Panna, te milyen ember vagy?
Különböző szempontok szerint lehet besorolni az embereket. Tudom, hogy teljes baromság besorolni az embereket. De néha muszáj, hogy valami minimális cikkelyt megértsünk a világból. Ha okosnak akarunk tűnni, akkor ilyesmire vetemedünk. Az egyik ilyen besorolási lehetőség, hogy a kiválasztott célszemélyek mikor aktívak. Vannak reggeli és esti emberek.
A reggeli embernek pitymallatkor kipattan a szeme, és máris úgy érzi, hogy meg kell oldania valamilyen fontos problémát. Reggelit gyárt a családtagjainak, mindenkit ébreszt, tornázik, készülődik, mire mások kettőt nyekkennek, már két órát dolgozott. Az ilyen ember este 9 körül támolyogni kezd. Katyvasz válaszokat ad egyértelmű kérdésekre, türelmetlenül küldi a gyerekeit aludni, merthogy „holnap nem leszel ember fiam! Hogyan teljesítesz majd az iskolában?”. Mintha ezen egy gyerek minden este hosszan töprengene.
Az esti ember mogorván ébred. Úgy közlekedik a lakásban, mint akit megharapott egy zombi. Egy lusta zombi, aki nem volt annyira hatékony, hogy elinduljon az átváltozás. A kávét árnyékként főzi, és közben az orra alatt motyog. Jobb nem hallani ilyenkor, hogy mit motyog. Ez az emberfajta a buszon, vagy az autójában kezdi el az újraélesztést. Agyban többször kiüti magát, majd elkezd a nap eseményein gondolkodni. Főleg az esti elfoglaltságán. Déltájban már egész hatékony. Este pedig pörög, mint a motolla.
Persze vannak a szerencsések, akik reggel és este is egész jók. De ez idővel megváltozik. 40-45 táján már eldől, hogy az ember hová tartozik. Én is tudom. Reggeli ember vagyok. Úgyhogy marha jó velem bulizni, éjszaka moziba menni.
Reggel jó nekem feladatokat adni. El is mentem egy edzőhöz, hogy mondja meg, mit csináljak magammal reggel, hogy elérjem a nekem tetsző egészségi állapotot és külsőt. Ami persze nem fontos! Mondja, aki szeret hazudni…
Az edző az intervall edzést ajánlotta. Ha valaki nem tudná, ez az edzésfajta azon az elven alapul, hogy tervszerűen szakaszokra bontjuk a mozgást. Vannak terheléses és vannak pihenőidők. De a pihenőidők nem azt jelentik, hogy az ember elesik, és a földön hörög. Ilyenkor is mozogni kell valamit. Nálam mondjuk annyit, amennyit egy beteg rozmár tesz, ha a vízbe akar vonszolódni, és azon drukkol, hogy ne legyen tél, amikor a víz egy darabon be van fagyva.
Nem akarom túlírni magam. Meg hétvége van, elviszem a gyereket moziba. Ez úgy néz ki, hogy miatta megyek, de jobban élvezem a filmet, mint ő. Így jó apuka is vagyok, meg amúgy is juhú! Holnap folytatom, kifejtem…
Addig is nesze, egy jó kis intervall videó!