Sok rokonom, ismerősöm tudja, hogy paleolit életmóddal próbálkozom. Egyesek azonnal lebiggyesztik a szájukat, és már szinte kívülről tudom az első mondatukat. „Aztán honnan tudod, hogy mit ettek az ősemberek? Vagy tegnap vettél mammutot a Mammutban? Otthon, a lakótelepi egy szoba plusz két félben ledzsidzsóztad kőbunkóval, és megsütötted máglyán a nappali közepén, mi? höhöhö…” Ilyenkor csak ő nevet! Én meg azt gondolom, miközben nevet, hogy igazából semmi bajom az édesanyjával, csak vele. Ezért nem fogom ordítva emlegetni.
A kedvesebb ismerőseimnek inkább tippet ad az életmódom, hogy mit adjanak ajándékba, ha eljön valamelyik fontosabb napom.
Tegnap kaptam a testvéremtől egy paleolit kenyérkét. Örültem nagyon! Ritkán veszek, mert a hozzáértők óva intenek a gyakori használatától. A pénztárcám meg egyenesen artikulátlanul sikít, ha a paleo pékáru felé nyúlok. De ez a darab már az enyém volt.
Gyorsan levágtam két szeletet. És kéjesen megettem néhány társamnak szegődött töpörtyűvel együtt. Csak utána néztem meg a kenyérkém címkéjét.
Hát ilyen. Negyed kiló, ezért kenyérke, stimmel. Paleolit kenyérliszt, ok. Lenmagliszt, só, ok. Térfogatnövelőszer, kicsit redőzöm a homlokom. De hátha olyat használtak, ami a paleolitoknak jó. Étolaj hmmm, nincs rendben. De reméljük keveset tettek bele.
Most jön a feketeleves. Az apróbetű. Azt már eddig is tudtuk, hogy a bankok az apróbetűs részen helyezik el az okosságot. Na de a pékek… Figyelem! A termék glutént, tejet, szezámmagot, szójaszármazékot is felhasználó üzemben készült. Nyomokban tartalmazhat ilyen eredetű anyagokat. Hát ennyi! Itt ér véget az én kis bejegyzésem. Meg a paleolit kenyérkém! Sebaj, biztosan olcsó volt!