HTML

Páros Kintorna

Ez egy egészségblog. Mi ketten - Balázsy Panna és Gellért Gábor - eldöntöttük, hogy rendbe rakjuk magunkat testileg-lelkileg. És megmutatjuk, hogy ez kortól és állapottól függetlenül lehetséges.

 

mozgás   étkezés   helyreállítás   hagyományos   alter   más

Éhség

2014.03.10. 06:41 :: pankajafajalatt

Tegnap kaptunk egy csodaszép darab szalonnát Erdélyből. Nem olyan ócska, vízzel felfújt vacak, mint amit bacon néven ránk sóznak a szupermarketekben, hanem egy gyönyörűség. Illata van, zöldfűszer pöttyök vannak benne, és akkor is ábrándozol róla, ha tele van a hasad. Namost a Te hasad akkor is tele van zsírral, ha még csak kósza gondolatként sem jelenik meg az erdélyi szalonnadarab, és ez, lássuk be, csökkenti az ember étvágyát.

De csak egy darabig.

Most, hogy megkaptam az étkezési naplót (másodszorra), érthetetlen módon elkapott a kontrollálhatatlan zabálhatnék. Pedig mostanában nem is éreztem ilyet. Kizárólag akkor ettem, ha éhes voltam, akkor is egészen baráti mennyiséget. Most sem gondolom, hogy felszöknek a kilók, csak azt, hogy valami lehet ebben a naplóban, amitől ideges leszek és pótcselekszem. Szerintem nem is kell ez a napló.

Elvégre hogyan is nézne ki, ha leírnám, hogy a hétvégi zsúrokra fuvarozás mit csinál az ember diétájával? Egy kis sós mogyoró, némi csoki torta, leöblítve szörppel, aztán sajtos háromszögek kifulladásig? A másik helyen jól nézett ki a kókuszgolyó, amit pedig elvi alapon nem eszem, amióta tudom, hogyan készül a cukrászdákban. Legurult a zsúr alatt néhány. Vissza a másik zsúrba. 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://paroskintorna.blog.hu/api/trackback/id/tr475851310

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

GGazigazi 2014.03.12. 08:46:45

És mi történt a másik zsúrban? És egyáltalán: most te jársz zsúrba, vagy a gyerekeid? Mostanában nem járok zsúrokra, mert a három nagy gyerek már megoldja nélkülem. Oda tudnak menni - lévén nagykorúak - és haza is jönnek valamikor éjszaka. A kicsit meg elviszi az anyukája. De a múltból úgy emlékszem, hogy azt csináltam... odamentem... betoltam a gyereket az ajtón... és már csak fordulás közben kérdeztem meg... "mikorra jöjjek", majd elrohantam valami gyerek nélküli programra. Te nem használod ki ezeket a lehetőségeket?