Örülök, hogy kihúztad a fejed a homokból.
Emlékszem, pár éve megtetted már ugyanezt. Szokatlan elszántsággal. És minden nappal soványabb lettél, a végén olyan sovány, hogy kétszer kellett rád nézni, hogy megismerjünk. Lecserélted a ruhatárad. Sokkal kisebb méretekben jártál, láthatóan büszkén.
Aztán hirtelen abbamaradt a paleo étrend, megint előjött a kenyér, a tészta, a süti. És lassan megint előkotortad a szekrényből a régi ruhákat.
A kérdés ott lebeg a levegőben: mi kell ahhoz, hogy a fogyás után megmaradjon ez az állapot?
Folyamatos kitartás? Életünk végéig? Ez szörnyen hangzik. Erősnek lenni, a leggyengébb percekben is...
Erről Oprah jut eszembe. Talán ebben lehet némi igazság.
Sokáig szenvedett, a súlya jojóként ment fel és le. Gyorsan. A világ pedig figyelte minden rezdülését. Egészen addig, míg el nem fogadta, hogy ő nem egy nádszálkarcsú modell, hanem önmaga. Nem a húszéves önmaga, hanem az éppen esedékes kora. Ma is sokat sportol, vigyáz magára, de legalább 80 kiló, talán több. A lényeg, hogy önmaga lett és láthatóan jól érzi magát a bőrében.
Te hogyan tudnád mindig jól érezni magad a bőrödben? Mi kell hozzá?
Jól van, megyek megmérettetni magam.
