Kiskunmajsa. Elsőre nem úgy hangzik, mint a világ legizgalmasabb nyaralási helyszíne. A sátorban alvást azért elkerültem, lett rendes ágy és zuhany, ezzel én már elvagyok. A család többi tagja szívesen kempingezett volna, de amikor többször is esett az egy hét alatt, azért nem bánták, hogy van fedél a fejünk alatt. Valójában prána táborba mentünk, egy olyan helyen, ahol igazi vízi paradicsom található, csak eddig totál elrejtették a szemünk elől. Mi legalábbis sose hallottunk még róla.
Fél órával a strand zárás előtt értünk oda, de azonnal elballagtunk a hatalmas területen fekvő komplexum bejáratához, ahol bekukkantottunk, de akkor még nem tudtuk, micsoda izgalmak várnak ránk másnap délelőtt. A kemping területén felállított hatalmas fehér lakodalmi sátorban tartották kora reggelenként a meditációkat, erre ezrek mentek minden nap. Az első nap megkezdődött a homokmandala készítése, ami egész héten át tartott és külön készítették a felnőtt illetve a gyerek mandalákat.
A strandra érve meglepődtünk a hely nagyságán. Sose voltam erős a hektárok megsaccolásában, maradok a ’nagyon nagyon nagy volt a strand’ meghatározásnál. A bejárathoz közel tették a termál részleget, volt ott mindenféle szauna, gőz, sószoba, masszázs, hideg víz, 35 fokos meleg víz, 38 fokos tűzforró víz, attól függően, milyen nyavalyát akar a kedves vendég gyógyítani. Odabent volt még rendes úszásra szabott medence is. A szabadtéren is volt egy meleg termál medence, ami a 30 fokos nyári kánikulában egészen új értelmet nyert. Tovább haladva találtunk egy barlangos medencét, egy hullámmedencét, egy sok csúszdás medencét, sőt, egy mesterséges tavat is, melynek napernyőkkel tarkított homokos partja tisztára olyan volt, mint a Karib-tenger, csak Kiskunmajsán. A tóban még jéghegy is volt, amire fel lehetett mászni és leugrani a magasból. A strandon lehetett kuglizni, sakkozni, labirintusba keveredni, sőt, éjszakai fürdőzni is, ami igazán romantikus volt.
Rendes kíntornásként rögtön feltűnt, hogy mennyi túlsúlyos, kövér ember mászkált fürdőruhában a strandon. És itt most nem plusz 10 kilóról beszélek. Volt olyan hölgy, aki a 150 kilója ellenére bikiniben érkezett, és nem zavarta, hogy kibugyog a hája a bikini alsó pántján keresztül. Mondjuk úgy, hogy egészen soványnak éreztem magam, mindaddig, amíg meg nem ettük a strandi kötelező lángost a gyrossal, meg a rántott sajtot a hamburgerrel. Ennek három nap után véget vetettünk és elvonultunk a helyi közértbe, ahol a hét többi napjára bevásároltunk és minden nap főztem valami gyors de egészséges vacsorát. Akkor persze már tuti volt rajtam plusz 2 kiló, de majd leadom itthon, mert nyaralás közben nem lehet fogyózni. Pedig még biciklitúrára is mentünk.
A hét végére olyan barnák voltunk, mintha a tengernél nyaraltunk volna, és hála az elolvasott Alice Munro novelláknak és a prána tábor adta lelki töltekezésnek, kipihenten jöttünk haza.
A Páros Kíntorna is lassan a nyári uborkaszezon végére ér. Ilyenkor furcsa, kettős érzés lesz rajtam úrrá. Ha a nyár elejére gondolok, egészen régen volt, de ha arra, hogy vége és kezdődik az ősz, meg a robot, meg a szürkeség, akkor nagyon is rövid volt. Maradjon a napsugár!
