ennek a modern megfelelője naponta 20 km gyaloglás, vagy futás. Teljesen mást eszünk, mint amire a testünk ki lett találva. Egy vadászó-gyűjtögető nem megy nyugdíjba. Ezért a nyugdíjba vonulás idegen az embertől”.
Charley bácsi az idős korosztályhoz is szól: „Ne hagyjátok magatokat leselejtezni, dolgozzatok, amíg tudtok, kezdjetek el tanulni, kezdjetek el sportolni! Kezdhetek el élni!”
A történet igazi sikersztori, de észre kell vennünk az egyediségében rejlő buktatókat is. Először is: Charley bácsi nagyon jó pillanatban kapott észbe. Fiatalon sportosan élt, ezzel megadta az alapokat. Nyilván később sem volt teljesen tunya, a hatvanas éveitől pedig újra komolyan sportolt, s ekkor még nem volt túlzottan leromolva a szervezete. Így amikor a nyolcvanas évei közepén erősíteni kezdett, megvoltak az alapjai. Emellett jó adottságai és szerencséje is volt. Vagyis: ha valaki 85 évesen múltbéli alapok nélkül vág a teljes életmódváltásba, nagy bajba kerülhet.
Azt gondoljuk, hogy ha valaki az angol fogorvos nyomába akar eredni, nem árt, ha előtte egy modern szemléletű orvossal alaposan kivizsgáltatja magát, aki nem azt mondja neki, hogy „XY” néni/bácsi, örüljön, hogy ilyen szép hosszú élete volt. Pihenjen sokat, vegye be a gyógyszereit, mindig, ugyanabban az időben. Erre koncentráljon! Este hat óra, piros kapszula, 8, félbetört fehér vérhígító, 9, zöld bogyó. Ilyen orvosoktól cikcakkban meneküljünk! Olyan orvos kell, aki megnézi, mire képes az illető most, és átgondolt változtatásokra biztatja a betegét, amit felelősségteljesen lekövet. Mindezt ésszel teszi. Ezzel elkerülhetik a régi viccet: A „csodadoktor” fogadja a beteget. Mi a panasza? Nagyon da-da-dadogok kérem szépen. Ráteszi a kezét… mától nem dadogsz! Ki a következő? Jó napot kívánok! Már alig tudok járni, mankóval bicegek… Dobd el mankódat, és járj! Most pedig távozzatok! (Kintről iszonyú puffanás) Mi történt? (Kintről) A sán-sán-sánta csúnyán el-elesett! Tehát olyan orvos kell, aki gyógyítani akar, és a népi gyógymódok mellett a legújabb vívmányokat is ismeri.
Aztán kell egy jó táplálkozással foglalkozó szakember, és egy olyan edző, aki pontosan érzi a határokat. Persze ilyenek vannak! Tipp! Találjuk meg őket, és kezdjünk el időben másképpen élni! Sikerülhet, hiszen van rá élő példa! Charley bácsi! Ja... és hogy miért az utolsó előtti reményünk? Ha az utolsó reményünk egy 97 éves testépítő, akkor nagy lenne a baj :)
