Előző bejegyzésed alapján, ha megkérdeznék, milyen kifejezéseket használsz túl gyakran, a 'végtelenül vicces' összetétel győzne.
Mostanában nagyon szigorú apai intelmek jönnek Tőled. Kérlelhetetlen és konzervatív vagy. Aztán a végén lepuhítod azzal, hogy emlékezzünk arra, milyen volt fiatalnak lenni. A fiatal Gábor se próbálná meg ezt a játékot? Vagy a mostani Gábor szerepének megfelelően apaként viselkedik :)
Ha arra gondolok, milyen fiatal voltam, és ezt bármelyik lányom ki akarná próbálni, akkor ugyanilyen konzervatív, ideges és könyörgő lennék. Azaz vagyok. Persze igazad van, hátra van még néhány év a kemény próbatétel előtt.
Sajnos Jenő bácsiról eszembe jutott valami.
Nem vagyok rá büszke, de akkor nagyon vagánynak tűnt, és építőtáborban voltunk. Asszem almát szedtünk. Vagy barackot? Az is lehet, hogy szőlőt. Úgysem azért mentünk, hogy dolgozzunk. Az én brigádomat nagyon hamar lekapcsolták a földekről, mert több kárt okoztunk, mint az átlag. Ezért beraktak a konyhába. Ott krumplit kellett pucolni, meg hasonló idegőrlően egyforma munkát végezni.
Egyik nap, amikor nem felügyeltek minket, álltam a tojásrekeszek mellett, és megmutattam a többieknek, hogyan csapták az ouzo-s poharakat az asztalra a görögök. Fogtam egy poharat, és rácsaptam az asztalra. Csakhogy a pohár egymillió szilánkra törött és a szélrózsa minden irányába pattant. A tojásrekeszek tele lettek szilánkkal. És minden más is. Mentettük, ami menthető, de görnyedtünk a röhögéstől.
Munka után visszamentünk a tábori részbe, a többiek még sehol. Lezuhanyoztunk, és elhasználtuk az összes meleg vizet. Délután a kedvünkben akartak járni, és a két részre bontott renitenseket ismét egyesítették, busszal, a másik táborban. Ahogy odaértünk, elindultunk szórakozni. Ez a három italozó egyikét jelentette. Kérdezték, kérek-e matrózt. Nem tudtam, mire mondok igent.
Utána nem sok mindenre emlékszem. Elveszett a cipőm, a pénzem, a fehér nadrágom soha többé nem volt fehér. Valahogy visszajutottam a táborunkba, ahol három napig ágyban feküdtem. Nem csaptak ki az iskolából, pedig benne volt a levegőben.
Azóta sem ittam ilyen durva dolgot. Megtanultam a leckét. Ma már csak halványan röhögök a tojásos és a matrózos jeleneten, de akkor nagyon vicces volt. Még nem felejtettem el teljesen, milyen fiatalnak lenni?
Eddig azt hittem, a rádiózástól hallok rosszabbul az egyik fülemre. Lehet, hogy Jenő bácsi sorsára jutottam?
