Szia gg,
Azzal kezdeném, hogy kedd van amikor laptopot ragadok, és még nem hallottam felőled: hogy sikerült a hétfői diéta start? Nekem jól kezdődött, végülis csak két gombóc fagyit ettem a gyerekekkel ebben a rekkenő szeptember eleji melegben.
Mostanában nagyon sokat mozgok, mert életem legkomolyabb lomtalanításában veszek részt: a sok-sok év alatt felhalmozott tárgyainkat kb. a felére igyekszem redukálni. Fantasztikus és elképesztő, mennyi mindent összeharácsol az ember élete során. Ha ezzel megvagyok, ideje lesz magamban és a szervezetemben is nagytakarítani.
Azt már korábban, nyári elmélázások közepette is elgondoltam, hogy szánok magamra pár hetet, és elmegyek egy komolyabb pipere takarításra. De erről majd akkor fogok beszámolni, ha tényleg sikerül sort keríteni rá. Addig is marad az elme. Elvégre ezt a témát rántottad elő kifogyhatatlan tárházadból. Abban nem vagyok egészen biztos, hogy miért pont most. De biztosan megvan rá az okod. Talán megvisel a nyár búcsúja? Túl jó volt a nyaralás? Kikészített az iskolakezdés? Elfáradtál és megrohantak az évek?
Akármi is az oka, át tudom érezni. Ez a lomtalanítás nagyon megvisel, elsősorban azért, mert változást sürget, régi, elpakolt, tudatalattiba száműzött emlékeket és megsárgult papírokat, fotókat ránt elő, amikkel nem mindig olyan könnyű szembenézni. Főleg ha nagyon sok érzés tör rá az emberre egyszerre. Egy-két traumával még elbírunk jó esetben, de ha túl sok van belőle és túl sokáig időznek, akkor jól jön a tehermentesítés. Én azon igyekszem, hogy könnyebb legyen a teher, átvitt értelemben is, és ha erre a segítséget egy pszichológus adja meg, hát legyen. Egy a fontos: ha kinyitja a kaput, mutassa meg az utat oda, hogy utána jó szívvel be is lehessen zárni.
Mikor kezded a mesélést, kanapén fekve???
