Tudnod kell, hogy a nudli nagyon komoly súllyal kerül bele egy igazi étkezési naplóba. Így eszegessed azt a finom csemegét… Tudod hány kalória egy szép nagy adag nudli?
Először is kezdjük az étkezési napló meghatározásával. Ez egy középkori kínzóeszköz füzetformába préselve. A hóhér – más néven dietetikus – a kezedbe nyomja, és azt mondja, hogy ebbe írd bele az összes ételt, amit a nap folyamán magadhoz veszel.
Annak idején Tóth Tamás fogyókúrás orvos úgy tette fel nekem a kérdést: „Hányszor eszel naponta?” Mondtam neki „háromszor-négyszer, mikor hogy”. Erre ő… „na jó, de most tekintsük étkezésnek az összes olyan pillanatot, amikor ízt érzékelsz”. Tehát a vízen kívül minden étkezésnek minősül, amit a szádba veszel. „Így hányszor eszel?”. Fogalmam sem volt.
Pedig a helyzet a következő. Amikor valami ízes dolgot a szádba veszel, a tested megélénkül. Az emésztőrendszer elkezd fontoskodni, a gyomorsav molekuláknak érkezik az üzenet. „Hé srácok, meló lesz!” Azok elkezdenek pezsegni, mocorogni. Számukra tökmindegy, hogy egy háromfogásos ebéd érkezik, vagy csak egy szelet csoki. Aktivizálódnak. Ha mondjuk csak egy mentolos rágó került a szájba, talán vissza is üzennek a gyomorból. „Hé, ti ott fent, kérdezzétek meg a gazdát, hogy anyád jól van?” Legalábbis én így képzelem.
Térjünk vissza a témához. Reggel felébredek, kezembe kapom a naplót, és elkezdem a munkát. Iszom egy kávét. Beírom. Akkor már gyorsan eszem is, mert ha később teszem, akkor az külön tétel. Egy frászt fogok a dietetikusnak örömet okozni. Eszem egy szendvicset. Vajat kenek rá. Nem fogok margarint enni, ez van! Teszek a zsemlére egy szelet sonkát. Soványat! Meg egy szelet sajtot. Soványat! Egy kis salátalevéllel megbolondítom, és már eszem is. Úristen, de jó! Akkor most elindulok dolgozni. A zsebembe rakok egy almát, majd később megeszem, ha megéheztem. Milyen kár, hogy éhes vagyok! Úton munkába megeszem az almát. Kevés benne a kalória, nincs lelkiismeretfurdalásom. Azért ránézek az órámra, és beírom a telefonomba jegyzetnek. Ne sérüljön az étrendi naplóm belbecse! Beértem. Fáradt vagyok! Iszom egy kávét! Egy tejeset! Hú, de jó volt, felélénkültem! Előveszem az étrendi naplót. Ez a harmadik bejegyzés! A pontos idő 10:27 perc.
Szerintem ezeket a dietetikusokat biztosan egy helyen képzik az államvédelmisekkel. 11:20 perc. A szomszédos fűszeresnél egy szilvás croissant kezd el átordítozni a falon. „Gyere értem! Most jött be egy antipatikus, könyvelő külsejű ember. Meg akar venni! Ne hagyd! Teljes kiőrlésű lisztből sütöttek minimális cukorral. Reform konyha. Ne foglak hizlalni ígérem, csak gyere értem…” Azt hiszem átmegyek… De előtte az étrendi naplómat baleset fogja érni. Nem éppen most változom meg. Bevállalom.
Az étrendi naplóban az a legrosszabb, hogy ha hazudsz, te látod elsőnek. És még dokumentálod is. Komolyan mondom az étrendi napló az egyik legfontosabb fogyókúrás kellék. Mindenkinek javaslom, aki szereti rosszul érezni magát… És egészségessé akar válni. Töltöttél már ilyesmit?
