Ez a macska… Végtelenül vicces. Még ha igaz is, hogy ilyen a kapcsolatom a sporttal, ezen változtatni fogok, majd meglátod. Holnap elmegyek testösszetétel mérésre, nem várok rád tovább. Ha van időd jönni, találkozunk.
Egyébként most egy FB őrület köti le a figyelmem, és mivel egészségről szól a közös blogunk, azt gondoltam, írok róla néhány keresetlen szót. Az én gyerekeim túlnyomó többsége valószínűleg érintett az akcióban, a te kölkeidre még várni kell néhány évet.
Az új őrület: meg kell inni egy korsó sört húzóra, vagyis egy hajtásra. Ezt fel kell venni videóra, és megjelölni azt a három embert, akitől hasonló produkciót vársz. Aki elsunnyogja a próbatételt, egy rekesz sörrel tartozik a kihívónak. Ha jól értelmeztem a játékot. A sajtó megkongatta a vészharangot. Úristen, micsoda test- és lélekromboló játék. Ráadásul külföldön már halálos áldozatai is vannak.
http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/halalos-jatek-terjed-a-facebookon
A játék valóban veszélyes, ha nem sörrel zajlik. És már most mondom, hogyha ennek nyomát látom, tehát ha valaki meg meri tenni, hogy tömény alkohollal hívja ki a társait, akkor azonnal fel fogom jelenteni gondatlan veszélyeztetésért, vagy bármiért, ami eszembe jut. Ez nem vicc! És fontos, hogy valamennyien így tegyünk. Figyeljünk oda, és védjük meg a gyerekeinket!
Viszont amíg sörrel zajlik, addig nem több mint egy hülye játék a sok közül. És olyat mi is játszottunk fiatalon. Én egyszer egy buli után fogadásból összeöntöttem néhány maradék sört, meg a kifogyott kovászos uborka levét, és még egy-két fincsit, és felhajtottam! Már fogalmam sincs, miért. Volt valami tét, nyilván... Remélem egy nőért csináltam, egyébként elég szánalmas baromságnak tűnik. De a nálunk idősebbek is ismerik az ilyen fogadásokat.
A szüleim legjobb barátai Bözsi néni és Jenő bácsi voltak. Valaha egy házban laktak, nagyon összebarátkoztak, össze is tartottak. Mindig úgy emlékszem rájuk, hogy kanasztáznak a szüleimmel. A Bözsi néni apámmal, a Jenő bácsi anyukámmal alkotott félelmetes párt. Bözsi néni képtelen volt veszíteni. Ha rosszul állt a szénájuk, mindig elbődült: „Jenő, járj úgy, mint a cipőm! Kopjál el és lyukadj ki!” Ezt akkoriban nagyon viccesnek tartottam. Jenő bácsi nyugdíjasként amatőr órajavító volt, nekem is volt tőle egy szülinapi ajándék vekkerem, amely ragasztószalaggal volt megrenoválva. Működni nem működött, de végtelenül viccesen nézett ki. Jenő bácsi becsületes foglalkozása pék volt. Segéd korában egy fogadás során elfogyasztott egy láda sört, és még néminemű rövidet is utána dobott. Olyan szintű alkoholmérgezést sikerült elszenvednie, hogy szinte teljesen megsüketült. Hallókészülékkel élt egészen 95 éves koráig.
Tehát két dolog is eszembe jutott. Egyrészt, ne engedjük, hogy a játék eldurvuljon! Figyeljünk oda! És ne csak a magunkéra, a máséra is, ha erre a FB esélyt ad. Másrészt ne tegyünk úgy, mintha valami borzalmas, ijesztő dolog történne. Nem kell kétségbe esnünk, ha a gyerekeink lelkére gondolunk. Legalább néha próbáljunk visszaemlékezni arra, hogy milyen volt fiatalnak lenni. És ne csak beszéljünk róla, miközben béna intelmeket papolunk.
