Drága Pannám, az erdélyi utam utolsó bejegyzését kell elviselned tőlem. A témája pedig: az erdélyi medvék. És hogy mi köze van az egészségnek a macikhoz? Nagyon is sok. Például: ilyesfajta állattal találkozni módfelett egészségtelen dolog. Ezt elmagyarázta nekünk a Szent Anna tó feletti mohos tőzeglápnál az alábbi végtelenül vicces idegenvezető… (Nem én vettem fel, de jó, hogy valaki dokumentálta ezt a fickót!)
Tehát: szaladni nem érdemes, mert a mackó gyorsabb. Fára mászni is értelmetlen, mert jobban tud. Halottnak tettetni magunkat sem nagy ötlet, mert dögevő. És ráadásul odahajol, meghallgatja a szívverésünk, és aztán görget kicsit bennünket. Ha megmozdulunk közben, akkor ad néhányat a mancsával, és akkor már nem kell tettetnünk semmit. A megoldás tehát: ha jön a medve, valamilyen tárgyat dobunk az ellenkező irányba. Ő egy kíváncsi állat, odamegy megnézni. És iszkiri…
Az ember medvét akar látni. És nem állatkertben. Egy szabad medvét. Büszkét! Elmentünk hát Tusnádfürdőre medvét lesni. Itt a bundások már összenőttek a várossal. Este tízkor lejönnek az erdőből, és meglátogatják a tusnádi kukákat. Állítólag felosztották egymás között a területet. Nem zavarják egymás köreit, mindenki tudja, melyik az övé.
Odamentünk a vasútállomás mellett található ráccsal elzárt szemetesekhez, és vártunk. Olyan éjjel 1 körül érkeztek.
Nagyon izgalmas az érkezésük. Van Tusnádon egy pasi, aki járkál a városban, és időről-időre elbődül. Itt vannak a medvék! Ez még nem biztos jel, de gyanús! Aztán autócsikorgás, dudálás. Ilyenkor rohannak át a műúton! Aztán a kutyák rágyújtanak, ordítanak, tombolnak. A fák, bokrok meghajlanak, morgás hallatszik.
A mellettem álló fejlámpás fickó beszállt az autójába. És megjelent egy hatalmas nőstény. Két lábra emelkedett – jó helyet kapott volna a tornasorban –, és megszemlélte az addigra megritkult leskelődőket. Eldöntötte, hogy nem vagyunk veszélyesek. Ekkor szökellt elő csámpásan a három bocs. Az anya egykedvűen leverte a lakatot a tárolóról, betódultak, felmásztak a kukák tetejére, és válogattak a zacskók között. Nem is tudom miért olyan csodálatos szabad medvét látni. De valamiért nagyon jó volt nekem. Aztán jött egy autó, meglátták a reflektort és visszahúzódtak. Mi meg elmentünk.
Másnap reggel találkoztunk a szomszéd nénivel! „Képzelje, láttunk medvét!... No, én meg bent voltam Csíkszeredán! Átvilágították a térdemet. Mostanában nehezen járok… Na hát ott volt egy férfi. Azt a medve úgy megverte! Mindketten áfonyáztak, aztán összevesztek rajta. Hát, jól végighúzta néhányszor rajta a körmét. És kicsit meg is kóstolta. Mondta is neki a doktor úr: az a nagy baj, hogy ez a medve nem mosott fogat.”
És tényleg baj! Mert tudd meg Panna, hogy a medvének fertőző a harapása. Nem elég, hogy megkóstol, de utána a seb elfertőződik. Tehát a megoldás: mindig legyen nálad egy – csak kicsit – fontos tárgy, amit elhajíthatsz, ha jön a medve! És mivel nő vagy, egy női táskával, nem féltelek! Lesz mit elhajítani.
