Ez arról jutott eszembe, hogy folyton éhen akarok halni… Ez a fogyókúra velejárója. Nálam mindenképpen.

De azért más is beugrik a mondat hallatán. Mondjuk az a javaslat, miszerint vasárnap legyenek zárva a boltok. Hogy ez a gondolat mennyire kiverte a biztosítékot az embereknél… Pedig amikor néhány éve valamelyik adventi vasárnapon Bécsbe mentem a párommal, hogy körülnézzünk a vásáron, pozitívan fogadtuk, hogy minden bolt zárva volt. Az emberek pihentek. Csak az adventi vásár árusai kínálták lelkesen a portékáikat.

Bevallom, nekem tetszik ez a gondolat. A vasárnap ne a vásárlás napja legyen. Persze akkor jönnek az ellenérvek. Ki fognak rúgni egy csomó embert a hipermarketláncok.

Újabb gondolatok támadtak az agyamra. Egyrészt az őrület, ami kitör annak a hírnek hallatán, hogy egy, vagy – ezt kimondani is ördögtől való – két napra bezárnak az üzletek. A zárás előtt egy nappal már mindenki éhen akar halni, és felvásárolja a boltok árukészletét. És az ünnepnapot követő első munkanapon is őrület tombol. A csökkenő készleteket kell ellentmondást nem tűrően azonnal pótolni. Tehát a vasárnap immár nem dolgozó emberekkel fel lehet tölteni a szombati és hétfői műszakokat. Nehogy valakit a pénztár előtti sorban ragadjon magával az éhhalál.

Másrészt az is eszembe jutott, hogy nekünk – volt szocialista országoknak – nincs egyetlen működő szakszervezetünk sem. Nincs, aki megvédje az embereket, és nincsenek olyan emberek, akik hinnének abban, hogy egy szakszervezet megvédheti őket. Azon már csak kacagtam, amikor valaki felvetette, szavaztassák meg a hipermarketek dolgozóit, akarnak-e vasárnap dolgozni? Persze, hogy nem akarnak! Ki a fene akar vasárnap dolgozni? És mit fognak mondani a kérdezőknek? Hogy nagyon is akarnak! Semmit sem akarnak ennél jobban! Mert szeretnék megtartani a munkahelyüket.

Nem politizálok tovább, mert nagyon fárasztó az agyamnak. És a testem már egyébként is elgyötört, hiszen elindult a felmérés, és elkezdődtek az edzések.

Heti kétszer, néha háromszor adják rám a szkafanderszerű edzőszettet, és jön Móni, az edzőlány, akinek specialitása a 40 feletti korosztály. Nem is mondtam meg neki, hogy nem vagyok már negyven, gondolom magától is lecsap reá ez a felismerés. Türelmes, nem gyilkolja szét az ízületeimet. Mégis úgy érzem minden edzés végére, hogy nekem is végem van. A legviccesebb a következő párbeszéd volt köztünk.

„Figyelj, most egy kicsit érzékeny a hasam! Figyelj erre oda kérlek!” „Persze. Mégis mit érzel? Milyen típusú a fájdalom?” „Hát, nem is tudom. Ha csak úgy megyek, nem fáj. De ha nevetek, vagy köhögök, vagy valamit gyorsan kell megcsinálnom, akkor érzem, hogy van hasam.” Móni elmosolyodik: „értem! Szerintem most vette észre a szervezeted, hogy a hasadon is van egy izom.” Basszusklarinét! Naná, hogy nem hagyom abba az edzéseket…

Az edzés előtt meg is mértek. Egyből kiderült, hogy a paleolit táplálkozás hatására 10 kilót fogytam. Nem egész egy hónap alatt tíz kiló… Ez igen! És akkor jött a feketeleves. Az izom-zsír arány a testemben alig változott. És a viszcerális zsír mennyisége sem csökkent! Magyarul… a paleolit táplálkozás nagyon jót tesz nekem. Sokat fogytam. Remek a közérzetem. De egyelőre az is igaz, hogy a leadott kilóknak csak egy részét képezte a zsír. Kevesebb lett bennem a folyadék, és izmot is vesztettem. Kíváncsi vagyok, hogy a paleolit táplálkozás, jól felépített sportolással ötvözve milyen eredményeket hoz majd!

Mindenesetre azért megmutatom nektek a hétvégi kedvenc ebédem! Ez itt egy filézett csirkecomb sütőben kisütve, fokhagymával és fűszerekkel.

Ez pedig a cékla köretnek. (Sokkal jobban nézett ki, csak elbénáztam a képet!) Piacon vásárolt mini céklákat ettem a csirkéhez. Egyszerűen brutális ízélmény. Ilyet kívánok mindenkinek! És várom Pannám az ajurvédás anyagaid! Biztosan nagyon meggyőzőek lesznek.