Akkor most elmondom a kapcsolatom a paleolit kultúrával… A paleolit étrendet sokra tartom, és sokat fogytam vele. De… nem igazán nekem való. Túl sok a nehezen elérhető alapanyag. Túl sok a számomra nehezen elkészíthető étel. Ami készen megvehető, az meg kissé borsos a tárcámnak.
Voltam annyira ügyes, hogy kora nyáron kezdtem el. Egymás után jöttek a friss gyümölcsök, zöldségek. A friss ízek boldoggá tesznek, és kicsordul a könnyem az első igazán finom cseresznyétől, az első szabadföldi epertől. Mondjuk az üvegházitól is, csak a csalódottságtól… Hogy mennyire utálom a lehalkított ízeket!
Kinga is támogatott, szerzett paleo recepteket, és készített néhány finom fogást. Meg is hatódtam. De azért sokszor csak „egyszerűen” paleóskodtam. Vagyis ettem a gyümölcsöket, zöldségeket, a húsokat és a salátákat. Bele lehet fáradni. Nekem legalábbis sikerült.
Azt gondolom, hogy annak való a paleo életmód, ahol a családban valakinek baromi sok ideje van arra, hogy az étkezéseket változatossá tegye. Egy másik valaki meg pakolja tele a zsebét pénzmaggal, hogy ezt meg is tehesse.
Összefoglalva: szeretem ezt az életmódot, de nekem nehezen megoldható. Azt érzem, hogy rengeteg jó van benne, de a hibapontjai is számosak. És mindig, mindenre van magyarázat, a hívek és az ellenzők oldalán is. Nehéz az ősételekkel példálózni, amikor semmit sem tudunk ezekről. Az összetételükről még kevesebbet. De biztos elég tartalmasak voltak. És nem láttak műtrágyát sem.
Még a honfoglalásról készített metszeteken sem azok az állatok szerepelnek, akikkel Árpád megérkezhetett. Ezek a képek több száz évvel később készültek, a festő – aki valószínűleg sosem járt a Kárpát-medencében – kiballagott az első faluba, és halhatatlanná tette, az első útjába kerülő német malacot, meg kecskét. Ilyeneket viszont szegény ősmagyarok nem láttak soha. Vagy a fene tudja.
Kivesszük az étrendből a rizst, az nem ősi étel, pedig elég régi népek fogyasztják sok ezer éve. Viszont elmondjuk, hogy náluk is csökken a fogyasztása. Ez nyilván igaz, de hogy bizonyíték lenne, és attól élne a sok japán sokáig, mert egyre kevesebb rizst tol a szervezetébe, azt tagadnám.
Az ellenzői azt mondják, hogy a paleósoknak majd jönnek a hiánybetegségek, csak még nem telt el annyi idő, hogy megjelenjenek. Ez is elképzelhető! Egyik oldalon sincs bizonyíték.
Nem akarok már paleo lenni. Az én életvitelemmel nem életszerű. De egészséges akarok lenni a saját életemben. És tudom, hogy ez lehetséges! Ez egy hosszú eszmefuttatás… majd folytatom!
