Elmentem a Határ útig. A végtelenbe és tovább… (mondta bölcsen Buzz Lightyear a Toy Storyban). Fel az 50-es villamosra, és még tovább és tovább. Jött az Üllői út sokszázvalahány, és máris a Primus Manufaktúra előtt álltam.
És hogy miért jöttem még lelkesebben, mint az eddigi paleo helyekre? Egyrészt azért, mert hívtak. Herendi Ákos írt a FB-on, hogy olvasta az eddig elkövetett paleós írásaimat, látogassam meg őket. Másrészt azért, mert a Herendi Tünde által készített krémesre mondtam, hogy csalódást okozott az íze. És ahelyett, hogy besértődtek volna, meghívtak, és megmutatták az üzletüket. Egy-két dolgot tehát már akkor tudtam róluk, mielőtt találkoztunk. Tudtam, hogy elolvassák a paleolit táplálkozásról szóló írásokat. Bírják a kritikát, tehát rendben van az önbizalmuk. Nyilván elgondolkodnak a szavakon, kezdenek vele valamit. De nem vonogatnak vállat, és nem válnak bosszúszomjassá, mint egynémely honfitársunk. És nem csalatkoztam a megérzésemben!
Ilyenek a sütik…
Ők pedig a tulajdonospár, Herendi Tünde és Ákos. Tünde az ideológus, cukrász energiabomba, aki egyébként végzettségét tekintve közgazdász. Ákos vendéglátós, aki ismeri a szakmát, és a helyet működteti.
Tünde vitte a szót, nem is vihette más. Olyan ember, aki következetesen éli az életét. Mindig egészségtudatosan. Elindult a teljes kiőrlésű rozskenyértől, a salátától és a szénsavmentes ásványvíztől. 15 éve nem vásárol kristálycukrot. De mindig szerette a húst és a desszerteket.
Aztán négy éve eljutott a paleóig. Ákos nyilván egy ideig érdeklődve szemlélődött, aztán csatlakozott. Azt nem tudom, hogy saját elhatározásból, vagy családi nyomásra, (én is nővel élek!) de már ő is paleolit módon él.
Ők próbálkoztak meg először a paleo étterem létrehozásával. A Nagyszombat utcában működött a hely, de a 120 szék, az alkalmazottak, a rengeteg energia- és időbefektetés felőrölte minden erejüket. Akkor jött a cukrászüzem és a mintabolt.
Tünde a csapdákra hívta fel a figyelmem. Tehát: attól, hogy paleo ételeket eszel, még nem lehet összevissza zabálni. A változás elején mindenképpen fogyni fogsz, de ha paleó ételekkel tömöd magad, le fog állni a fogyás, és egy fikarccal sem érzed jobban magad.
Első tehát a mérték. Például nem mindegy, hogy őrleményt használsz, vagy maglisztet. A magot lehántolják, megőrlik, benne marad az Omega6 tartalom. Fitátokkal van tele. Egy bizonyos mennyiség után mindenkinek problémája lesz. És van, aki naponta 15-20 deka magot megeszik, mondván, az olajos magvak jót tesznek.
Liszt esetében sajtolva van a mag. Kinyomják belőle az olajat. A maradékot porítják. Ott kimegy az Omega6, a fitátok nagy része is elveszik a sütésnél. De még így is figyelni kell a mennyiségre. Náluk a süteményekből 12-16 szelet maximum öt dekát tartalmaz.
Kevés, ha az alapanyag paleó. Készülhet egy sütemény gesztenye- és/vagy tápiókalisztből, kókuszvirágcukorral és mézzel. Egy ilyen szelet süti 50 gramm szénhidrátot is tartalmazhat.
Tehát első a mérték. A második a miért… Miért változtattam, mit akarok elérni? Ha beteg vagyok, és meg akarok gyógyulni, nagyon keménynek kell lenni, és betartani a szabályokat. Ha csak meg akarom őrizni az egészségem, kicsit lehetek lazább. De ez sem jelenti azt, hogy összevissza tömhetem magam.
Nem árt, ha mindenki megismerkedik saját magával. Tünde szénhidrát típus, ugyanis pörög, mint a motolla. Több szénhidrátot fogyaszt. Van aki ketózik, és attól is egyben van. Mindenkinek figyelnie kell magát, és meg kell találnia azokat az alapanyagokat, ételeket, amitől ő jól érzi magát. Nincsenek mindenkire ráhúzható törvényszerűségek. Már ha az illető egészséges.
Viszont ha egészségesek vagyunk, akkor is megtörténhet, hogy elégedetlenkedünk. „Lefogytam, elvileg kitisztultam, mégis olyan vacakul vagyok!” Igen, ez is megtörténhet. Ha az ember nyugati módon habzsol (nem is értem, miről beszélnek), akkor a szervezet az életéért küzd. Kis bajokra nem is reagál, mert a nagyoknál oltja a tüzet. Meg kell szoknunk, hogy ha egészségesen élünk, étkezünk, a testünk a kis bajokra is jelez. Mutatja, hogyha nincsen rendben. Figyeljünk oda a jelzésekre, de azért közben örüljünk is kicsit!
Kóstoltam egy „túrós” barackos batyut. Na, én ennek örültem!
A tészta összetevői: mandulaőrlemény, mandulaliszt, útifűmaghéj, kókuszliszt. A töltelék: libazsír, kókuszolaj, tojásfehérjetúró, citromos vanília, nyírfacukros sárgabarack.
Mikor elköszöntem, a kezembe nyomtak még egy adag sütit, kóstoljam meg. Rájöttem, hogy miért! Hogy gyakoroljam a mértékletességet. Nagyon nehéz a mértékletességet tartani. Tegyük fel, van négy szelet sütim. Egy már lecsúszott. De még három kiabál: „Egyél meg! Ne legyél béna! Nyuszi vagy!” Nekem senki sem mondhatja, hogy nyuszi vagyok! Elindul a kezem a második süti felé. Valami csokis… hú… Ekkor meglátom Tünde rosszalló arckifejezését. És meghallom anyukám hangját a múltból. „Fiam, még le sem ért az étel. Igyál meg egy pohár vizet!” A fene egye meg, megyek vizet inni!
